dörrenik l. dörren

dörren tn ige 1b3  dörrenik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben) (rég)

1. (tárgyragos határozóval is, alany n. is) ’〈viharfelhős égbolt〉 dörögni kezd, ill. egyetlen nagyon erős, csattanó hangot ad’ ❖ iszonyut dörrent, a’ templomba villám ütött (1834 Nefelejcs ford. C3315, 46) | ég dörrent, felhő repedt (1935 Radnóti Miklós 9543069, 32) | Nagyot dörrent az ég, zápor keletkezett (1996 Természet Világa ford. CD50).

2. (tárgyragos határozóval is) ’〈tűzfegyver〉 elsülve, ill. 〈tűzfegyverből leadott lövés(ek sorozata)〉(többször) erős, csattanó hangot ad v. ilyen zajt kezd okozni’ ❖ Dörrenik a’ rézcs, ritkít, csonkít is elébe vágyó ellenesit (1830 Takácsy József C0423, 137) | a pisztolyok éleset dörrentek a reggeli csendben (1918 Krúdy Gyula C2845, 119) | ezért dörrennek csendőrsortüzek a nemzetiségi vidékeken (1944 Losonczy Géza 2005108, 39) | figyelmeztető ágyúlövés dörrent (1999 Kajtár István CD17).

3. (tárgyragos határozóval is) ’〈tárgy〉 vmihez hozzácsapódva, ütközve hirtelen nagyon erős, csattanó hangot ad’ ❖ pajzsa dörren, Harcz jelére kardja zörren (1830 e. Kisfaludy Károly CD01) | A következő pillanatban már nagyot dörrent a fához csapódó lapát (1937 Darvas József CD10) | nagy kalapács dörrent (1947 Szabad Föld dec. 7. C1537, 8) | Csattogott, dörrent, pattant az ostor (1953 Kolozsvári Grandpierre Emil 9343002, 205) | dörrenve csapódott be az érkezők mögött a hivatal vaskapuja (1969 Konrád György 9351001, 8).

4. (irod) ’〈vminek a hangja〉 hirtelen nagyot szól, ill. huzamosan erősen kezd hangzani’ ❖ Kocsik robogása hangzik föl az utczáról. Szinte vidám, gyorsan dörrenő robogás (1899 Vay Sarolta C4393, 421) | orvvadászok puskahangja dörren (1930 Dsida Jenő CD01) | Jonatán hallotta Áchivász szilaj, boldog nevetését, majd alulról a halálos, dörrenő csattanást (1935 Gelléri Andor Endre CD10) | Történeteik végén meg-megújuló sorozatban dörrent a nevetés (1970 Sütő András 9620010, 58).

5. (irod) ’〈kérdés, kijelentés〉 erőteljes hangon v. megrázó erővel hatva hangzik el’ ❖ Így dörrent fülembe e’ szó: nincs mit tenni (1796 Péteri Takáts József C3496, 207) | A város egyik végétől a másikig dörren mint valami ágyú riadás: „mi történt?” (1886 Tolnai Lajos 8483022, 138) | Túl nagyhangúan, fontoskodva dörrent a vadszőllős lugasban részegen kikottyantott jóslás (1920 Tabéry Géza 9692001, 43).

6. vkire dörren ’indulatos, helyreutasító hangon szól vkihez, rivall vkire’ ❖ Péter úr lelakatolt ajakkal s malmozásra kulcsolt kézzel várta ezt a kitörést és erre rájuk dörrent. – Csak egyszer legyen az ember engedékeny!... Pusztuljatok előlem (1922 Rupprecht Tibor CD10) | – Figyelj ide, öcsém, – dörren a kisbiróra a hosszúbajuszú, hófehér Haklik Gyula bácsi (1947 Szabad Föld jan. 12. C1537, 21) | – Hova mész? – dörrent rám Bács, amint a kilincsre tettem a kezem (1989 Bólya Péter 1023008, 171).

6a. (vál) ’ellentmondást nem tűrő, erős hangon parancsot, utasítást ad’ ❖ Ahhoz, amit mi akarunk most tenni, józan fő kell! – dörren Haklik (1947 Szabad Föld jan. 19. C1537, 23) | Állt a parancsnok mozdulatlan, csak hangja vágódott az égre: „Lépést se! Vissza! Szétoszolni!” s mégegyszer dörrent: „Vissza! Félre!” (1961 e. Havas Ervin 9231011, 24) | – Csönd! – dörrent Teréz néni (1985 Békés Pál 1014003, 20).

J: dördül.

ÖU: el~, meg~.

Sz: dörrenet, dörrent.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dörög; ÉKsz.; ÚMTsz. dörrenik