dögevő mn és fn 1C

I. mn

’elhullott állatok tetemével, döggel (is) táplálkozó 〈állat〉, ill. ilyen állatra jellemző 〈életmód〉’ ❖ meg-eshetett, hogy afféle dög-ev madarak’ egygyike Indiában, a’ másika Persiában […] döglött-meg (1798 Molnár János C0299, 146) | dögevő keselyűk (1898 Ezernyolcszáznegyvennyolc CD45) | A mi hegyes erdő-országunkban [ti. Erdélyben] a szabad természetben elpusztult vad rövid időn belül a dögevő állatok (medve, farkas, róka stb.) zsákmánya volt a multban és a mai napon is az (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Részben ragadozó, részben dögevő életmódúak a holyvák (Staphylinidae) (1995 Magyarország állatvilága CD14).

II. fn

1. ’elhullott állatok tetemével, döggel (is) táplálkozó állat’ ❖ Dögevők. Azok az állatok, amelyek különösen a melegebb égtájak alatt elhullott állatokkal táplálkoznak s akként azok eltakarítása által egészségügyi szempontból felette hasznosak (1912 RévaiNagyLex. C5701, 714) | Ha vadászterületük [ti. a macskaféléké] gazdag, igen finnyásakká válnak és a leütött préda legnagyobb részét az asztalukon élősködő hiénáknak, keselyűknek és más apróbb dögevőnek engedik át (1929 Az állatok világa ford. CD46) | A dögevők és a vadállatok hordták szét az emberi maradványokat (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (pejor) ’más(ok) szorult (anyagi) helyzetét gátlástalanul kihasználó, abból kíméletlenül hasznot húzó ember; hiéna’ ❖ A nagy állami terjesztők és kiadók csődöktől hangos privatizációjával párhuzamosan a szabályozatlan, zűrzavaros piacon nemcsak tisztes szándékú induló vállalkozások jöttek létre, hanem szép számmal megjelentek a dögevők, a csalók és a hamisítók is (1995 Figyelő CD2601) | krízispszichológusok érkeztek [a polgárháború sújtotta] Pristinába, hogy a tárgyhoz jól illő helyszínen tanácskozzanak a szakma aktuális kérdéseiről. Dögevők, mondta megvetően egy sokat látott magyar (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

dögevő melléknév és főnév 1C
I. melléknév
elhullott állatok tetemével, döggel (is) táplálkozó 〈állat〉, ill. ilyen állatra jellemző 〈életmód〉
meg-eshetett, hogy afféle dög-ev madarak’ egygyike Indiában, a’ másika Persiában […] döglött-meg
(1798 Molnár János)
dögevő keselyűk
(1898 Ezernyolcszáznegyvennyolc)
A mi hegyes erdő-országunkban [ti. Erdélyben] a szabad természetben elpusztult vad rövid időn belül a dögevő állatok (medve, farkas, róka stb.s a többi) zsákmánya volt a multban és a mai napon is az
(1929 Az állatok világa ford.)
Részben ragadozó, részben dögevő életmódúak a holyvák (Staphylinidae)
(1995 Magyarország állatvilága)
II. főnév
1.
elhullott állatok tetemével, döggel (is) táplálkozó állat
Dögevők. Azok az állatok, amelyek különösen a melegebb égtájak alatt elhullott állatokkal táplálkoznak s akként azok eltakarítása által egészségügyi szempontból felette hasznosak
(1912 RévaiNagyLex.)
Ha vadászterületük [ti. a macskaféléké] gazdag, igen finnyásakká válnak és a leütött préda legnagyobb részét az asztalukon élősködő hiénáknak, keselyűknek és más apróbb dögevőnek engedik át
(1929 Az állatok világa ford.)
A dögevők és a vadállatok hordták szét az emberi maradványokat
(1999 Magyar Hírlap)
2. (pejor)
más(ok) szorult (anyagi) helyzetét gátlástalanul kihasználó, abból kíméletlenül hasznot húzó ember; hiéna
A nagy állami terjesztők és kiadók csődöktől hangos privatizációjával párhuzamosan a szabályozatlan, zűrzavaros piacon nemcsak tisztes szándékú induló vállalkozások jöttek létre, hanem szép számmal megjelentek a dögevők, a csalók és a hamisítók is
(1995 Figyelő)
krízispszichológusok érkeztek [a polgárháború sújtotta] Pristinába, hogy a tárgyhoz jól illő helyszínen tanácskozzanak a szakma aktuális kérdéseiről. Dögevők, mondta megvetően egy sokat látott magyar
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások