ébredezik tn ige 14b2

1. ’〈mély alvásból, alvó állapotból〉 fokozatosan éber állapotba jut vki, vmi’ ❖ Abdella még bé-húntt álmos ſzemekkel kezdet egyſzer egynéhány elö-járó mozdúláſſal jelt adni, hogy már ébredezik (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 317) | Ej, lássa bár az ember, e bizony alszik megént! – No, bátyám, Ébredezz! (1819 Katona József 8226004, 379) | [Az idős Claudius császár] most ébredezett. Szája nyálazott az édes szunyókolástól (1921 Kosztolányi Dezső CD10) | Hajnalodik, a macskák ébredeznek a rozsdás, kiszáradt esőcsatornákban (1947 Tardos Tibor 2052011, 117) | A láncra vert kuvasz lustán szemléli autónkat, de az ébredező őr félálomban kedvesen megnyugtat, nem harap (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈terület, hely, vidék a benne élő emberekkel, állatokkal együtt〉 az éjszakai nyugalom v. a mozdulatlanság állapotából fokozatosan magához térve, feléledve mozgással, élettel telítődik’ ❖ Lassanként már ébredezett a tábor is. Első Kelt ki Tas, és fiait hevesen fölrázta (1823–1824 Vörösmarty Mihály CD01) | Ébredeznek a vityillók, melyek valamely domb alján lapítanak (1921 Kosztolányi Dezső CD10) | A busz keresztülrobog a bányászvároson, amely most ébredezik, szinte hallani, érezni, az utcák, üzletek, jóleső nyújtózását (1974 Galgóczi Erzsébet 2025006, 561) | amikor hajnalban leáll a zenegép, akkor [a bulizó fiatalok] csapatokba verődve tesznek még egy hosszú sétát az ébredező falu utcáin (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. (irod) ’〈természet, természeti jelenség, kül. növény(zet)(lassacskán) megelevenedik, ill. nyiladozik v. kivirul’ ❖ tavasznak leheltére A természet ébredez (1807 Kisfaludy Sándor CD01) | a nap az éjen átszáll S fű fa ébredez jöttivel (1865 Tolnai Lajos C4218, 108) | tíz-tizenkét négyes fogatnak a dübörgése verte föl a mélyen pihenő természetet, hogy szinte vonaglani látszott a lovak dobajától a föld s a szerszámok csörgésétől, a csöngettyűk csilingelésétől ébredezett az erdő (1897 Mikszáth Kálmán 8312009, 226) | ó látom, a kert, fasor ébredez otthon (1907 Kosztolányi Dezső CD01) | csak néhány, késő tavasszal virágzásnak induló növény színesíti az ébredező rétet (2003 Természet Világa CD50).

2b. (irod) ’〈nap〉 megjelenik a látóhatár fölött, felkel’ ❖ a komor Éjnek háta megett terem A már ébredező napnak előlfutó Kis súgára (1796–1801 Fazekas Mihály CD01) | Bérczi lakom’ falain rég fénylik az ébredező nap (1837 Székács József C0044, 180) | Már ébredezett a nap (1950 Jankovich Ferenc ford.–Rolland 9275031, 96).

3. ’〈ember v. közösség〉 fokozatosan ráébred öntudatára, magára talál’ ❖ minél későbben, annál kivántabban kezdünk ébredezni mi is, nemzeti míveltségünket szép anya-nyelvünkön társalkodási köreinkbe is bevinni már (1834 Kovács Pál² C2770, 130) | magunk között is mennyi idegen elemmel kell harczolnunk, hogy a’ most alig ébredező nemzetiségünket tartós életerőre felküzdhessük (1842 Pesti Hírlap CD61) | Annusban eddig még senki meg nem látta a lányt, az ébredező nőt (1936 Földes Jolán 9155001, 87) | Az 1968-as események egyik nagy pozitívuma az volt, hogy ébredezni kezdett a magyar értelmiség (1991 Tóth Pál Péter 2037009, 1479).

4. ’〈lelki jelenség, érzelem, gondolat stb.〉 keletkezik, fokozatosan kibontakozik (vkiben, vhol)’ ❖ látom benned az erkltset ismét abredezni [!] (1777 Bornemisza János ford. C1151, 28) | Sejtésem ébredez olly titkos-édesen, Reményem vakmerő, reményem végtelen (1837 Aurora C0044, 309) | 1825 óta, mikor a nemzet alkotmányos önérzete ismét ébredezni kezdett (1914 Halász Imre CD10) | Most még friss a harag, most kell vele végre szakítnom, mert ha elalszik a düh, ébredez a szerelem (1943 Radnóti Miklós ford.–Propertius 9543216, 38) | A földművelés néprajzi kutatása iránti érdeklődés tulajdonképpen a két világháború között kezdett ébredezni (1999 Magyar néprajz CD47).

5. ’〈szellemi v. gazdasági élet, tevékenység〉 fokozatosan megélénkül, kibontakozik’ ❖ A’ Casinói pinczemesterhez akárki elküldhetné emberét, hogy attul a’ kész borokkal bánást tanulja meg, az egész ügy ’s tárgy iránt jobban ébredező élet pedig a’ szőlőnemesítésben, kádárságban ’s a’ t. okvetetlen előmeneteleket szülne (1831 Széchenyi István CD1501) | [Kisfaludy Sándor] volt első, ébredező költészetünkben, a ki az idegen formák mellőzésével hangot, alakot a nemzeti kedélyből meritett (1859 Vasárnapi Újság CD56) | a forráskiadás éppen ébredezni kezd évtizedes zsibbadásából (1941 Ortutay Gyula 2041026, 573) | Az évtized elején ébredező budapesti irodapiac most látszik elérni egy viszonylag konszolidált állapotot (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ébren; ÉKsz.

