dühöngő mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → dühöng.
II. mn 17C
’olyan 〈(elme)betegség〉 v. 〈annak〉 olyan 〈szakasza〉, amelyben a beteg ember önmagára v. másokra veszélyesen viselkedik, ill. a veszett állat bárkit és bármit vadul harapdál v. megharap’ ❖ [a veszett juhoknál] olly nagy [a] harapásvágy, hogy az elükbe tartott tárgyakat nagy dühösséggel harapdálják […]. – Miután ezen dühöngő állapot néhány napig tartott, az állat mindig lankadtabb lesz, többé fel nem kelhet, ’s rángatódzások közt döglik meg (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310011, 170) | Ha a fentebb vázolt kórállapothoz mélyebb öntudatzavar, hallucinatiók és deliriumok társulnak, akkor létrejő […] egy hirtelen fellépő, hallucinatorikus, üldöztetési, dühöngő delirium (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267004, 187) | [A veszettség második szakaszában a kutyák minden mozgó tárgyat, ill. élőlényt megharapnak.] Ezt nevezik dühöngő veszettségnek (1996 Szinák János–Veress István CD59).
III. fn 1C
1. ’haragtól, ellenséges indulattól, es. bosszúvágytól fűtve tomboló, rombolni, pusztítani akaró személy’ ❖ [egy szép nő] gyöngéd nagy becsü könyeivel a kegyetlent megengeszteli, […] legtöbb esetben a vad dühöngőt megszeliditve, emberi érzelmekre birja (1837 Táncsics Mihály 8463006, 247) | a’ vasrostélyzat feltartá a’ dühöngők’ erőszakát (1847 Eötvös József 8126010, 113) | Azok a dühöngők, rongyos, éhező munkások a határon az emberiség érdekeiért küzdöttek (1899 e. Péterfy Jenő 8363005, 385) | T. Ferenc kitörte a bejárati ajtó üvegét, majd kirontott a házból. A dühöngőt nem tudták sem lefogni, sem gázspray-vel megfékezni (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. (Orvos is) ’ön- és közveszélyes állapotában gátlástalanul romboló, pusztító elmebeteg személy’ ❖ Olly esetekben, mellyek a’ betegnek kényszerített helyzetbeni lételét kivánják, millyenek a’ dühöngőknél szoktak előfordulni, az intézet a’ kényszerítő öltönyt, mint a’ fehérneműkhöz tartozót, a’ betegnek tudja be (1842 Pesti Hírlap CD61) | tört székek, tépett takarók tanúskodtak róla, hogy a dühöngő már mindent, ami a kezébe akadt, az ápolói fejéhez dobált (1882 Jókai Mór CD18) | [Pinel, a modern elmeorvoslás atyja] bevezette az új bánásmódot és – igen – a munkaterápiát, amivel a legvadabb dühöngőket sikerült lecsillapítania (1957 Benedek István 9041008, 225) | [a 17. századi] orvostudomány alacsony szintjére jellemző a lelki betegekkel való bánásmód is: a dühöngőket egyszerűen bezárták és őriztették, vagy menhelyre küldték (1991 Kristóf Ildikó CD17).
3. (rég v. átv is) ’ön- és közveszélyes magaviseletű személyek elkülönítésére, elzárására szolgáló helyiség’ ❖ A döblingi intézetben, ahová vitték, szobájának még a falai is ki voltak párnázva, s minden szék, asztal, ágy a padlóhoz lesrófolva. Ez a dühöngők bebútorozása (1875 Jókai Mór CD18) | A Császárt meg vigyék a dühöngőbe! – rendelkezik az ápolónak (1926 Sipos Iván CD10) | [a menekülttáborban] egy úgynevezett „dühöngőt” alakítottak ki, vasajtóval, s az ablaktalan helyiségben egyetlen hokedlivel meg egy asztallal (1995 Magyar Hírlap CD09).
3a. (biz, túlzó) ’vmely intézménynek v. területnek szabadidős tevékenység céljából elkülönített, hangoskodásra, féktelen viselkedésre alkalmas, szabad mozgásteret biztosító helyisége v. körülkerített szabadtéri része’ ❖ A „dühöngőben” – így nevezték a vendéglő leghátsó traktusát, egy alacsonyabb mennyezetű, ablaktalan, csak lidérces világú fénycsövekkel megvilágított termet – a falakról csattogva visszaverődő hangzivatar közepette a kártyázás folyt (1988 Kertész Imre² CD41) | a téri dühöngőben vagy az iskolai bitumenes pályán futballozgató gyerekből automatikusan soha nem lesz klasszis (1998 Magyar Hírlap CD09) | amolyan gyerekeknek való, légpárnás dühöngő lehet az ő légváruk, amit a majálisokon lehet látni (1999 Magyar Hírlap CD09) | A gyerekeknek „dühöngőt”, a felnőtteknek pedig tűzrakót alakítottak ki a világ szeme elől rejtett, hátsó kertben (2000 Lakáskultúra CD39).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.