döngés fn 4B

1. ’a döng igével kifejezett cselekvés, történés’ ❖ Döngeni: zörgeni. Nagy döngésben, kyriében vóltak. Nagy zajban, tombolásban, üvltésben, kiáltásban lenni (1792 Kisded szótár C0816, 35).

2. ’ütés, dobbantás stb. következtében keletkező tompa, mély(, visszhangzó) hang’ ❖ Abrontſoknak verésétöl, A’ ſok hordók döngésétöl Az erdök – is rengenek (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225010, 16) | a léptek tompább döngése sejteni engedé a sötétben, hogy az ajtó már közel van (1853 Jókai Mór CD18) | Egyszercsak elhallgatott a harang, s tompa lassan elenyésző döngés hallatszott még sokáig utána (1910 Gárdonyi Géza 9173011, 21) | [a karosszékben ülő polgármester] fölémagasodik a [kanapén ülő] látogatónak, mintha a háziorvos ülne a gyerekágyhoz, mindjárt megkopogtatja a páciens mellkasát, különös döngéseket előcsalva onnan (1998 Konrád György C6514, 38).

3. ’vmely repülő rovar dongó, zümmögő hangja’ ❖ Egy réſzrl eztet [ti. az álmosságot] méhek’ dönögéſe okozta, Más réſzrl testem’ nyomta le nyári meleg (1790 Nagy János¹ C3283, [9]) | a kecskebékák brekegése, az ungok [= unkák] bánatos ümmögése, a hattyúk horkolásai, a bujár [= búbos vöcsök] jajgatása s a szúnyogok döngései együtt és összevéve oly jeles harmóniát kerekítenek, minőnek előhozása csak emberi és állati hangoktól telhetik ki (1846 Jókai Mór CD18) | olyan nagy csend lett, hogy még a légy döngését is meg lehetett volna hallani (1927 Benedek Elek 1015001, 38) | a kisméh is elszállott, […] csendes döngéssel ment a maga dolgára (1941 Móricz Zsigmond 9462008, 166).

3a. (rég, ritk) ’énekszó, zene, beszéd halk, egyenletes, kellemesen zsongító hangja’ ❖ Mondja fontos képpel a katona, egyszerre elnémitván a kocsmai döngést (1859 Vas Gereben C4362, 128) | A mély alvó csendben egy halk zsoltárének döngése hangzott csendesen (1879 Jókai Mór C2305, 249).

ÖU: csengés-~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

döngés főnév 4B
1.
a döng igével kifejezett cselekvés, történés
Döngeni: zörgeni. Nagy döngésben, kyriében vóltak. Nagy zajban, tombolásban, üvltésben, kiáltásban lenni
(1792 Kisded szótár)
2.
ütés, dobbantás stb. következtében keletkező tompa, mély(, visszhangzó) hang
Abrontſoknak verésétöl, A’ ſok hordók döngésétöl Az erdök – is rengenek
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
a léptek tompább döngése sejteni engedé a sötétben, hogy az ajtó már közel van
(1853 Jókai Mór)
Egyszercsak elhallgatott a harang, s tompa lassan elenyésző döngés hallatszott még sokáig utána
(1910 Gárdonyi Géza)
[a karosszékben ülő polgármester] fölémagasodik a [kanapén ülő] látogatónak, mintha a háziorvos ülne a gyerekágyhoz, mindjárt megkopogtatja a páciens mellkasát, különös döngéseket előcsalva onnan
(1998 Konrád György)
3.
vmely repülő rovar dongó, zümmögő hangja
Egy réſzrl eztet [ti. az álmosságot] méhek’ dönögéſe okozta, Más réſzrl testem’ nyomta le nyári meleg
(1790 Nagy János¹)
a kecskebékák brekegése, az ungok [= unkák] bánatos ümmögése, a hattyúk horkolásai, a bujár [= búbos vöcsök] jajgatása s a szúnyogok döngései együtt és összevéve oly jeles harmóniát kerekítenek, minőnek előhozása csak emberi és állati hangoktól telhetik ki
(1846 Jókai Mór)
olyan nagy csend lett, hogy még a légy döngését is meg lehetett volna hallani
(1927 Benedek Elek)
a kisméh is elszállott, […] csendes döngéssel ment a maga dolgára
(1941 Móricz Zsigmond)
3a. (rég, ritk)
énekszó, zene, beszéd halk, egyenletes, kellemesen zsongító hangja
Mondja fontos képpel a katona, egyszerre elnémitván a kocsmai döngést
(1859 Vas Gereben)
A mély alvó csendben egy halk zsoltárének döngése hangzott csendesen
(1879 Jókai Mór)
ÖU: csengés-döngés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások