duális fn és mn 4A

I. fn (Nyelvt)

’〈bizonyos nyelvek névszó- és igeragozásában:〉(az egysz és tbsz mellett) a kifejezetten két személyre v. dologra utaló nyelvtani alak, az ún. kettős v. kettes szám’ ❖ A litvániai [nyelv] deklinációban s konjugációban bir duálissal (1814–1815 Kölcsey Ferenc 8253047, 882) | Az ige-hajlításnál mindenekelőtt föltűnik, hogy míg a vogul és más ugor nyelveknek dualisuk van, a magyarban és törökben ennek semmi nyomát nem találjuk (1882 Vámbéry Ármin 8507010, 473) | Micráim. Egyiptom leggyakoribb neve. A héber szó duális, és a kettős Egyiptomot, Alsó- és Felső-Egyiptomot jelenti. (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205) | A szám fogalma például megjelenhet egy egyes-többes kettősség formájában, vagy lehetnek egyéb speciális számkategóriák, amilyen például a duális és a triális (1973 Antal László–Lotz János ford.–Lotz 1096001, 27).

II. mn

’két különböző(, összetartozó v. egymást kiegészítő, ill. kizáró) részből, elemből, tagból álló, kettős’ ❖ A sikgeometriában a fontosabb duális fogalmak: Pont. – Egyenes. 2 pontot összekötő egyenes. – 2 egyenes metszőpontja (1893 PallasLex. CD02) | [Andrássy Gyula] mikor 1878-ban lement Boszniába: megmutatta, hogy tudja, mi a duális Monarchia rendeltetése, mire való egy nagyhatalom a Duna mentén (1927 Ignotus CD10) | [a teremtésmondákban] gyakran Isten–ördög ellentétpár szerepel: ez az eredeti megfogalmazása a duális, a jó és a rossz ellentétét kifejező mondáknak (1988 Magyar néprajz CD47) | A duális médiarendszer, amely alapvetően a közszolgálati és a kereskedelmi alapon működő médiumok egymásmellettiségét jelenti, nem új keletű találmány (1997 Országgyűlési Napló CD62).

a. (Nyelvt) ’〈bizonyos nyelvek névszó- és igeragozásában:〉(az egyes és többes szám mellett) a két személyre v. dologra utaló nyelvtani alakra, az ún. kettős számra jellemző’ ❖ Az árja octo, aštan […] dualis-képüek, mintha itt is a „kettő” működött volna közre (1879 Egyetemes Filológiai Közlöny C0098, 98) | egy ősrégi, már ezer éve nem írt duális formája a személyes névmásnak (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A parszin kifejezés a päräsz duális formája [a héber nyelvben] (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

b. (Zene) ’a dúr–moll ellentétpárra épülő 〈elmélet, rendszer〉’ ❖ [Ferrucio Busoni] a duális hangrendszer huszonnégy különböző (voltaképpen csak kettőről mintázott) skálájával szemben rámutat 113 tényleg más-más hangsor fölállításának lehetőségére (1917 Lányi Viktor CD10) | duális összhangelmélet, dur és moll poláris ellentéte (1930 ZeneiLex. CD49).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

duális ❖ főnév és melléknév ◦ 4A ◦
permalink
I. főnév (Nyelvt)
〈bizonyos nyelvek névszó- és igeragozásában:〉 (az egysz és tbsz mellett) a kifejezetten két személyre v. dologra utaló nyelvtani alak, az ún. kettős v. kettes szám
A litvániai [nyelv] deklinációban s konjugációban bir duálissal
(1814–1815 Kölcsey Ferenc)
Az ige-hajlításnál mindenekelőtt föltűnik, hogy míg a vogul és más ugor nyelveknek dualisuk van, a magyarban és törökben ennek semmi nyomát nem találjuk
(1882 Vámbéry Ármin)
Micráim. Egyiptom leggyakoribb neve. A héber szó duális, és a kettős Egyiptomot, Alsó- és Felső-Egyiptomot jelenti.
(1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford.)
A szám fogalma például megjelenhet egy egyes-többes kettősség formájában, vagy lehetnek egyéb speciális számkategóriák, amilyen például a duális és a triális
(1973 Antal László–Lotz János ford.–Lotz)
II. melléknév
két különböző(, összetartozó v. egymást kiegészítő, ill. kizáró) részből, elemből, tagból álló, kettős
A sikgeometriában a fontosabb duális fogalmak: Pont. – Egyenes. 2 pontot összekötő egyenes. – 2 egyenes metszőpontja
(1893 PallasLex.)
[Andrássy Gyula] mikor 1878-ban lement Boszniába: megmutatta, hogy tudja, mi a duális Monarchia rendeltetése, mire való egy nagyhatalom a Duna mentén
(1927 Ignotus)
[a teremtésmondákban] gyakran Isten–ördög ellentétpár szerepel: ez az eredeti megfogalmazása a duális, a jó és a rossz ellentétét kifejező mondáknak
(1988 Magyar néprajz)
A duális médiarendszer, amely alapvetően a közszolgálati és a kereskedelmi alapon működő médiumok egymásmellettiségét jelenti, nem új keletű találmány
(1997 Országgyűlési Napló)
a. (Nyelvt)
〈bizonyos nyelvek névszó- és igeragozásában:〉 (az egyes és többes szám mellett) a két személyre v. dologra utaló nyelvtani alakra, az ún. kettős számra jellemző
Az árja octo, aštan […] dualis-képüek, mintha itt is a „kettő” működött volna közre
(1879 Egyetemes Filológiai Közlöny)
egy ősrégi, már ezer éve nem írt duális formája a személyes névmásnak
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
A parszin kifejezés a päräsz duális formája [a héber nyelvben]
(1995 Jubileumi kommentár)
b. (Zene)
a dúr–moll ellentétpárra épülő 〈elmélet, rendszer〉
[Ferrucio Busoni] a duális hangrendszer huszonnégy különböző (voltaképpen csak kettőről mintázott) skálájával szemben rámutat 113 tényleg más-más hangsor fölállításának lehetőségére
(1917 Lányi Viktor)
duális összhangelmélet, dur és moll poláris ellentéte
(1930 ZeneiLex.)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások