ecetes mn 15B
1. (Konyha) ’ecettel ízesített, készített v. ecetben tartósított, jellegzetesen savanyú 〈étel〉’ ❖ etzetes babbal, vagy Kolompérral él [a sereg] (1792 Gvadányi József ford.–Voltaire 7125034, 32) | Gyönge, hideg természetüeknek nem jót tesz [az ecet], azért ezek nagyon mértékletesek legyenek az eczetes ételek használásában (1844 Zimmermann Jakab 8560002, 25) | Sógoromat talán mindig eczetes buborkával tartották amott túl a Dunán, attól savanyodott el igy a képes ábrázatja (1883 Győry Vilmos 8170011, 32) | ecetes torma (1998 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’ecettel elegyített, elkevert 〈folyadék, es. más anyag〉’ ❖ [a nehéz munka] ártalmas vóltat […] etzetes viz által megorvoſolhatjuk (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 25) | [az ún. kolumbácsi légy csípése ellen hatásos] az ecetes iszap vagy ecetbe áztatott korpa stb.-vel való bekenés (1895 PallasLex. CD02) | [a] paprikát még melegen tesszük az olajos-ecetes-sós lébe, hogy átvegye ízét (1981 Kolozsvári Grandpierre Emil 2206031, 7).
2. ’ecetet tartalmazó v. azzal szennyezett 〈edény〉’ ❖ meg-tarthatja a’ bor a’ maga jó ízét az etzetes edényben (1781 Csehi András ford.–Ali Cselebi ben Szaleh 7362004, 275) | [az] eczettel teli edényt üstbe tesszük; […] az eczetes edényt kivévén, belé, minden itcze eczethez 2 grán terjéket teszünk (1846 Kiss Bálint 8244001, 38) | boldog mosolylyal […] ürit ki eczetes pohárt (1878 Boruth Elemér C1170, 263) | [a vőfély úgy fordítja a kettős] kulacsot, hogy az, akit megkínál vele, a vizes vagy ecetes tartályból kortyintson (1961 Kiss Lajos² C6012, 225).
2a. ’ecettel átitatott 〈tárgy〉, ill. azzal végzett 〈kezelés, borogatás〉’ ❖ [fejfájás ellen] minden nap reggel és eſtve a’ láb-ikrára etzetes kováſt ktnk (1778 Rácz Sámuel ford.–Störck C3570, 24) | megtörülte az arczát kámforos, eczetes zsebkendőjével (1872 Jókai Mór C2283, 305) | ecetes szivacs (1946 Déry Tibor 9107010, 79) | gyakoriak gyerekeknél a száj körüli csípések, melyek hideg vízzel kevert ecetes borogatással vagy jégkockával orvosolhatók (1997 Magyar Hírlap CD09) | [Szívbetegség esetén a népi gyógyászatban] tüneti kezelésként elterjedt a hát, a kar ecetes bedörzsölése (2000 Kótyuk Erzsébet CD48).
3. ’ízében, szagában az ecetre emlékeztető v. arra jellemző, jellegzetesen savanyú’ ❖ a’ fekete ſár, mellyet a’ gyermek béleiben, magával világra hoz (Meconium) gyomrokban ’s bélekben lév ſavanyú ’s etzetes nedveſſég (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 382) | eczetes szagot (1847 Hetilap CD61) | Ha a bor hosszasabban áll nyilt edényben vagy meg nem töltött hordóban, ecetes ízt (Stich) kap (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 56) | Használat előtt rövid ideig áztatom a [borecetes lében eltett] paradicsomot, hogy az ecetes-boros íz elmenjen belőle (1987 Frank Júlia et al. CD19).
4. ’olyan 〈kémiai folyamat〉, amelynek során az alkoholból ecetsav lesz, ill. olyan 〈alkoholtartalmú ital v. egyéb anyag〉, amelyben ilyen folyamat játszódik le, és ezáltal megecetesedik’ ❖ [a betegnek] minden réſzegit italok ártanak a’ bort ki véven, melly nem etzetes (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 678) | [a nagyon régi sör] közel van az eczetes forráshoz s ártalmas (1844 Zimmermann Jakab 8560002, 22) | megsavanyodott, eczetes vagy erjedésbe átment takarmány (1854 Gazdasági Lapok 8626002, 577) | Gyümölcsecet. Gyümölcsborokból lehet készíteni ecetes erjesztés útján (1913 RévaiNagyLex. C5705, 249) | félen hagyott hordóban az ecetes borból borecet lett (1977 NéprajziLex. CD47).
5. (irod) ’kedélytelen, kedvetlen, savanyú 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ Hábor, garaboncás férjed, lépked az úton. (A háromnegyed arc ecetesbbé lőn e szavaknál.) (1845 Arany János CD01) | Gyötrött, keserű emberek ecetesen mosolyognak, mikor a forradalomról hallanak (1918 Krúdy Gyula CD54) | [Fruzsina] tüntető, sőt köszönetes kézadással rázta meg a beteges úriember kezét. Mintha legalábbis helyeselne az ecetes előadónak. – Igaza van, mindnyájan a halál szolgaságát nyögjük (1933 Krúdy Gyula CD54) | [a] kartársak ecetes tréfálkozása (1969 Konrád György 9351001, 18).
ÖE: ~hordó, ~korsó, ~üveg.
Sz: ecetesség.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. ecet; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.