dúl-fúl tn ige 10a
1. ’(magában) mérgelődik, bosszankodik (vmin) v. (őrjöngve) dühöng, tombol vki’ ❖ tsak Ptoloméus egyedül dulfult mivoltán (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0810, 18) | hol reá, hol ellen-társára Mordúl teként, dúl fúl, nem tudja mérgében, Kit keverjen közttök elſzör vérében (1792 Sándor István ford.–Ovidius 7287003, 207) | Dúlt-fúlt magában Takson, és se Feleségét (ki a’ leánnyal tartani láccatott) se rként magához nem eresztötte (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 8116005, 108) | dúlnék-fúlnék, porcelánokat törnék, asszonyi mérgemben (1890 Jókai Mór CD18) | Dújt-fújt, azt së tutta mérgibe, micsinállyék! (1907 Magyar néprajz CD47) | a WC-kulcsot csak azoknak adják oda, akik tankolnak, és az üzletben vásárolnak is. „Csak azért se!” – mondták erre többen, és dúlva-fúlva szálltak vissza (2000 Magyar Hírlap CD09).
1a. dúl-fúl vkire, vmire ’haragszik vkire, vmire’ ❖ A’ kí Hazájának trónusára dúl, fúl, Ollyan, mint egy gyermek, ki maga el-fajúl: Meg-veſzvén, haraggal támad h Atyjára, Ki meltán gerjedhet hitetlen fatyjára (1772 Bessenyei György¹ C1076, 55) | Dúl, fúl rájok, mint vad kan (1790 Tóth Farkas C4278, 7) | Ma a királynak lessz itt mulatása, Vigyázz, hogy a királynét meg ne lássa; Mert Oberon dúl fúl rá a miatt, Hogy Indiából egy királyfiat Magának apródúl elszöktete (1864 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | [ezt a területet a nagygazdák] a földosztáskor maguknak szerették volna megkaparintani, de elütöttük az orruk elől. […] dúlnak-fúlnak is most ezért ránk (1947 Szabad Föld aug. 10. C1537, 4).
1b. dúl-fúl vki, vmi ellen (rég) ’〈ember〉(dühös indulattal) támad, harcol vki, vmi ellen’ ❖ ne dúlly-fúlly az ellen, a’ ki tèged példa-adásával jóra oktat (1800 Döme Károly ford.–Metastasio 8113002, 20) | Buszek Pápára ment, mutatta levelemet, ’s dúlt fúlt ellenem (1816 Kazinczy Ferenc C2567, 385) | Mért dúl-fúl ön hát vetélytársuk ellen? (1908 Telekes Béla ford.–Molière CD10).
2. (rég) ’〈(természeti) jelenség, folyamat〉 pusztító erővel tombol’ ❖ a’ Trök háborúnak dühössége 200 esztendeig dúlt fúlt, pusztított, gyilkoltt (1819 Magda Pál 8285008, 489) | Mi forgó szél dúl fúl a légen át? Mily vad csapással döng nyakamba? (1873 Dóczi Lajos ford.–Goethe C1428, 178) | Időjárás ura ott fenn, Szólítá szeleket fújni, Vad vészeket dúlni-fúlni (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521009, 294).
3. (rég, ritk) ’dúskál v. bővelkedik vmiben’ ❖ a nyomorúság az, ami rosszat csinál belőlünk, és jobban meg kell bocsátani olyanoknak, akik száraz kenyéren vétkeznek, mint akik dúlhatnak-fúlhatnak mindenben (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.