dühönc fn 3C (rég)

1. (jelzőként is) ’féktelen, pusztító indulattól fűtött, ill. dühöngő állapotú elmebeteg személy’ ❖ elég ügyesek és szerencsések voltak dühöncz polgártársaik őrpillanatait kikerülni (1833 Jelenkor C0226, 694) | [aki] nem tart tűztül puskapor közepett, tenger habjátul lélekvesztőn, ragadós állatoktul fegyvertelen […], hanem ilyeseknek handabandakint homlokegyenest rohan, az nem bátor, sőt még vakmerő sem, de őrült vagy valóságos dühönc, tökéletes eszeveszett (1834–1837 Széchenyi István CD1501) | a lelkem facsarodik belé, ha egy tagbaszakadt, parókás fejű ficzkót hallok, hogyan tépi foszlánynyá, csupa rongyokká, a szenvedélyt, csakhogy a földszínt állók füleit megrepeszsze […]. Én az ilyen ficzkót megcsapatnám, a miért a dühönczöt is túlozza és heródesebb Heródesnél (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 75) | rendszerint bizalommal megtisztelt, erős és nyugodt ember szokott hamarább nagylelkű lenni, mint a megalázott, a gyöngébb, a dühöncz (1885 Görgey István 8160006, 611).

2. ’vmely tevékenységet szenvedélyesen folytató, ill. rajongó természetű v. vmi iránt rajongó személy’ ❖ enthusiast = dühöncz (1816 Helmeczy Mihály C2567, 120) | dühönczként Járja az aszkóros Bandi a’ fürge magyart (1844 Életképek C0100, 189) | Haj, ha tudtam volna, hogy ez az asszony valóságos regényhősnő, aki dühönc a szerelemben, az őrülésig imádja férjét (1902 Pesti Hírlap febr. 13. C5650, 9).

ÖU: madár~, opera~, párbaj~, zene~.

Vö. CzF.

dühönc főnév 3C (rég)
1. (jelzőként is)
féktelen, pusztító indulattól fűtött, ill. dühöngő állapotú elmebeteg személy
elég ügyesek és szerencsések voltak dühöncz polgártársaik őrpillanatait kikerülni
(1833 Jelenkor)
[aki] nem tart tűztül puskapor közepett, tenger habjátul lélekvesztőn, ragadós állatoktul fegyvertelen […], hanem ilyeseknek handabandakint homlokegyenest rohan, az nem bátor, sőt még vakmerő sem, de őrült vagy valóságos dühönc, tökéletes eszeveszett
(1834–1837 Széchenyi István)
a lelkem facsarodik belé, ha egy tagbaszakadt, parókás fejű ficzkót hallok, hogyan tépi foszlánynyá, csupa rongyokká, a szenvedélyt, csakhogy a földszínt állók füleit megrepeszsze […]. Én az ilyen ficzkót megcsapatnám, a miért a dühönczöt is túlozza és heródesebb Heródesnél
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
rendszerint bizalommal megtisztelt, erős és nyugodt ember szokott hamarább nagylelkű lenni, mint a megalázott, a gyöngébb, a dühöncz
(1885 Görgey István)
2.
vmely tevékenységet szenvedélyesen folytató, ill. rajongó természetű v. vmi iránt rajongó személy
enthusiast = dühöncz
(1816 Helmeczy Mihály)
dühönczként Járja az aszkóros Bandi a’ fürge magyart
(1844 Életképek)
Haj, ha tudtam volna, hogy ez az asszony valóságos regényhősnő, aki dühönc a szerelemben, az őrülésig imádja férjét
(1902 Pesti Hírlap febr. 13.)
ÖU: madárdühönc, operadühönc, párbajdühönc, zenedühönc
Vö. CzF.

Beállítások