dühöng tn ige 3c 

1. ’〈ember, állat, csoport〉(vki, vmi miatt) haragot, ellenséges indulatot érez(ve, es. bosszúvágytól fűtve viselkedik, cselekszik)’ ❖ Kémlőcz. (Mérgelődve).: […] vigyázz, hogy fejedre ne hágjak valaha. Hah! oldass föl, és eb legyek ha meg nem fojtalak. Árulki.: Dühöngj csak, szabadságot adok rá (1836 Vajda Péter 8504020, 12) | Nankelreuther elrablott nejéért dühöng (1838 Jósika Miklós 8212008, 31) | a sabinumi erdőben dühöngő vadkan (1858 Vasárnapi Újság CD56) | nem az elpusztult világért dühöngött ő, hanem leforrázott szenvedélye bimbójaiért (1867 Jókai Mór CD18) | Agyam sikátoraiban dühöng A csőcselék (1909 Kemény Simon 9320013, 27) | Azért is dühöngenek úgy a hajcsáraink, mert szenvednek ők is a melegtől (1945 Szép Ernő 9665040, 66) | magad sem tudod, hogy örülsz-e annak, vagy dühöngsz-e azon, hogy nem vehetsz részt a tárgyaláson (1958 Illés Béla 2025117, 729) | Dühöngtem, hogy kevés a rendőr (1985 Bodor Pál 1019009, 33).

1a. ’haragszik vkire, vmire, ellenséges indulatot, es. bosszút érez vki, vmi ellen(, és azt kifejezi) vki’ ❖ Vay ellen azok dühöngenek, a’ kiket ő a’ maga bizodalma által kikapott a’ homályból (1831 Kazinczy Ferenc C4938, 461) | Amit álmodtok, az a ti világotok. – Dühöngtök arra, aki fel mer ébreszteni (1884 Jókai Mór CD18) | Dühöngtem magamra mikor elment (1916 Tersánszky Józsi Jenő 9706011, 25) | [Cabet] elébb csak dünnyögött és hümmögött, aztán már hangosan dühöngött az ideiglenes kormány ellen, amiért nem hallgat rá (1948 Kovács Endre 9464001, 113) | [az ellenzékiek] dühöngtek mindazokra, akik bebizonyították, hogy az ellenzékiség kézzelfoghatóbb formái is túlélhetők (1999 Magyar Hírlap CD09).

1b. (rég) ’〈ember, állat〉(a pusztítás szándékával) harcol, küzd (vkivel, vmivel)’ ❖ Zalán és Hermes erősen küzdenek Kunddal és Csörszszel. […] Másfelül Preheszka, Philo, Viddin dühöngenek (1826–1827 Toldy Ferenc 8481034, 27) | jőjön csak arra a’ dolog, hogy választani kelljen az erőszak vagy éhelhalás, a’ nőszés és nemnőszhetés között, akkor majd meglátjuk mint marakodnak az ebek, vagdalkoznak a’ sasok, ütköznek meg a’ kosok ’s dühöngni fognak a’ szelid elefántok, egymás között; nem az ellenkező fajjal (1837 Vajda Péter 8504019, 69) | kérdem, miért dühöng Testvérrel a magyar (1845 Samarjay Károly 8403023, 194) | Ha [a nyest] galambok vagy tyúkok közé jut, iszonyun dühöng, 10–20 is megöl (1847 Peregriny Elek 8360007, 52).

1c. (Orvos is) ’〈elmezavarban szenvedő v. módosult tudatállapotban levő személy〉 önmagára és másokra veszélyes állapotában gátlástalanul rombol, pusztít, őrjöng’ ❖ Eszelős! menj dühöngni, hol helyed, – gyógyházba; ne álld itt a békés polgár utját! (1841 Teleki László² C4109, 38) | a beteg dühöng, verekedik az ápolókkal, kétségbeesetten védelmezi magát, ruhát nem tűr magán, mindent összetép (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267004, 189) | Szőke bácsi részegen érkezett haza: dühöngött […], s elhatározta, hogy megtánczoltatja a fiút (1907 Ambrus Zoltán C0597, 312) | félve lesik, óvatosan elkerülik, mindig azt várják, hogy mikor fog kitörni, mikor kezd dühöngeni (1957 Benedek István 9041009, 278).

2. ’〈(természeti) jelenség, folyamat〉 pusztító erővel tombol’ ❖ A’ sür lombok alkonyin orkánok dühöngtek, ’s üvltve riasztják-fel a’ vadon’ csendét (1829 Bárány Ágoston C0422, 162) | hózivatarok dühöngnek, a síkságot fehér szemfödél takarja be, mely az őszi vetést megóvja a kifagyástól (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | a sziget lakói között már november óta dühöngött a ragály (1931 Kuncz Aladár C5112, 217) | a döntő harc tovább dühöngött (1933 Gelléri Andor Endre 9179007, 86) | az 1960 előtt még korlátlanul dühöngő sztálinizmus (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈érzés, szenvedély〉 nagy erővel megnyilvánul, dúl (vkiben)’ ❖ [kebelemben] dühöngött a szerelemféltés szenvedélye (1863 Lauka Gusztáv 8268036, 72) | [A szobrász] olyan volt, mint a mesebeli vándorlegény, aki világgá megy, át az Óperenciás-tengeren is, míg valahol királlyá nem ütik. Rettenetes hit és önbizalom dühöng az ilyen kopott apostolokban (1914 Oláh Gábor 9487063, 164) | Dühöng a testvérféltékenység (1965 György Júlia 1062002, 106).

3. (kissé rég) ’〈zavartalan, felhőtlen állapot v. békés tevékenység〉 javában tart, tetőfokán jár’ ❖ Amint benyitott a terembe, A tánc még egyre dühöngött (1844 Petőfi Sándor 8366067, 135) | A cholera sem igérkezik sehonnan, mindenütt a legegészségesebb időjárás dühöng (1860 Jókai Mór C2339, 26) | A fő a jókedv, az pedig dühöngött (1912 Móricz Zsigmond C3218, 100) | Cukros teát lehetett kapni, meg süteményt. A titkos hátsó szobákban pedig dühöngött a szerencsejáték (1955 Wessely László ford.–Tolsztoj¹ C4551, 40).

J: dühösködik.

Ö: ki~.

ÖU: át~, el~, fel~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. düh; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.