durran tn ige 1a5durranik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: kissé rég)

1. (tárgyragos határozóval is) ’〈robbanóanyag hirtelen fellobbanás, elégés következtében〉 egyszeri erős, mély hangot ad’ ❖ [a foszfor] egyet durranik (1799 Sokféle C1530, 105) | [egy tudós] egy oly port szándékozik feltalálni, mely ha elsül, akkorát durranik, hogy mind az ötvenkét vármegye meghallja pattanását (1846 Jókai Mór CD18) | durrant a lőpor (1916 Krúdy Gyula CD54) | egy 1600-as évek elején készült úgynevezett déljelző ágyúnapóra, melynek gyűjtőlencséjére ha pontban tizenkettőkor rásüt a nap, akkor meggyújtja a gyújtólyukban elhelyezett puskaport, ami nagyot durran, jelezve, itt a dél (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (tárgyragos határozóval is) ’〈robbanóanyagot tartalmazó gránát, petárda stb.〉 szétrobbanva ilyen hangot ad’ ❖ a petárda akkorát durrant, hogy azt Bécsben is meg kellett hallani (1924 Krúdy Gyula CD54) | az utcákon dörgő fegyverek, durranó gránátok (1997 Magyar Hírlap CD09).

1b. (tárgyragos határozóval is) ’〈tűzfegyver〉 elsülve (és lövedékét vhova elrepítve) ilyen hangot ad’ ❖ egynehány ágyúk durrantak a’ Frantzia El-seregre (1808 Farkas Ferenc ford. C1696, 92) | Egy pisztoly csattant, a másik durrant (1846 Petőfi Sándor 8366445, 31) | A vár ágyúi csak néha durrantak s akkor is nem Pest felé (1896–1898 Gracza György CD45) | A puska kettőt durrant egymásután (1905 Eötvös Károly 8127002, 39) | kicsi pisztolya volt neki [ti. a vezérkari őrnagynak], mire Dorner észrevette, mán kettőt durrant (1964 Cseres Tibor 9088001, 132).

2. (tárgyragos határozóval is) ’〈nyomás alatt levő gázt v. folyadékot tartalmazó üveg, ballon stb., ill. az azt elzáró eszköz a gáz v. folyadék hirtelen kiáramlásakor〉 egyszeri éles, pukkanó hangot ad’ ❖ nem durrant a szerencsétlen [pezsgősüveg] (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Még hordták az italt kosarastul s a súlyos üvegek mind kihámozódtak a szalmahüvelyből. Egy-egy dugó durrant a csöndben (1910 Szomory Dezső CD10) | Nem durrant a lufi (1999 Figyelő CD2601).

3. (tárgyragos határozóval is) ’〈vmihez ütődő, verődő tárgy az érintkezés pillanatában〉 nagyon erős, (tompán) csattanó hangot ad’ ❖ durranva vágódik be Zrínyi mögött a nehéz ajtó (1913 Laczkó Géza CD10) | [a pap a levélnehezéket] belevágta az ajtóba, ahogy csak bírta, olyan erővel. A bronzdarab nagyot durrant az ajtón (1917 Móricz Zsigmond CD10) | Akkorákat durran [az asztal], úgy rávernek [kártyázás közben], hogy a portásfülkéig hangzik (1962 Népszabadság nov. 10. C4814, 6).

3a. (tárgyragos határozóval is) ’〈ostor〉 erős, élesen csattanó hangot ad’ ❖ Csak így durranik nagyot [a karikás ostor] (1911 Malonyay Dezső 8292034, 229) | Tetszett a kanász hatalmasat durranó ustora, rekedt hangja, csupaszőr kutyája (1975 Csoóri Sándor 2042052, 85).

4. (rég) ’〈történet, elbeszélés stb.〉 váratlan fordulattal, csattanóval végződik’ ❖ [Sancho] csak azt várja be, mire durran urának e mostani utazása (1874 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra C1976, 95) | Hans Pukk vadul durranó vicczeire azonban mindig félrehuzza szintelen ajaka szélét (1899 Abonyi Árpád C0482, 157) | A történet mondanivalójának szavakba foglalására – mintegy záradékul – nincs is szükség: „fő, hogy durranik a vége”, mint egy Zenta környéki idős parasztember mondotta (1988 Magyar néprajz CD47).

5. (tárgyragos határozóval is) ’〈vminek a megjelenése, bemutatása〉 nagy hatást, feltűnést kelt(ve sikert arat)’ ❖ A Nap! – durrant és déli villámlásként kápráztatott a pesti nappali órákban egy újság címe (1933 Krúdy Gyula CD54) | Az elmúlt években egyedül Friderikusz műsora „durrant” igazán – azt nézték, arról beszéltek –, de már annak sincs olyan hatása, mint két évvel ezelőtt (1996 Magyar Hírlap CD09) | A Peugeot nóvuma [újdonsága] például nagyot durrant az autópiacon (1997 Figyelő CD2601).

6. (rég) ’〈viharfelhős égbolt, villámlás〉 erős, dörrenő, csattanó hangot ad’ ❖ Akkor egyſzeribe durranak az egek, Bé húzzák az eget a’ ſetét fellegek (1792 Sándor István ford.–Ovidius C3668, 21) | Menykő ámbár durran; De nem érzem ütését (1825 Erdélyi János¹ C1626, 26).

7. (ritk) ’haragosan ráförmed vkire’ ❖ Engem ne tanitson! – durrant rám a gróf (1913 Gárdonyi Géza C1850, 79).

