dúl-fúl tn ige 10a

1. (magában) mérgelődik, bosszankodik (vmin) v. (őrjöngve) dühöng, tombol vki’ ❖ tsak Ptoloméus egyedül dulfult mivoltán (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0810, 18) | hol  reá, hol ellen-társára Mordúl teként, dúl fúl, nem tudja mérgében, Kit keverjen közttök elſzör vérében (1792 Sándor István ford.–Ovidius 7287003, 207) | Dúlt-fúlt magában Takson, és se Feleségét (ki a’ leánnyal tartani láccatott) se rként magához nem eresztötte (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 8116005, 108) | dúlnék-fúlnék, porcelánokat törnék, asszonyi mérgemben (1890 Jókai Mór CD18) | Dújt-fújt, azt së tutta mérgibe, micsinállyék! (1907 Magyar néprajz CD47) | a WC-kulcsot csak azoknak adják oda, akik tankolnak, és az üzletben vásárolnak is. „Csak azért se!” – mondták erre többen, és dúlva-fúlva szálltak vissza (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. dúl-fúl vkire, vmire ’haragszik vkire, vmire’ ❖ A’ kí Hazájának trónusára dúl, fúl, Ollyan, mint egy gyermek, ki maga el-fajúl: Meg-veſzvén, haraggal támad h Atyjára, Ki meltán gerjedhet hitetlen fatyjára (1772 Bessenyei György¹ C1076, 55) | Dúl, fúl rájok, mint vad kan (1790 Tóth Farkas C4278, 7) | Ma a királynak lessz itt mulatása, Vigyázz, hogy a királynét meg ne lássa; Mert Oberon dúl fúl rá a miatt, Hogy Indiából egy királyfiat Magának apródúl elszöktete (1864 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | [ezt a területet a nagygazdák] a földosztáskor maguknak szerették volna megkaparintani, de elütöttük az orruk elől. […] dúlnak-fúlnak is most ezért ránk (1947 Szabad Föld aug. 10. C1537, 4).

1b. dúl-fúl vki, vmi ellen (rég) ’〈ember〉(dühös indulattal) támad, harcol vki, vmi ellen’ ❖ ne dúlly-fúlly az ellen, a’ ki tèged példa-adásával jóra oktat (1800 Döme Károly ford.–Metastasio 8113002, 20) | Buszek Pápára ment, mutatta levelemet, ’s dúlt fúlt ellenem (1816 Kazinczy Ferenc C2567, 385) | Mért dúl-fúl ön hát vetélytársuk ellen? (1908 Telekes Béla ford.–Molière CD10).

2. (rég) ’〈(természeti) jelenség, folyamat〉 pusztító erővel tombol’ ❖ a’ Trök háborúnak dühössége 200 esztendeig dúlt fúlt, pusztított, gyilkoltt (1819 Magda Pál 8285008, 489) | Mi forgó szél dúl fúl a légen át? Mily vad csapással döng nyakamba? (1873 Dóczi Lajos ford.–Goethe C1428, 178) | Időjárás ura ott fenn, Szólítá szeleket fújni, Vad vészeket dúlni-fúlni (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521009, 294).

3. (rég, ritk) ’dúskál v. bővelkedik vmiben’ ❖ a nyomorúság az, ami rosszat csinál belőlünk, és jobban meg kell bocsátani olyanoknak, akik száraz kenyéren vétkeznek, mint akik dúlhatnak-fúlhatnak mindenben (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

dúl-fúl tárgyatlan ige 10a
1.
(magában) mérgelődik, bosszankodik (vmin) v. (őrjöngve) dühöng, tombol vki
tsak Ptoloméus egyedül dulfult mivoltán
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
hol  reá, hol ellen-társára Mordúl teként, dúl fúl, nem tudja mérgében, Kit keverjen közttök elſzör vérében
(1792 Sándor István ford.Ovidius)
Dúlt-fúlt magában Takson, és se Feleségét (ki a’ leánnyal tartani láccatott) se rként magához nem eresztötte
(1807 Dugonics András ford.Voltaire)
dúlnék-fúlnék, porcelánokat törnék, asszonyi mérgemben
(1890 Jókai Mór)
Dújt-fújt, azt së tutta mérgibe, micsinállyék!
(1907 Magyar néprajz)
a WC-kulcsot csak azoknak adják oda, akik tankolnak, és az üzletben vásárolnak is. „Csak azért se!” – mondták erre többen, és dúlva-fúlva szálltak vissza
(2000 Magyar Hírlap)
1a. dúl-fúl vkire, vmire
haragszik vkire, vmire
A’ kí Hazájának trónusára dúl, fúl, Ollyan, mint egy gyermek, ki maga el-fajúl: Meg-veſzvén, haraggal támad h Atyjára, Ki meltán gerjedhet hitetlen fatyjára
(1772 Bessenyei György¹)
Dúl, fúl rájok, mint vad kan
(1790 Tóth Farkas)
Ma a királynak lessz itt mulatása, Vigyázz, hogy a királynét meg ne lássa; Mert Oberon dúl fúl rá a miatt, Hogy Indiából egy királyfiat Magának apródúl elszöktete
(1864 Arany János ford.Shakespeare)
[ezt a területet a nagygazdák] a földosztáskor maguknak szerették volna megkaparintani, de elütöttük az orruk elől. […] dúlnak-fúlnak is most ezért ránk
(1947 Szabad Föld aug. 10.)
1b. dúl-fúl vki, vmi ellen (rég)
〈ember〉 (dühös indulattal) támad, harcol vki, vmi ellen
ne dúlly-fúlly az ellen, a’ ki tèged példa-adásával jóra oktat
(1800 Döme Károly ford.Metastasio)
Buszek Pápára ment, mutatta levelemet, ’s dúlt fúlt ellenem
(1816 Kazinczy Ferenc)
Mért dúl-fúl ön hát vetélytársuk ellen?
(1908 Telekes Béla ford.Molière)
2. (rég)
(természeti) jelenség, folyamat〉 pusztító erővel tombol
a’ Trök háborúnak dühössége 200 esztendeig dúlt fúlt, pusztított, gyilkoltt
(1819 Magda Pál)
Mi forgó szél dúl fúl a légen át? Mily vad csapással döng nyakamba?
(1873 Dóczi Lajos ford.Goethe)
Időjárás ura ott fenn, Szólítá szeleket fújni, Vad vészeket dúlni-fúlni
(1909 Vikár Béla ford.Lönnrot)
3. (rég, ritk)
dúskál v. bővelkedik vmiben
a nyomorúság az, ami rosszat csinál belőlünk, és jobban meg kell bocsátani olyanoknak, akik száraz kenyéren vétkeznek, mint akik dúlhatnak-fúlhatnak mindenben
(1924 Tersánszky Józsi Jenő)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások