ebugatta mn, fn és msz (rég v. nyj)

I. mn 6A

’〈kül. indulatos beszédben: másoknak bajt, kárt v. bosszúságot okozó személyre, állatra vonatkoztatva〉’ ❖ Eb-ugatta Mógolja [= mongolja], hová való király tſak ö ötſém uram Titzius, a’ ki Á’mérikára mégyen? (1777 Bessenyei György¹ 7044002, 108) | Van mit gyónjál, úgy gondoltam, Ebugatta ringyója (1833 Áltöltöztetett Aeneis ford. C4640, 46) | Ha csináltad, fizesd is ki, Ha a nyelved öltöd is ki, Ha meggebedsz is beléje, Ebugatta himpellére! (1848 Petőfi Sándor CD01) | A nagy ebugatta farkaskutya nem győzött eleget hízelegni (1895 Bársony István C0835, 27) | Ebugatta kölyke, mondjuk, ha haragszunk (1943 Vajkai Aurél C6533, 95).

II. fn 6A

’〈alávaló, hitvány ember szidalmazó megnevezéseként〉’ ❖ A’ biz ezred magával is van az eb-ugatta (1793 Csokonai Vitéz Mihály C1325, 633) | [a katonák] elakarnak vinni fogházba: de biz én, már kis bor lévén a’ fejemben, azokat is mind ki kardlapoztam az ebugattákat (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2125, 48) | Hát hol találjam én meg az ebugattát? (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | Ami a rabot illeti, hadd böjtöljön az ebugatta! (1908–1910 Mikszáth Kálmán CD04) | Mír nem fogtátok itt az ebugattát, hogy ki ne kürtölje legalább hónapig (1910 Móricz Zsigmond 9462002, 50).

III. msz 0 (hat ne-vel is)

’〈bosszúság kif-ére v. szitkozódásként, a mondanivaló nyomatékosítására〉’ ❖ no, hogy is hijják, az a’ izé, ennye ’s eb ugatta, pedig a’ nyelvem hegyin forog, üh no patvar vigye (1793 Csokonai Vitéz Mihály C6226, 61) | Nem megy az írás, az ebugatta, sehogy se megy (1903 Mikszáth Kálmán C3160, 11).

J: ebadta.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

ebugatta melléknév, főnév és mondatszó (rég v. nyj)
I. melléknév 6A
〈kül. indulatos beszédben: másoknak bajt, kárt v. bosszúságot okozó személyre, állatra vonatkoztatva〉
Eb-ugatta Mógolja [= mongolja], hová való király tſak ö ötſém uram Titzius, a’ ki Á’mérikára mégyen?
(1777 Bessenyei György¹)
Van mit gyónjál, úgy gondoltam, Ebugatta ringyója
(1833 Áltöltöztetett Aeneis ford.)
Ha csináltad, fizesd is ki, Ha a nyelved öltöd is ki, Ha meggebedsz is beléje, Ebugatta himpellére!
(1848 Petőfi Sándor)
A nagy ebugatta farkaskutya nem győzött eleget hízelegni
(1895 Bársony István)
Ebugatta kölyke, mondjuk, ha haragszunk
(1943 Vajkai Aurél)
II. főnév 6A
〈alávaló, hitvány ember szidalmazó megnevezéseként〉
A’ biz ezred magával is van az eb-ugatta
(1793 Csokonai Vitéz Mihály)
[a katonák] elakarnak vinni fogházba: de biz én, már kis bor lévén a’ fejemben, azokat is mind ki kardlapoztam az ebugattákat
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
Hát hol találjam én meg az ebugattát?
(1887 Mikszáth Kálmán)
Ami a rabot illeti, hadd böjtöljön az ebugatta!
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
Mír nem fogtátok itt az ebugattát, hogy ki ne kürtölje legalább hónapig
(1910 Móricz Zsigmond)
III. mondatszó 0 (hat ne-vel is)
〈bosszúság kif-ére v. szitkozódásként, a mondanivaló nyomatékosítására〉
no, hogy is hijják, az a’ izé, ennye ’s eb ugatta, pedig a’ nyelvem hegyin forog, üh no patvar vigye
(1793 Csokonai Vitéz Mihály)
Nem megy az írás, az ebugatta, sehogy se megy
(1903 Mikszáth Kálmán)
J: ebadta
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások