ébreszt ts ige 5b2
1. (átv is) ’(alvásából, álmából stb.) ébredésre késztet, felkelt vkit’ ❖ Húnynak a’ Cſillagok, ’s a’ Nap Vídám ſugára Minden Élt ébreſzt, meg vírrad nem ſokára (1785 e. Bécsi Magyar Múzsa ford. 7490008, 20) | Tégedet a’ hajnal még alva hagy, a’ delelő nap Alva talál, nyugodalmadból ragyogása nem ébreszt (1826 Vörösmarty Mihály 8524169, 301) | a Duna-partról immár idáig hallatszik a naszádosokat ébresztő tülökhang (1926 Krúdy Gyula CD54) | reggel a hegedűversennyel ébresztett a rádió (1978 Kabdebó Tamás 9816002, 50) | A REM-fázisból felébresztett személyek jobban fel tudják idézni a tanultakat, mint azok, akiket mély alvásból ébresztenek (2001 Racsmány Mihály ford.–Baddeley 3269002, 282).
2. (irod) ’(mozdulatlanságból, tespedtségből stb.) tettekre, cselekvésre serkent, buzdít, ill. felráz vkit’ ❖ Látja, hogy a’ dobos nótát ver órára, Szntelen ébreſzti új terhes munkára (1772 Orczy Lőrinc 7249001, 6) | A legyőzendő veszélyek Tihamért tettre ébreszték (1824 Kisfaludy Károly C2682, 36) | a harcnak nem lesz vége: ébreszt a törvény új létezésre, te Halhatatlan, zsendülsz és pendülsz ezer alakban veled a kín is halhatatlan (1956 Nagy László² 9473055, 98).
3. (irod) ’(hatásával) 〈érzelmet, gondolatot〉 kelt, támaszt, idéz elő vki, vmi’ ❖ Ezen esméretlen hangok az Adelhaid elméjében fondorlodott komorságot ébresztettek (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 110) | Már mindjárt az nagy visszatetszést ébresztett bennem, hogy oly mohón és habzsolva ette levesét (1877 Balázs Sándor¹ C0746, 74) | Byron Don Juanjának az a sorsa, hogy szerelmet ébreszt minden nőben, akivel találkozik (1940 Szerb Antal 9668018, 110) | az éj-reggel-nappal arcú isten életünk közege ura egyetemes kételyt ébresztett bennünk tulajdon létünk miléte iránt (1971 Petri György 9530001, 13) | Polszter anyja jóval magasabb volt a férjénél, ám elképzelhető, hogy csak a felcsavart konty ébresztette ezt a képzetet bennem (2009 Méhes Károly² 3153009, 777).
Ö: fel~.
ÖU: rá~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ébren; ÉKsz.; SzT.