döglik tn ige 16c8

1. ’〈állat〉(tömegesen, sorra) pusztul, hull’ ❖ Tsongrád-Vármegyébenn a marhák és lovak ſzázanként döglenek, a takarmány nem léte miatt (1780 Magyar Hírmondó 7444003, 184) | [az ún. jávai méregfa körül] minden nővény elvész, s a melly madár reá száll, elszédül, és dögölve bukik le (1845 Hanák János 8180003, 135) | Felötlő, hogy ez évben a barom is szenved a cholerában; különösen a fekete szinü ló és a szarvasmarha döglik benne (1847 Hetilap CD61) | [A tehén] töreken él. Meg szalmán. Éppen, hogy nem döglik éhen (1948 Sarkadi Imre 9586019, 5) | Döglenek a baromfiak Somogy megye néhány községében. Valamiféle fertőzés pusztítja őket (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (durva, túlzó is) ’〈ember〉(tömegesen, sorra) hal, pusztul’ ❖ [a vármegye nemessége a rablókra és a gyilkosokra] megyen és akkor, a mint irják vala, 450-nt levágva és a Marosba is emezektől bényomattatván, sok döglött (1784 Szabó Pál¹ 7200001, 463) | hitelező és adós mind rakásra döglik (1847 Kuthy Lajos 8261006, 252) | Ti az urakért dögöltök a fronton, mi az urakért döglünk a gyárakban (1919 Szabó Dezső 9623005, 250) | A pénz nagyon kevés volt, majd éhen döglöttem (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (pejor, durva) ’〈ember, es. állat〉 tétlenül, rendsz. heverészve tölti az idejét, lustálkodik, henyél’ ❖ [a vén pásztor a nyájat] meſzſze nem hajtya, Így a Juhot roſzſzul tartya Maga pedig tſak döglik (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 25) | Döglik. Azaz hever (1851 Magyar közmondások könyve C2993, 92) | [a majom] reggeltől estig vesződik, fut-fárad s mulattatja az uraságokat. Az meg [ti. az oroszlán] döglik (1906 Ambrus Zoltán C0593, 77) | Teltek a napok. […] Nem történt velem semmi különös, melóztam, ittam, szombatonként részt vettem a banketten, vasárnap Editnél döglöttem, lelki és kultúrszöveget hallgatva (1989 Bólya Péter 1023008, 138).

2a. (tárgyragos határozóval is) (biz, tréf) ’ágyban fekszik, pihen v. alszik’ ❖ ? hallod-e Beta! mit dögleſz már annyit, kelly-fel (1793 Simai Kristóf ford.–Weisse C2991, 342) | Alig hogy besetétedett, Gráczián úr nagy fennszóval adta ki a parancsolatot, hogy „minden ember jókor dögleni menjen; mert holnap korán kell kitörülni a szemeinkből az álmot […]” (1881 Jókai Mór C2322, 120) | Este nem kell feketét inni. Le kell feküdni, dögleni reggelig (1963 Rónay György 9573001, 247).

3. (biz) ’rajong, lelkesedik vkiért, vmiért, ill. (szexuálisan) nagyon vonzódik vkihez’ ❖ színházért és élvezetért döglő, futó szerelmi kalandra berendezett régi Pest (1917 Krúdy Gyula CD54) | a kartársért döglenek a nők (1956 Irodalmi Újság okt. 6. C5231, 8) | [a pincér] szertartásosan meghajolt a nő előtt. – Tele van a pali dohánnyal s döglik utánad (1956 Molnár Géza 2005014, 58) | A kilencvenes évek háromtagú sikercsapata hip-hopot játszik, amelyért vagy döglenek, vagy utálják, de senki sem közömbös iránta (1999 Magyar Hírlap CD09).

Ö: be~, bele~, el~, meg~.

ÖU: le~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

döglik tárgyatlan ige 16c8
1.
〈állat〉 (tömegesen, sorra) pusztul, hull
Tsongrád-Vármegyébenn a marhák és lovak ſzázanként döglenek, a takarmány nem léte miatt
(1780 Magyar Hírmondó)
[az ún. jávai méregfa körül] minden nővény elvész, s a melly madár reá száll, elszédül, és dögölve bukik le
(1845 Hanák János)
Felötlő, hogy ez évben a barom is szenved a cholerában; különösen a fekete szinü ló és a szarvasmarha döglik benne
(1847 Hetilap)
[A tehén] töreken él. Meg szalmán. Éppen, hogy nem döglik éhen
(1948 Sarkadi Imre)
Döglenek a baromfiak Somogy megye néhány községében. Valamiféle fertőzés pusztítja őket
(1995 Magyar Hírlap)
1a. (durva, túlzó is)
〈ember〉 (tömegesen, sorra) hal, pusztul
[a vármegye nemessége a rablókra és a gyilkosokra] megyen és akkor, a mint irják vala, 450-nt levágva és a Marosba is emezektől bényomattatván, sok döglött
(1784 Szabó Pál¹)
hitelező és adós mind rakásra döglik
(1847 Kuthy Lajos)
Ti az urakért dögöltök a fronton, mi az urakért döglünk a gyárakban
(1919 Szabó Dezső)
A pénz nagyon kevés volt, majd éhen döglöttem
(1997 Magyar Hírlap)
2. (pejor, durva)
〈ember, es. állat〉 tétlenül, rendsz. heverészve tölti az idejét, lustálkodik, henyél
[a vén pásztor a nyájat] meſzſze nem hajtya, Így a Juhot roſzſzul tartya Maga pedig tſak döglik
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
Döglik. Azaz hever
(1851 Magyar közmondások könyve)
[a majom] reggeltől estig vesződik, fut-fárad s mulattatja az uraságokat. Az meg [ti. az oroszlán] döglik
(1906 Ambrus Zoltán)
Teltek a napok. […] Nem történt velem semmi különös, melóztam, ittam, szombatonként részt vettem a banketten, vasárnap Editnél döglöttem, lelki és kultúrszöveget hallgatva
(1989 Bólya Péter)
2a. (tárgyragos határozóval is) (biz, tréf)
ágyban fekszik, pihen v. alszik
?
hallod-e Beta! mit dögleſz már annyit, kelly-fel
(1793 Simai Kristóf ford.Weisse)
Alig hogy besetétedett, Gráczián úr nagy fennszóval adta ki a parancsolatot, hogy „minden ember jókor dögleni menjen; mert holnap korán kell kitörülni a szemeinkből az álmot […]
(1881 Jókai Mór)
Este nem kell feketét inni. Le kell feküdni, dögleni reggelig
(1963 Rónay György)
3. (biz)
rajong, lelkesedik vkiért, vmiért, ill. (szexuálisan) nagyon vonzódik vkihez
színházért és élvezetért döglő, futó szerelmi kalandra berendezett régi Pest
(1917 Krúdy Gyula)
a kartársért döglenek a nők
(1956 Irodalmi Újság okt. 6.)
[a pincér] szertartásosan meghajolt a nő előtt. – Tele van a pali dohánnyal s döglik utánad
(1956 Molnár Géza)
A kilencvenes évek háromtagú sikercsapata hip-hopot játszik, amelyért vagy döglenek, vagy utálják, de senki sem közömbös iránta
(1999 Magyar Hírlap)
ÖU: ledöglik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások