dudor fn 4A2dudar (rég)

1. ’〈élőlény testén v. belsejében, ill. dolog, tárgy felületén:〉 gömbölyded kidomborodás, púpszerű kiemelkedés’ ❖ Midőn a’ bőrön […] csalán csipés után keletkezni szokott […] dudar domborúl, csalánhimlőnek nevezzük (1837 Haiszler György C1999, 138) | különféle színű, vastagságú, czifrázatú s dudorokkal ellátott, részint egész, részint töredékes barbár-korszaki cseréptárgyak s edények (1878 Századok CD57) | száztekervényű agyvelő, amelyből hol itt, hol ott ugranak ki furcsa dudorok (1911 Elek Artúr CD10) | [az] agancsok helyén már szép apró dúdorok nőnek (1929 Radnóti Miklós C5060, 8) | halántékán jókora dudor mutatja, hogy alaposan kupánvágta önmagát (1957 Benedek István 9041007, 105) | a hátán fura dudor, mintha kicsit púpos lenne (1985 Békés Pál 1014003, 28) | A [lótusz]levelek felületét néhány ezred milliméter magas, egyenletesen elosztott dudorokból álló mintázat borítja (2000 Figyelő CD2601).

2. ’〈kül. ruhán:〉 kibővülő, gömbölydeden kiöblösödő v. kitüremlő, buggyos rész’ ❖ felső öltönyének duzzadt dudorai szabadon hagyták gömbölyű karjait (1872 Jókai Mór C2282, 90) | a párnák minden dúdora titkot tudott mesélni (1887 Kabos Ede C2469, 44) | Az ingecskének széles, fönt nagy dudorban kezdődő s csak könyökig érő újjai vannak (1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A szabó mindenütt dudorokat ráncolt egymás tetejébe és színes hasítékokat dolgozott beléjük (1957 Ráth-Végh István 9556006, 715).

2a. (rég) ’〈ruhaneműn:〉 apró, bogyóhoz, csomóhoz hasonló kidudorodó minta, díszítés’ ❖ többé-kevésbé elterjedt a nőknek a fehér vagy más színű pamutból kötött, gyakran dudorokkal díszített (csöcsös, rücskös) harisnyája, amely félcipőhöz illik (1979 NéprajziLex. CD47).

Sz: dudoros.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dudorodik; ÉKsz.

dudor főnév 4A2
dudar 4A2 (rég)
1.
〈élőlény testén v. belsejében, ill. dolog, tárgy felületén:〉 gömbölyded kidomborodás, púpszerű kiemelkedés
Midőn a’ bőrön […] csalán csipés után keletkezni szokott […] dudar domborúl, csalánhimlőnek nevezzük
(1837 Haiszler György)
különféle színű, vastagságú, czifrázatú s dudorokkal ellátott, részint egész, részint töredékes barbár-korszaki cseréptárgyak s edények
(1878 Századok)
száztekervényű agyvelő, amelyből hol itt, hol ott ugranak ki furcsa dudorok
(1911 Elek Artúr)
[az] agancsok helyén már szép apró dúdorok nőnek
(1929 Radnóti Miklós)
halántékán jókora dudor mutatja, hogy alaposan kupánvágta önmagát
(1957 Benedek István)
a hátán fura dudor, mintha kicsit púpos lenne
(1985 Békés Pál)
A [lótusz]levelek felületét néhány ezred milliméter magas, egyenletesen elosztott dudorokból álló mintázat borítja
(2000 Figyelő)
2.
〈kül. ruhán:〉 kibővülő, gömbölydeden kiöblösödő v. kitüremlő, buggyos rész
felső öltönyének duzzadt dudorai szabadon hagyták gömbölyű karjait
(1872 Jókai Mór)
a párnák minden dúdora titkot tudott mesélni
(1887 Kabos Ede)
Az ingecskének széles, fönt nagy dudorban kezdődő s csak könyökig érő újjai vannak
(1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
A szabó mindenütt dudorokat ráncolt egymás tetejébe és színes hasítékokat dolgozott beléjük
(1957 Ráth-Végh István)
2a. (rég)
〈ruhaneműn:〉 apró, bogyóhoz, csomóhoz hasonló kidudorodó minta, díszítés
többé-kevésbé elterjedt a nőknek a fehér vagy más színű pamutból kötött, gyakran dudorokkal díszített (csöcsös, rücskös) harisnyája, amely félcipőhöz illik
(1979 NéprajziLex.)
Sz: dudoros
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dudorodik; ÉKsz.

Beállítások