dúdol ige 1adudal (nyj) , dúdul (nyj)

1. tn ’halkan mormolva v. érthetetlenül dünnyögve (csukott szájjal) dalol(gat)’ ❖ Így dúdoljunk mohos k ſzikla’ tövébenn (1777 Barcsay Ábrahám 7019014, 208) | A’ víg Juhász dúdolva lézzeng (1818 Vörösmarty Mihály 8524028, 87) | Elkezd egyhangún dúdulni (1866 Szelestey László 8436001, 40) | Ő dúdolt, halkan zümmögött, két zárt ajkán rezgett az ének (1931 Weöres Sándor 9788009, 14) | [a leány] folyvást énekel: néha dúdolva, néha csak úgy zizegve-zümmögve, mint a könnyű szélben rebbenő levelek (1956 Szentkuthy Miklós 2005067, 688) | Egymás vállára tették a karjukat s így összefogózva dudolásztak. Ezt szokta játszani az apjával. – Dudaljunk édesapám! (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

1a. ts ’〈dallamot, szöveget〉 ilyen módon dalol, mond(ogat)’ ❖ A’ pörnek pedig meg-diſputaltatáſa után a’ Biró fel-kelt, és vonóját kapván Adágiót dudolt; melly-is annyit tett, mint Sententiát mondani (1783 Győrffy József¹ ford.–Holberg 7129002, 291) | Midőn [Liszt Ferenc] a kávéházba lépett, egy dalt dúdolt az artézikút-bőségü Donizetti legújabb operájából (1841 Gaal József 8149004, 143) | A matrózok […] halkan, gúnyos nyávogás módjára valami nótát dúdoltak (1913 Babits Mihály 9014130, 172) | Dúdolom halk leltáromat (1933 József Attila 9282086, 167) | Gyűlöllek benneteket, dúdolta magában Boguslawski az utcán (1978 Spiró György 1143002, 314) | A gyerekek reklámversikéket dúdolnak, sőt ezen nőnek föl (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. tn (irod) ’〈természeti jelenség, kül. szél〉 egyenletesen, dallamosan búg, zúg’ ❖ [A csárdának] kidőlt, bedőlt az oldala, Bele jár az istennyila, A forgó szél dúdol rajta (1829 Vörösmarty Mihály C4533, 74) | A süvöltő szélvész dúdol és sipol (1852 Garay János C1814, 142) | Szél dudolt a sapkája pereme alatt, csöndes, hűvös őszi szél (1915 Móricz Zsigmond 9462014, 27) | Míg jő a tél, mely dúdol és havaz (1922 Juhász Gyula¹ CD01) | körülnyalja lábam a dúdoló öböl (1942 Szentkuthy Miklós 9664006, 87).

2a. ts (irod) ’〈szél〉 ilyen módon zúg, fütyül, dalol vmit’ ❖ Olyan fehér és árva a sík, Fölötte álom-éneket Dudolnak a hideg szelek (1907 Ady Endre 9003179, 43) | a szél a régi dalt dudolja (1925 Juhász Gyula¹ C2454, 269) | Még nyarat dúdolnak surranó szelek, de tompul már a fény (1955 Pákolitz István 9506015, 75).

3. tn (irod) ’〈repülő rovar, kül. légy, darázs stb.〉 zümmögő hangot ad, dönög, dong’ ❖ Dúdol a kék légy, itt kering (1974 Ószabó István 2049038, 52).

Ö: el¹.

Sz: dúdolgat.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, dúdoló; ÚMTsz.

dúdol ige 1a
dudal 1a (nyj)
dúdul 1a (nyj)
1. tárgyatlan
halkan mormolva v. érthetetlenül dünnyögve (csukott szájjal) dalol(gat)
Így dúdoljunk mohos k ſzikla’ tövébenn
(1777 Barcsay Ábrahám)
A’ víg Juhász dúdolva lézzeng
(1818 Vörösmarty Mihály)
Elkezd egyhangún dúdulni
(1866 Szelestey László)
Ő dúdolt, halkan zümmögött, két zárt ajkán rezgett az ének
(1931 Weöres Sándor)
[a leány] folyvást énekel: néha dúdolva, néha csak úgy zizegve-zümmögve, mint a könnyű szélben rebbenő levelek
(1956 Szentkuthy Miklós)
Egymás vállára tették a karjukat s így összefogózva dudolásztak. Ezt szokta játszani az apjával. – Dudaljunk édesapám!
(1999 e. Kocsis Rózsi)
1a. tárgyas
〈dallamot, szöveget〉 ilyen módon dalol, mond(ogat)
A’ pörnek pedig meg-diſputaltatáſa után a’ Biró fel-kelt, és vonóját kapván Adágiót dudolt; melly-is annyit tett, mint Sententiát mondani
(1783 Győrffy József¹ ford.Holberg)
Midőn [Liszt Ferenc] a kávéházba lépett, egy dalt dúdolt az artézikút-bőségü Donizetti legújabb operájából
(1841 Gaal József)
A matrózok […] halkan, gúnyos nyávogás módjára valami nótát dúdoltak
(1913 Babits Mihály)
Dúdolom halk leltáromat
(1933 József Attila)
Gyűlöllek benneteket, dúdolta magában Boguslawski az utcán
(1978 Spiró György)
A gyerekek reklámversikéket dúdolnak, sőt ezen nőnek föl
(1997 Magyar Hírlap)
2. tárgyatlan (irod)
〈természeti jelenség, kül. szél〉 egyenletesen, dallamosan búg, zúg
[A csárdának] kidőlt, bedőlt az oldala, Bele jár az istennyila, A forgó szél dúdol rajta
(1829 Vörösmarty Mihály)
A süvöltő szélvész dúdol és sipol
(1852 Garay János)
Szél dudolt a sapkája pereme alatt, csöndes, hűvös őszi szél
(1915 Móricz Zsigmond)
Míg jő a tél, mely dúdol és havaz
(1922 Juhász Gyula¹)
körülnyalja lábam a dúdoló öböl
(1942 Szentkuthy Miklós)
2a. tárgyas (irod)
〈szél〉 ilyen módon zúg, fütyül, dalol vmit
Olyan fehér és árva a sík, Fölötte álom-éneket Dudolnak a hideg szelek
(1907 Ady Endre)
a szél a régi dalt dudolja
(1925 Juhász Gyula¹)
Még nyarat dúdolnak surranó szelek, de tompul már a fény
(1955 Pákolitz István)
3. tárgyatlan (irod)
〈repülő rovar, kül. légy, darázs stb.〉 zümmögő hangot ad, dönög, dong
Dúdol a kék légy, itt kering
(1974 Ószabó István)
Ö: el¹
Sz: dúdolgat
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, dúdoló; ÚMTsz.

Beállítások