drágagyöngy fn 3C
1. (/irod, átv is) ’kagylók, csigák által kiválasztott, főleg kalcium-karbonát-ásványokból, aragonitból és kalcitból álló apró, rendsz. gömb formájú, színjátszó drágakőfajta, ill. ez mint vmely ékszer része; igazgyöngy’ ❖ Vannak olly tsigák, és vagy tengeri tekenyös békák, mellyekben drága gyöngy találtatik. Azok tartatnak leg-föb’ rendüeknek ezek-közt, mellyek a’ Napkeleti Indiának, és Amerikának tengeriben fogatnak (1775 Molnár János 7232028, 188) | [A gyöngykagylók] valami fehér tajtékot fúnak-ki éppen a’ lyuknak szájára, […] És ezek lesznek osztán … a’ híres drága gyöngyök (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 103) | A drága gyöngyöket megmérlegelik, s a karátok számát önmagukkal szorozzák, tehát a négy karátos ér 4-szer 4 = 16 tallért, az öt karátos 5-ször 16 = 80 tallér (1847 Hetilap CD61) | a népnek minden szenvedése szent előttem, ugy tekintem azt, mint drága gyöngyöt a nép nagyság fényes diademjén (1873 Orbán Balázs 8340021, 112) | [Nero császár] vacsora előtt drágagyöngyöt vetett borába és megitta. Amint mondta, egy milliót nyelt le (1921 Kosztolányi Dezső 9359179, 173) | Az, hogy én szeretem a társamat, vagy valakibe szerelmes vagyok, és ő szeret, az Isten ajándéka, az egy drágagyöngy, amit meg kell őriznem szépnek, tisztának (2000 Csiha Kálmán CD1211).
2. (irod) ’〈vmely különlegesen szép v. fontos, érzelmi értékkel bíró, becses dolog jelképeként〉’ ❖ [a vén hajós] szerentsés szelekkel meg-tér, ’s meg-hozza azt a’ drága gyöngyöt, mellyből (az) Európai Nemzetek a’ köz bóldogságot készítik (1785 Orczy Lőrinc C2554, 79) | Oh hon, te vér-szerezte kincs, Te drága gyöngy nekem! (1845 Bajza József CD01) | [a Bágy patak] a mi kis drágagyöngyünk. Hogy szökdel, hogy harsog a buja páfrányok között (1899 Mikszáth Kálmán CD04) | az Osiris Könyvkiadó „drágagyöngyöt” tett közkinccsé (1995 Magyar Hírlap CD09).
2a. (3. sz-ű birtokszóként) (rég, irod) ’vminek az ék(esség)e v. büszkesége’ ❖ magyarok voltak ők, és szépek, eme vigadalmi kis néptengernek drága gyöngyei (1842 Erdélyi János² 8131102, 63) | [Lenke] ártatlan, szivélyes modora és szerénysége által még inkább megtudta nyerni a sziveket, mint nem érzett, de bírt értelmi felsőbbsége és szépsége által, melyek bármely herczegi palotának drága gyöngyévé tehették volna (1882 Szathmáry Károly 8428008, 15) | a soha le nem fekvő nap hajdani birodalmának drága gyöngyét [ti. Bécset], már javában zengte be tragikus bukásának a fájdalma (1929 Tersánszky Józsi Jenő CD10).
3. (rendsz. egysz 1. sz-ű birt. szjellel) (rég, irod) ’〈kül. nő kedveskedő, becéző megszólításaként v. megnevezéseként〉’ ❖ Drágagyöngyöm! Mit csinálsz te most? (1845 Petőfi Sándor C3501, 295) | Én vagyok herczegnőm! Én vagyok drága gyöngyöm! szólt halkan a künnlevő (1858 Kemény Zsigmond 8235013, 39) | kegyelmed drágagyöngy, angyal! (1918 Laczkó Géza CD10).
ÖE: ~halászat.
Sz: drágagyöngyös.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.