dúlt mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → dúl.

II. mn 12A

1. ’háborús pusztítás v. más erőszakos cselekmény következményeként lerombolt v. felforgatott, szétdúlt, es. kifosztott 〈hely(szín), terület, ország〉’ ❖ nem a’ csatáknak dúlt piaczát énekli enyelgő Múzsám (1802 Kazinczy Ferenc ford. [!] C2555, 476) | Most a’ dúlt Bihar’ és véres Tisza’ népei jőnek Réz buzogányokkal […]; szemeikben néma boszú ég (1825 Vörösmarty Mihály 8524379, 16) | Czetricz Ulrik maga mellé vevén Sárfi Ferenczet, a győri kapitányt és 12 válogatott lovagot az őrizetből, utaztak a dult országban – a hol már csak zsarátnokok füstölögtek – arrafelé hol a király lova, vele együtt az iszapba elmerült (1857 Vasárnapi Újság CD56) | pusztulóban ásít a távozó rablók után dúlt, kiürült lakásunk (1939 Kálnoky László 9298007, 20) | ágyak összetolva, széles, dúlt terep, testek furcsán kiforgott tagokkal (1983 Esterházy Péter 9129005, 45).

1a. (ritk/vál) ’(harcban) megölt v. megsebesített 〈személy, csoport stb.〉, ill. sebesült v. megsebzett 〈test(rész)〉’ ❖ a jancsár két félről hullva, rakásra Hal, s dult testével feleit jajdulva takarja (1822 Vörösmarty Mihály CD01) | Látta az ősz bajnok dúlt rendeit esni halomba, ’S nem réműlt veszedelmének közepébe rohanni (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 191) | Az egykor Caesar vére-mosta tőrre Vért ime Brutus dúlt szive ereszt (1886 Kozma Andor C2785, 37) | egy bitó hármas ága mered ég felé nagy ciprusként, s rajta szétmart, dúlt tetem (1923 Laczkó Géza CD10).

1b. ’megrongált, megsérült v. tönkrement 〈tárgy, dolog〉, ill. az ilyenre jellemző 〈állapot〉’ ❖ Ledűlve egy dúlt sánczra (1807 e. Kisfaludy Sándor CD01) | A dult kapúnál vérben A hív eb feküszik, Véres postája annak, Mi ott ben rejtezik (1834 Garay János 8154026, 380) | az egykor fényes kastélyból […] csak romok maradtak fenn, de a két öl szélességet meghaladó alapfalak még ily dúlt állapotukban is mutatják a kastélynak régi korban épültét (1871 Orbán Balázs CD22) | dúlt vasak és kettétört hordók mint a dió, egy szeszélyes gránát könnyed kéjelgését bizonygatják (1915 Szomory Dezső CD10).

2. ’gyötrelmes, megpróbáltatásokkal teli, viszontagságos 〈élet, időszak stb.〉’ ❖ A dunántúli tájak szelíd harmóniáját még sohasem hangolta költő sebzettebb, dúltabb belső életre (1924 Tóth Aladár CD10) | [Villon] vándorlásai, nyomora és dúlt évei tanulságát, hogy valami maradjon belőlük, két tréfás és keserű „végrendelet”-be foglalja (1957 Gyergyai Albert 9202010, 7) | a dúlt történelmű országrész (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. ’olyan 〈személy v. csoport〉, aki (v. amely) felindult, haragos v. bosszús, ill. zaklatott v. felajzott lelkiállapotban van’ ❖ Az emberek összevissza futkostak. Legjobb ismerősök észre sem vették egymást, tulajdon bajukkal levén elfoglalva, a nagy dúlt tömegben (1850 Jókai Mór CD18) | [Paris] dult volt, ijedt. Egyenesen odament Nerohoz és fülébe sugta: – Összeesküvés (1921 Kosztolányi Dezső 9359179, 174) | bejön egy dúlt férfi és azt mondja: „Szent Isten! Megöltem!” (1994 Magyar Hírlap CD09).