ébredezik tárgyatlan ige 14b2
1.
〈mély alvásból, alvó állapotból〉 fokozatosan éber állapotba jut vki, vmi
Abdella még bé-húntt álmos ſzemekkel kezdet egyſzer egynéhány elö-járó mozdúláſſal jelt adni, hogy már ébredezik
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Ej, lássa bár az ember, e bizony alszik megént! – No, bátyám, Ébredezz!
(1819 Katona József)
[Az idős Claudius császár] most ébredezett. Szája nyálazott az édes szunyókolástól
(1921 Kosztolányi Dezső)
Hajnalodik, a macskák ébredeznek a rozsdás, kiszáradt esőcsatornákban
(1947 Tardos Tibor)
A láncra vert kuvasz lustán szemléli autónkat, de az ébredező őr félálomban kedvesen megnyugtat, nem harap
(2000 Magyar Hírlap)
2.
〈terület, hely, vidék a benne élő emberekkel, állatokkal együtt〉 az éjszakai nyugalom v. a mozdulatlanság állapotából fokozatosan magához térve, feléledve mozgással, élettel telítődik
Lassanként már ébredezett a tábor is. Első Kelt ki Tas, és fiait hevesen fölrázta
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
Ébredeznek a vityillók, melyek valamely domb alján lapítanak
(1921 Kosztolányi Dezső)
A busz keresztülrobog a bányászvároson, amely most ébredezik, szinte hallani, érezni, az utcák, üzletek, jóleső nyújtózását
(1974 Galgóczi Erzsébet)
amikor hajnalban leáll a zenegép, akkor [a bulizó fiatalok] csapatokba verődve tesznek még egy hosszú sétát az ébredező falu utcáin
(1998 Magyar Hírlap)
2a. (irod)
〈természet, természeti jelenség, kül. növény(zet) (lassacskán) megelevenedik, ill. nyiladozik v. kivirul
tavasznak leheltére A természet ébredez
(1807 Kisfaludy Sándor)
a nap az éjen átszáll S fű fa ébredez jöttivel
(1865 Tolnai Lajos)
tíz-tizenkét négyes fogatnak a dübörgése verte föl a mélyen pihenő természetet, hogy szinte vonaglani látszott a lovak dobajától a föld s a szerszámok csörgésétől, a csöngettyűk csilingelésétől ébredezett az erdő
(1897 Mikszáth Kálmán)
ó látom, a kert, fasor ébredez otthon
(1907 Kosztolányi Dezső)
csak néhány, késő tavasszal virágzásnak induló növény színesíti az ébredező rétet
(2003 Természet Világa)
2b. (irod)
〈nap〉 megjelenik a látóhatár fölött, felkel
a komor Éjnek háta megett terem A már ébredező napnak előlfutó Kis súgára
(1796–1801 Fazekas Mihály)
Bérczi lakom’ falain rég fénylik az ébredező nap
(1837 Székács József)
Már ébredezett a nap
(1950 Jankovich Ferenc ford.Rolland)
3.
〈ember v. közösség〉 fokozatosan ráébred öntudatára, magára talál
minél későbben, annál kivántabban kezdünk ébredezni mi is, nemzeti míveltségünket szép anya-nyelvünkön társalkodási köreinkbe is bevinni már
(1834 Kovács Pál²)
magunk között is mennyi idegen elemmel kell harczolnunk, hogy a’ most alig ébredező nemzetiségünket tartós életerőre felküzdhessük
(1842 Pesti Hírlap)
Annusban eddig még senki meg nem látta a lányt, az ébredező nőt
(1936 Földes Jolán)
Az 1968-as események egyik nagy pozitívuma az volt, hogy ébredezni kezdett a magyar értelmiség
(1991 Tóth Pál Péter)
4.
〈lelki jelenség, érzelem, gondolat stb.〉 keletkezik, fokozatosan kibontakozik (vkiben, vhol)
látom benned az erkltset ismét abredezni [!]
(1777 Bornemisza János ford.)
Sejtésem ébredez olly titkos-édesen, Reményem vakmerő, reményem végtelen
(1837 Aurora)
1825 óta, mikor a nemzet alkotmányos önérzete ismét ébredezni kezdett
(1914 Halász Imre)
Most még friss a harag, most kell vele végre szakítnom, mert ha elalszik a düh, ébredez a szerelem
(1943 Radnóti Miklós ford.Propertius)
A földművelés néprajzi kutatása iránti érdeklődés tulajdonképpen a két világháború között kezdett ébredezni
(1999 Magyar néprajz)
5.
〈szellemi v. gazdasági élet, tevékenység〉 fokozatosan megélénkül, kibontakozik
A’ Casinói pinczemesterhez akárki elküldhetné emberét, hogy attul a’ kész borokkal bánást tanulja meg, az egész ügy ’s tárgy iránt jobban ébredező élet pedig a’ szőlőnemesítésben, kádárságban ’s a’ t.s a többi okvetetlen előmeneteleket szülne
(1831 Széchenyi István)
[Kisfaludy Sándor] volt első, ébredező költészetünkben, a ki az idegen formák mellőzésével hangot, alakot a nemzeti kedélyből meritett
(1859 Vasárnapi Újság)
a forráskiadás éppen ébredezni kezd évtizedes zsibbadásából
(1941 Ortutay Gyula)
Az évtized elején ébredező budapesti irodapiac most látszik elérni egy viszonylag konszolidált állapotot
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ébren; ÉKsz.

Beállítások