ébresztget ts ige 5b ébreszget (rég)
1. ’〈alvásból〉 újra meg újra gyengéden ébreszteni igyekszik vkit’ ❖ gyönyörséges pásztori muzsikával ébreszgették (1783 Magyar Hírmondó C0271, 2) | Mikolt fölébredt álmából, urát rázogatni kezdte s ébresztgetni próbálta, de sikeretlenűl (1882 Szász Károly² 8426065, 129) | vajon mit szólna, ha álmából csókokkal ébresztgetném! (1912 Krúdy Gyula CD54) | a lélegzete kezdett az alvóéhoz hasonlítani, mikor arra rezzent, hogy a felesége puhán rázogatja, ébresztgeti (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 181) | [a kisfiú] ébresztgetni kezdte a szüleit, akik álmosan tiltakoztak, hogy még nincs is reggel (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’〈öntudatlan, ájult állapotú személyt〉 kitartóan öntudatára próbál hozni, élesztget’ ❖ [az elájult leányt] élesztgette, ébresztgette a legény szép szóval, gyenge öleléssel (1886 Irányi Dezső C2179, 100) | A házmester ügyetlen szorgalommal ébresztgette az asszonyt s az magához tért és olyan idegenül nézett körül, mintha egy egész más világból érkezett volna meg (1928 Kassák Lajos CD10) | [Ilonka] meginog s a puha gyepre ájul. Ébresztgetem, becézem, míg megint a régi nem lesz arca pírja-hamva (1938 e. Dsida Jenő 9114059, 141) | Amikor felmentem a röntgenosztályra, a fiamat láttam eszméletlenül… Kertesi doktor úr pofozgatta, ébresztgette, a gyerek nem mozdult meg (1996 Magyar Hírlap CD09).
2. ’〈vmely cselekvésre, magatartásra〉 biztatgat, bátorít, serkent vkit’ ❖ a’ testeket az igasságnak ostorával ébrezgetem: hogy fussanak (1772 Jenei Márton ford.–Haeften C2222, 277) | mint törekedik sz nevel Atyám a’ Magyar nyelvnek tanúlásábann, mint ébresztget engem’ is reája (1808 Holosovszky Imre C2097, 42) | ha mindenkor csak alamizsnát adunk, s a népnek szorgalmát czélarányos törvények által nem ébreszgetjük, kötelességünket csak félig, sőt talán félig sem teljesítettük (1834 Deák Ferenc beszédei 8096002, 95) | jó volna a sáffrány termesztéséről holmi előkalauzoló módokat megemlíteni, talán lehetne többeket is annak bővebb termesztésére ébresztgetni (1932 Rapaics Rajmund CD35).
3. ’(hatásával) 〈érzelmet, gondolatot stb.〉 kelt, támaszt, idéz elő vki, vmi’ ❖ Becsülni fogom azt a’ szerencsét, hogy eggy olly sok Polgártársaink’ figyelmeket ébresztgető tárgyban tanú [lehetek] (1793 Kazinczy Ferenc C2555, 320) | a mérnök leánya szívében e rövid ismeretség a szerelem első csiráját kezdi ébreszgetni (1879 Arany János C0641, 444) | a nemzeti tudatot ébresztgetik (1941 Szabó István³ CD43) | [a film] sok tanulsággal kívánt szolgálni, példát akart mutatni és szent érzelmeket óhajtott ébresztgetni (1997 Magyar Hírlap CD09) | Az emelvényen két szónok mond vigasztaló szavakat, az egyik már-már tudomásul vétetni igyekszik a vereséget, a másik még reményt ébresztget (2002 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF. ébreszget; ÉrtSz.; TESz. ébren; ÉKsz.