dönget ige 5b 

1. ts ’〈(üreges v. űrt fedő, elzáró) kemény tárgyat〉 úgy ver, üt(öget) vki v. vmi, hogy az döngő hangot ad’ ❖ döngette a földet, Pégazus módjára (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 30) | Döngeti a’ kaput, és bekiált harsogva Dobónak (1827 Vörösmarty Mihály 8524384, 167) | Mint holtat sirató, mellét döngette (1851 Egyed Antal ford.–Ovidius C1553, 26) | [A szél] tépte, cibálta a házak tetejét, vadul döngette az ablakokat (1952 Láng János 2051008, 26) | Laux József ül a dobjai mögött, püföli, pergeti, döngeti őket (1996 Lakáskultúra CD39).

1a. tn (tárgyragos határozóval is) (ritk) ’ütéssel, dobbantással döngő hangot kelt vmin vki v. vmi’ ❖ szilajon vág Gárdon elejbe, ’s majd paizsán dönget, majd csattog barna sisakján (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 22) | idefenn víg tánczoló nép Dönget a fényes padlaton (1886 Jakab Ödön C2194, 108) | Künn a zimankó ugyan megbőszülhetett, hogy akkorát döngetett a kapun, akár gerenda lódulna annak (1926 Tersánszky Józsi Jenő 9706002, 175).

1b. tn (ritk) ’〈ajtón, kapun〉 bebocsátást kérve dörömböl vki’ ❖ Hé, hé! nyisd ki, hé! […] Ki dönget itt? (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 210) | [a kislány] öklével háromszor döngetett egy barna ajtón […]. – Mama, engedj be (1918 Szini Gyula ford.–Louÿs CD10).

1c. ts (biz) ’〈zenét〉 túl hangosan játszik, ill. a hangerőt túl nagyra állítva hallgat’ ❖ Dühöngő, barbár angyalok döngetnek nem földi muzsikát vágyam szétroncsolt kürtjein át (1926 Szabó Lőrinc 9629304, 38) | [a fesztiválozó fiatalok] nemcsak boldogok. Zajosak is. Nagyon hangosak, nagyon döngetik a zenét (1997 Magyar Hírlap CD09).

1d. tn (biz) ’〈járművel〉 nagy sebességgel, döngő hangot keltve halad vki’ ❖ kanyarban döngetve előző [autós] (1994 Magyar Hírlap CD09) | [az útdíjak megállapításakor] figyelembe vennék, ki mekkora járgánnyal dönget (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ts ’〈embert v. állatot〉 üt-ver, püföl vki’ ❖ [Dares és Entellus] sok haſztalan öſzve-tsapást teſznek; és egymást ſokat Döngetik horpaſzba (1804 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2779, 38) | egy karóval nekiesett a szegény állatnak irgalmatlanul döngetni (1856 Garay Alajos C1807, 68) | buzogányt akasztottak az oldalukra és azzal döngették az ellenséget (1957 Ráth-Végh István 9556004, 334) | Elébe jön [a kisfiúnak] egy hatéves kislány, leken neki egy pár pofot, döngeti (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

3. ts (kissé rég) ’〈várat, erődítményt (vmivel) vki〉 ostromol, igyekszik bevenni, ledönteni’ ❖ innen döngetik Ismailnak erössegeit (1790 Magyar Kurír C0316, 1431) | Caprara még nagyobb ágyúkat hozatott, s most már 190 fontos bombákkal döngette a vár falait (1860 Jókai Mór CD18) | Mint próféta, aki a gonoszság várát Döngeti s várja, hogy dőljenek össze a falak (1932 Gellért Oszkár 9180046, 24).

3a. ’vki igyekszik elérni, hogy vmi megdőljön, megszűnjön, érvényét veszítse’ ❖ Nem azok közül a poéták közül való Gárdonyi Géza, akik a világot rengetik, akik új törvényeket írnak és régi bálványokat döngetnek (1919 Juhász Gyula¹ 9284862, 196) | ma a humánum jelszavával tömegeket mozgatnak, államformákat döngetnek (1938 Korunk Szava 2131001, 413) | csúcsokat döngettek a részvényárak (1996 Figyelő CD2601) | tabukat döngető erotikus történet (1996 Új Könyvek CD29).

4. ts (ritk) ’〈laza szerkezetű anyagot, egyenetlen talajt v. más felületet vmely súlyos tárggyal v. arra való eszközzel, géppel〉 ütöget(ve tömörít, ill. simára ver)’ ❖ Földet is a gátra visznek kosarakkal, Tetején símára döngetik agyaggal (1879 Arany János C0657, 225) | [az elterített betont] sulykokkal addig döngetik, mig teljesen összeállván, vizet nem ver ki (1893 PallasLex. CD02).

4a. (ritk) ’〈vmely építményt〉 ilyen eljárással létrehoz’ ❖ az agyagból döngetett földezeten ... salétrom fehérlett (1884 Teleki Sándor C4114, 203).

4b. (ritk) ’〈vmely anyagot〉 tömörré ütögetve vhova juttat, töm’ ❖ [Nádasdy Tamás] a bosnyák végeken maga épít egy várat, csekély számú paraszttal, építőmester és asztalos nélkül, saját tervei szerint; éjjel-nappal dolgoznak rajta, hányják a földet és döngetik deszkák közé (1928 Szekfű Gyula CD42).

Ö: el¹.

Fr: mell, nyitott.

ÖU: meg~, végig~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. döng; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.