Ö: be~, el~, ki~, szét~.

ÖU: fel~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. durrog; ÉKsz.

durran tárgyatlan ige 1a5
durranik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: kissé rég)
1. (tárgyragos határozóval is)
〈robbanóanyag hirtelen fellobbanás, elégés következtében〉 egyszeri erős, mély hangot ad
[a foszfor] egyet durranik
(1799 Sokféle)
[egy tudós] egy oly port szándékozik feltalálni, mely ha elsül, akkorát durranik, hogy mind az ötvenkét vármegye meghallja pattanását
(1846 Jókai Mór)
durrant a lőpor
(1916 Krúdy Gyula)
egy 1600-as évek elején készült úgynevezett déljelző ágyúnapóra, melynek gyűjtőlencséjére ha pontban tizenkettőkor rásüt a nap, akkor meggyújtja a gyújtólyukban elhelyezett puskaport, ami nagyot durran, jelezve, itt a dél
(1995 Magyar Hírlap)
1a. (tárgyragos határozóval is)
〈robbanóanyagot tartalmazó gránát, petárda stb.〉 szétrobbanva ilyen hangot ad
a petárda akkorát durrant, hogy azt Bécsben is meg kellett hallani
(1924 Krúdy Gyula)
az utcákon dörgő fegyverek, durranó gránátok
(1997 Magyar Hírlap)
1b. (tárgyragos határozóval is)
〈tűzfegyver〉 elsülve (és lövedékét vhova elrepítve) ilyen hangot ad
egynehány ágyúk durrantak a’ Frantzia El-seregre
(1808 Farkas Ferenc ford.)
Egy pisztoly csattant, a másik durrant
(1846 Petőfi Sándor)
A vár ágyúi csak néha durrantak s akkor is nem Pest felé
(1896–1898 Gracza György)
A puska kettőt durrant egymásután
(1905 Eötvös Károly)
kicsi pisztolya volt neki [ti. a vezérkari őrnagynak], mire Dorner észrevette, mán kettőt durrant
(1964 Cseres Tibor)
2. (tárgyragos határozóval is)
〈nyomás alatt levő gázt v. folyadékot tartalmazó üveg, ballon stb., ill. az azt elzáró eszköz a gáz v. folyadék hirtelen kiáramlásakor〉 egyszeri éles, pukkanó hangot ad
nem durrant a szerencsétlen [pezsgősüveg]
(1883 Mikszáth Kálmán)
Még hordták az italt kosarastul s a súlyos üvegek mind kihámozódtak a szalmahüvelyből. Egy-egy dugó durrant a csöndben
(1910 Szomory Dezső)
Nem durrant a lufi
(1999 Figyelő)
3. (tárgyragos határozóval is)
〈vmihez ütődő, verődő tárgy az érintkezés pillanatában〉 nagyon erős, (tompán) csattanó hangot ad
durranva vágódik be Zrínyi mögött a nehéz ajtó
(1913 Laczkó Géza)
[a pap a levélnehezéket] belevágta az ajtóba, ahogy csak bírta, olyan erővel. A bronzdarab nagyot durrant az ajtón
(1917 Móricz Zsigmond)
Akkorákat durran [az asztal], úgy rávernek [kártyázás közben], hogy a portásfülkéig hangzik
(1962 Népszabadság nov. 10.)
3a. (tárgyragos határozóval is)
〈ostor〉 erős, élesen csattanó hangot ad
Csak így durranik nagyot [a karikás ostor]
(1911 Malonyay Dezső)
Tetszett a kanász hatalmasat durranó ustora, rekedt hangja, csupaszőr kutyája
(1975 Csoóri Sándor)
4. (rég)
〈történet, elbeszélés stb.〉 váratlan fordulattal, csattanóval végződik
[Sancho] csak azt várja be, mire durran urának e mostani utazása
(1874 Győry Vilmos ford.Cervantes Saavedra)
Hans Pukk vadul durranó vicczeire azonban mindig félrehuzza szintelen ajaka szélét
(1899 Abonyi Árpád)
A történet mondanivalójának szavakba foglalására – mintegy záradékul – nincs is szükség: „fő, hogy durranik a vége”, mint egy Zenta környéki idős parasztember mondotta
(1988 Magyar néprajz)
5. (tárgyragos határozóval is)
〈vminek a megjelenése, bemutatása〉 nagy hatást, feltűnést kelt(ve sikert arat)
A Nap! – durrant és déli villámlásként kápráztatott a pesti nappali órákban egy újság címe
(1933 Krúdy Gyula)
Az elmúlt években egyedül Friderikusz műsora „durrant” igazán – azt nézték, arról beszéltek –, de már annak sincs olyan hatása, mint két évvel ezelőtt
(1996 Magyar Hírlap)
A Peugeot nóvuma [újdonsága] például nagyot durrant az autópiacon
(1997 Figyelő)
6. (rég)
〈viharfelhős égbolt, villámlás〉 erős, dörrenő, csattanó hangot ad
Akkor egyſzeribe durranak az egek, Bé húzzák az eget a’ ſetét fellegek
(1792 Sándor István ford.Ovidius)
Menykő ámbár durran; De nem érzem ütését
(1825 Erdélyi János¹)
7. (ritk)
haragosan ráförmed vkire
Engem ne tanitson! – durrant rám a gróf
(1913 Gárdonyi Géza)
ÖU: feldurran
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. durrog; ÉKsz.

Beállítások