durrogat ige 5a8 (kissé rég)
1. tn (tárgyragos határozóval is) (átv is) ’〈tűzfegyver〉 egymás után többször v. gyakran elsülve durranó hangot ad, ill. (tűzfegyverrel) lő, lövöldöz vki’ ❖ Ezer sebet ezer halált osszon villám fegyveretek, Durrogatva, csattogatva Seregeit kaszabolja seregetek! (1823 Helmeczy Mihály C0031, 241) | a magyar ellenzék csak phrasisokkal képes durrogatni (1847 Széchenyi István C3900, 38) | Püffög, pattog a rakéta – durrogat a puska (1864 Dongó naptár 1865-re C1432, 11) | a szüret örömére akkorákat durrogatott egy vén mozsárral a szőllőpásztor, mintha legalább is az ágyúszót akarta volna utánozni (1947 Szabad Föld okt. 12. C1537, 9).
1a. ts ’〈tűzfegyvert〉 egymás után többször v. gyakran elsüt, ill. 〈sortüzet〉 lő’ ❖ Mindjárt négy ágyúit -is durrogatta (1793 Gvadányi József C1940, 364) | ágyuikat ijesztgetésül folyvást durrogatták [a szerbek] (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | a párkányzatra felállított polgárőrség nehéz muskétáiból hármas sortüzet durrogatott a népriadal zaja közé (1876 Jókai Mór CD18) | A domb hangzott a beszédes madarak trillájától, messze a szőlőpásztor durrogatta mordályát (1903 Krúdy Gyula CD54).
2. tn ’〈levegőbe suhintott és hirtelen visszarántott ostorral〉 többször egymás után élesen csattanó hangot kelt vki’ ❖ tsak nagyot kiáltanak, és ostorral durrogatnak (1804 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2779, 48) | A legények két héttel Szent György előtt és után s e napon este is egyre durrogatnak hosszú ostorral, mert a meddig az ostorpattogás elhallik, nincs hatalma boszorkánynak (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Ahol a kanász nem kürttel figyelmezteti a falut kihajtásra, ott […] karikás ostorral durrogat, amely akkorát szól, mint a puska (1911 Malonyay Dezső 8292034, 229).
2a. ts ’〈ostort〉 a levegőbe suhint(, majd hirtelen úgy ránt vissza) vki, hogy az élesen csattanó hangot idézzen elő’ ❖ a kocsi ülésében levő ostort egyik kezével a lovak felé durrogatva balkézzel meg a kocsit is segélte kimozditani (1856 Vas Gereben C4376, 155) | Guardia! Guardia! kiállt [!] az uri fogat előtt szaladó s ostorát durrogató kengyelfutó (1860 Vasárnapi Újság CD56) | a béresek vasmarokkal durrogatták sugáros ostoraikat (1916 Kassák Lajos CD10).
3. tn (tárgyragos határozóval) (rég) ’sértetten, indulatosan beszél’ ❖ miért pattogunk, durrogatunk mi annyit és annyi variátiókban és miért lépünk a derék Geymüller nyomdokiba szorosan (1857 Széchenyi István CD1501).
J: durrogtat.
Vö. CzF. durrogat · durrogtat; ÉrtSz.; TESz. durrog; ÉKsz.; ÚMTsz.