3a. ’ilyen személyre valló, rá jellemző 〈külső, megnyilvánulás, lelkiállapot stb.〉’ ❖ [Máhala] melly dult ábrázattal méne! A’ harag soha nem űlt rettenetesbben homlokán (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 165) | jól esik a dult kebelnek, ha fájdalomban társat lel (1845 Degré Alajos 8100004, 29) | a küszöbön Wessenberg miniszterelnök alakja jelenik meg. Arcza dúlt, melle zihál (1895 Gracza György 8161003, 300) | Agyveleő a szobájában háborgó indulattal, majd mindinkább dúltabb idegzettel, órákig járt föl-alá (1926 Nagy Lajos CD10) | a váratlan szökés, a dúlt lelkiállapot már riasztó jele az idegrendszerét megtámadó betegségnek (1992 Vidor Miklós 2020017, 89).

3b. ’felzaklató, kínzóan nyugtalanító, ill. a zaklatottság légkörét árasztó 〈dolog, időszak, élmény〉’ ❖ borzadva ha érzed az éj közepét, Dúlt álmok után (1836 Kölcsey Ferenc CD01) | jobb lett volna, ha ezt nem kérdezed meg tőlem, aki nők miatt szenvedve, hosszú éveken át csodálkoztam azon, hogy reggel van, és életben vagyok a dúlt éj után (1916 Krúdy Gyula CD54) | Gyuszi szívében dúlt érzések kavarogtak, fájt neki, amit az imént hallott (1918 Berkes Imre Izidor CD10) | Mi a legdöbbenetesebb személyi leleplezés is a törvényes rend puszta hiányához képest? Ami arra késztet […] állami hivatalnokokat, hogy dúlt pártéjszakákon a pontos jogkörükért, a tisztán megfogalmazott felelősségükért kuncsorogjanak (1996 Magyar Hírlap CD09).

4. ’elhanyagolt, gondozatlan v. ápolatlan külsejű 〈személy〉, ill. ahhoz tartozó v. arra jellemző 〈dolog〉’ ❖ Egy agg ember jött koldulni reggel Dúlt hajakkal és őrült szemekkel (1846 Vörösmarty Mihály CD01) | A „koldusok és csavargók poétája” jobban festett volna, ha kissé koldusabban, dúltabb ábrázattal és megviseltebb ruhában jelenik meg (1911 Elek Artúr CD10) | Hazamenet a villamoson kis kültelki lányt pillantottam meg […]. Dult és csapzott volt (1936 Hevesi András 9246003, 100).

4a. ’rendetlen, szétzilálódott, meggyűrődött v. szétszakadt, ill. rendezetlen, összevisszaságot tükröző 〈tárgy v. dolog〉’ ❖ [a harcban halálos fejsérülést szenvedő Arszlán aga] ezelőtt népének lélekadója, most dult rongyaival szomorító váza, keserve (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 23) | A hölgy e percben megszűnt sírni; felállt és letörlé könnyeit […]. Dúlt öltönyét termetéhez lapítá az erős esti szél (1875 Jókai Mór CD18) | borfolt, hamu van a dúlt abroszon (1907 Kosztolányi Dezső CD01) | Mint játékos automata, szökkentek vidám és katonás rendbe dúlt gondolatai (1925 Török Sophie CD10) | Csak ülök a gépem előtt, és kétségbeesve próbálom összerakni, amit érzek. Tudom, hogy az egész írás meglehetősen dúlt (1998 Magyar Hírlap CD09).

4b. (rég) ’szél által felkorbácsolt v. felvert 〈víz(felület), hab〉’ ❖ [a szelek a tengert] tövéből fel-keverik, ’s dúlt habjait a’ partokra kihányják (1810 Baróti Szabó Dávid ford. [!] C2561, 413) | dult vizek (1915 Ady Endre CD10).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.