döglődik tn ige 12c

1. (túlzó is) ’〈állat〉 a végét járja, kimúlóban van’ ❖ a bukottakkal, mint a döglődő kutyákkal nem szokás törődni (1882 Tolnai Lajos C4191, 112) | leszédülök a lépcsőről... mint egy döglődő légy (1920 Déry Tibor CD10) | [Kréstanából megállás nélkül] továbbmentünk, és egy keserves óra múlva, esőben és sötétben, döglődő lovainkon Makritzába értünk (1999 Györffy Miklós ford.–Széchenyi CD1502).

1a. (durva) ’〈ember〉 halálán van, haldoklik, ill. (halálához közeledve) hosszasan betegeskedik’ ❖ követem alássan a ténsasszonyt, hát biz az döglődik (1885 Tolnai Lajos C4211, 95) | 18-ban, mikor már úgyis vége volt az egésznek, az ő lába is ott maradt. Pestre került és közel egy évig döglődött a kórházban (1934 Bereznay Pál CD10) | Beteg vagyok, döglődöm, nincs senkim (1983 Polgár András 1121001, 28).

1b. (durva) ’〈ember〉 szűkös életfeltételek között nélkülözve él, nyomorog, tengődik’ ❖ elmegy a könyv szerzője a hét és kilenc kerület szobakonyháiba és kvártélyaira, ott döglődnek a legszegényebb szegények (1927 Szép Ernő CD10) | Milyen adót fognak kivetni ránk? […] Döglődj tovább nyugdíjas és munkás? (1991 Népszava okt. 19. C7456, 9).

2. (biz) ’működésében hosszabb időn át akadozik, ill. megszűnőben van, pusztul vmi’ ❖ döglődik a majdnem egészében államilag kitartott dzsentri (1910 Ady Endre CD0801) | [a két nyomda] döglődött, áron alul is elvállalták volna a munkát, a jobb jövő reményében (1950 Kolozsvári Grandpierre Emil 9343003, 90) | a magyar film sem azért döglődik, mert nincs pénz filmkészítésre, hanem azért, mert nem találja a helyét, a szerepét és a közönségét (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz. dög; ÉKsz.; ÚMTsz.

döglődik tárgyatlan ige 12c
1. (túlzó is)
〈állat〉 a végét járja, kimúlóban van
a bukottakkal, mint a döglődő kutyákkal nem szokás törődni
(1882 Tolnai Lajos)
leszédülök a lépcsőről... mint egy döglődő légy
(1920 Déry Tibor)
[Kréstanából megállás nélkül] továbbmentünk, és egy keserves óra múlva, esőben és sötétben, döglődő lovainkon Makritzába értünk
(1999 Györffy Miklós ford.Széchenyi)
1a. (durva)
〈ember〉 halálán van, haldoklik, ill. (halálához közeledve) hosszasan betegeskedik
követem alássan a ténsasszonyt, hát biz az döglődik
(1885 Tolnai Lajos)
18-ban, mikor már úgyis vége volt az egésznek, az ő lába is ott maradt. Pestre került és közel egy évig döglődött a kórházban
(1934 Bereznay Pál)
Beteg vagyok, döglődöm, nincs senkim
(1983 Polgár András)
1b. (durva)
〈ember〉 szűkös életfeltételek között nélkülözve él, nyomorog, tengődik
elmegy a könyv szerzője a hét és kilenc kerület szobakonyháiba és kvártélyaira, ott döglődnek a legszegényebb szegények
(1927 Szép Ernő)
Milyen adót fognak kivetni ránk? […] Döglődj tovább nyugdíjas és munkás?
(1991 Népszava okt. 19.)
2. (biz)
működésében hosszabb időn át akadozik, ill. megszűnőben van, pusztul vmi
döglődik a majdnem egészében államilag kitartott dzsentri
(1910 Ady Endre)
[a két nyomda] döglődött, áron alul is elvállalták volna a munkát, a jobb jövő reményében
(1950 Kolozsvári Grandpierre Emil)
a magyar film sem azért döglődik, mert nincs pénz filmkészítésre, hanem azért, mert nem találja a helyét, a szerepét és a közönségét
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. dög; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások