dögrovás fn 4A

1. (rég v. nyj) ’〈pásztorkodásban:〉 az a pálca, amelyre az elhullott állatok számát rovással feljegyzik, ill. az ilyen módon történő nyilvántartás(ban haszn. jel)’ ❖ már fel volt írva az [ti. az öreg, rühes ló] a’ dőg rovásra (1808 Farkas András C1678, 13) | régi magyar birkagazdászatra emlékeztet, amikor szalmával, szénával oly generose [= bőkezűen] bántak – mert hiszen volt elég –, hogy elvégre idő előtt elfogyott a rágnivaló, és rendkívüli sok dögrovásnak szüksége állott bé (1858 Széchenyi István CD1501) | Dömötör napján azután a gazda újra számba vette az egész jószágállományát. A juhásszal együtt megállapította, hogy mennyi van a dögrováson, mennyi a bárányrováson (1942 Szabó Kálmán² C6982, 26) | Ha a szikes, száraz legelőn elhullott egy-egy keze alá adott jószág, nem került a dögrovásra, hanem az ő bérét [ti. a gulyásét] kurtították meg (1956 Gunda Béla C6582, 10).

2. (rendsz. -ra v. -on raggal) (tréf v. átv is) ’〈a közeljövőben bekövetkező halál(os betegség) jelképeként〉’ ❖ kit egyſzer dög-rovásra vágott az irgalmatlan halál; annak élete cſak fóltozódik (1786 Dugonics András C1470, 200) | Tán nem tudom, hogyan segítettél a földről fölemelgetni a doktornak, a mándlimnál [= kabátomnál] fogva, mikor ott hevertem a pusztán dögrováson, hogy már a sasok vijjongtak körülöttem? (1892 Jókai Mór CD18) | Ez elrontott és elromlott Magyarország még nincs annyira dögrováson, hogy bele ne nézzen a jövőbe, amely elkövetkezhetik (1914 Ady Endre CD0801) | Az orvos megállapította nálad a nagyfokú szívbillentyűelégtelenséget. Hát csak élj vissza az erőddel, ha dögrovásra akarsz kerülni, vén trottyos! (1943 Tersánszky Józsi Jenő C4122, 126) | [a szerelem] jóval áld, míg bajt szerez; Mindent gyógyító dögrovás, És dögletes gyógyulás (1980 Mészöly Dezső ford.–Jean de Meung 9437017, 179).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; ÚMTsz.

dögrovás főnév 4A
1. (rég v. nyj)
〈pásztorkodásban:〉 az a pálca, amelyre az elhullott állatok számát rovással feljegyzik, ill. az ilyen módon történő nyilvántartás(ban haszn. jel)
már fel volt írva az [ti. az öreg, rühes ló] a’ dőg rovásra
(1808 Farkas András)
régi magyar birkagazdászatra emlékeztet, amikor szalmával, szénával oly generose [= bőkezűen] bántak – mert hiszen volt elég –, hogy elvégre idő előtt elfogyott a rágnivaló, és rendkívüli sok dögrovásnak szüksége állott bé
(1858 Széchenyi István)
Dömötör napján azután a gazda újra számba vette az egész jószágállományát. A juhásszal együtt megállapította, hogy mennyi van a dögrováson, mennyi a bárányrováson
(1942 Szabó Kálmán²)
Ha a szikes, száraz legelőn elhullott egy-egy keze alá adott jószág, nem került a dögrovásra, hanem az ő bérét [ti. a gulyásét] kurtították meg
(1956 Gunda Béla)
2. (rendsz. -ra v. -on raggal) (tréf v. átv is)
〈a közeljövőben bekövetkező halál(os betegség) jelképeként〉
kit egyſzer dög-rovásra vágott az irgalmatlan halál; annak élete cſak fóltozódik
(1786 Dugonics András)
Tán nem tudom, hogyan segítettél a földről fölemelgetni a doktornak, a mándlimnál [= kabátomnál] fogva, mikor ott hevertem a pusztán dögrováson, hogy már a sasok vijjongtak körülöttem?
(1892 Jókai Mór)
Ez elrontott és elromlott Magyarország még nincs annyira dögrováson, hogy bele ne nézzen a jövőbe, amely elkövetkezhetik
(1914 Ady Endre)
Az orvos megállapította nálad a nagyfokú szívbillentyűelégtelenséget. Hát csak élj vissza az erőddel, ha dögrovásra akarsz kerülni, vén trottyos!
(1943 Tersánszky Józsi Jenő)
[a szerelem] jóval áld, míg bajt szerez; Mindent gyógyító dögrovás, És dögletes gyógyulás
(1980 Mészöly Dezső ford.Jean de Meung)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások