éden fn 4B

1. (tulajdonnévszerűen is, jelzőként is) (Vall) ’〈birtokosjelzőként a jelzett szóval együtt:〉 a bibliai első emberpár bűnbeesés előtti, boldog életének helyet adó, dús növényzetű, gyönyörű gyümölcsöskert’ ❖ Édenben ln els teremtés (1772 Barcsay Ábrahám 7019024, 49) | Mért ültette Isten édenébe A tudásnak széles águ fáját? (1856 Madách Imre 8284043, 302) | Panaszkodunk, hogy kezdetben vala az éden s utána jött és maradt a bűn (1901 Ady Endre C0535, 284) | Isten a bűnbe esett emberpárt kiűzte az Éden kertjéből (1995 BibliaiLex. CD1207).

1a. (tulajdonnévszerűen is, jelzőként is) (Vall) ’〈a keresztény és a mohamedán vallás szerint:〉 az a másvilági hely, ahol a halál utáni boldog, örök életben részesülnek az arra érdemesek; menny’ ❖ a’ Sátán, a’ kit Gábriel kemény fenyegetdzésével az Édenbl ki-zött (1793 Bessenyei Sándor ford.–Milton 7045002, 13) | a’ Korán szerint Éden kertjében Izrafil angyal énekel (1841 Pesti Hírlap CD61) | Látom az édent templomunkban festve. Ott hárfák vannak, lantok, kobozok, S a poklot, hol sok elitélt rotyog (1929 József Attila ford.–Villon 9282196, 48) | A farizeus zsidó attól várta az üdvösséget, hogy […] a törv.-hez való hűségéért megszabadul bűneitől és Isten haragjától és bebocsátást nyer a messiási országba, ill. a Paradicsomba (az Éden kertjébe) (1989 HaagLex. ford. CD1208).

2. (kissé rég, vál) ’gyönyörű, boldog, gazdag vidék, ill. dús növényzetű terület’ ❖ Imrém! Te vígadozsz a Pannon Édenében, A vídám Gratiák s a Músák lak-helyében (1792 Dayka Gábor CD01) | Éden virágzik mellettem, Szemem rózsán tévedez (1797–1799 Berzsenyi Dániel 8054005, 13) | Ha valamely költő veszi vala termékeny tolla alá e falut, […] az olvasó vágyva vágynék a költő agyában született édent látni (1836 Táncsics Mihály 8463007, 16) | A masinások, amint a régi és az új kert közt […] a ház mögé fölkanyarodtak, e kétfelől hívó s nyomasztó úri éden közelétől teljesen elnémultak (1937 Németh László² 9485005, 156).

3. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég, vál) ’vki számára, ill. vmely tevékenységhez rendkívül kedvező hely, ahol vki szabadon kiélheti vágyait, ahol nagyon boldog lehet’ ❖ Közel a várashoz van egy kis jószágom. Ez lessz jövendőben bölcs magányosságom, Édenem, Sans-soucim, király mulatságom (1804 Verseghy Ferenc CD01) | Ez-e hát a puszta? ama híres puszta? Csikósok, betyárok, poéták édene (1850 k. Arany János C0646, 307) | Politizálás édene, hazám, hagyd a sok hűhót: lyukas szélbe hangzik! (1944 Weöres Sándor 9788359, 57).

4. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég, vál) ’〈(szerelmi) boldogság, gyönyörűség, boldog, zavartalan állapot jelképeként〉’ ❖ földi éltednek Édenét Karjai közt megadják (1797–1799 Berzsenyi Dániel 8054009, 19) | a menekültek bizonytalan sorsa, helyzete és állapota volt csak az, mi a családi élet édenét megzavarta (1883 Horváth Kálmán 8188001, 67) | Ó mennyi, mennyi virágot kapott! Pedig be kurta volt a földi éden. Pár hétig tartott a paradicsom (1927 Reményik Sándor CD01).

J: édenkert, paradicsom¹.

Sz: édeni.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz. éden · édenkert

éden főnév 4B
1. (tulajdonnévszerűen is, jelzőként is) (Vall)
〈birtokosjelzőként a jelzett szóval együtt:〉 a bibliai első emberpár bűnbeesés előtti, boldog életének helyet adó, dús növényzetű, gyönyörű gyümölcsöskert
Édenben ln els teremtés
(1772 Barcsay Ábrahám)
Mért ültette Isten édenébe A tudásnak széles águ fáját?
(1856 Madách Imre)
Panaszkodunk, hogy kezdetben vala az éden s utána jött és maradt a bűn
(1901 Ady Endre)
Isten a bűnbe esett emberpárt kiűzte az Éden kertjéből
(1995 BibliaiLex.)
1a. (tulajdonnévszerűen is, jelzőként is) (Vall)
〈a keresztény és a mohamedán vallás szerint:〉 az a másvilági hely, ahol a halál utáni boldog, örök életben részesülnek az arra érdemesek; menny
a’ Sátán, a’ kit Gábriel kemény fenyegetdzésével az Édenbl ki-zött
(1793 Bessenyei Sándor ford.Milton)
a’ Korán szerint Éden kertjében Izrafil angyal énekel
(1841 Pesti Hírlap)
Látom az édent templomunkban festve. Ott hárfák vannak, lantok, kobozok, S a poklot, hol sok elitélt rotyog
(1929 József Attila ford.Villon)
A farizeus zsidó attól várta az üdvösséget, hogy […] a törv.törvény-hez való hűségéért megszabadul bűneitől és Isten haragjától és bebocsátást nyer a messiási országba, ill.illetve a Paradicsomba (az Éden kertjébe)
(1989 HaagLex. ford.)
2. (kissé rég, vál)
gyönyörű, boldog, gazdag vidék, ill. dús növényzetű terület
Imrém! Te vígadozsz a Pannon Édenében, A vídám Gratiák s a Músák lak-helyében
(1792 Dayka Gábor)
Éden virágzik mellettem, Szemem rózsán tévedez
(1797–1799 Berzsenyi Dániel)
Ha valamely költő veszi vala termékeny tolla alá e falut, […] az olvasó vágyva vágynék a költő agyában született édent látni
(1836 Táncsics Mihály)
A masinások, amint a régi és az új kert közt […] a ház mögé fölkanyarodtak, e kétfelől hívó s nyomasztó úri éden közelétől teljesen elnémultak
(1937 Németh László²)
3. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég, vál)
vki számára, ill. vmely tevékenységhez rendkívül kedvező hely, ahol vki szabadon kiélheti vágyait, ahol nagyon boldog lehet
Közel a várashoz van egy kis jószágom. Ez lessz jövendőben bölcs magányosságom, Édenem, Sans-soucim, király mulatságom
(1804 Verseghy Ferenc)
Ez-e hát a puszta? ama híres puszta? Csikósok, betyárok, poéták édene
(1850 k. Arany János)
Politizálás édene, hazám, hagyd a sok hűhót: lyukas szélbe hangzik!
(1944 Weöres Sándor)
4. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég, vál)
(szerelmi) boldogság, gyönyörűség, boldog, zavartalan állapot jelképeként〉
földi éltednek Édenét Karjai közt megadják
(1797–1799 Berzsenyi Dániel)
a menekültek bizonytalan sorsa, helyzete és állapota volt csak az, mi a családi élet édenét megzavarta
(1883 Horváth Kálmán)
Ó mennyi, mennyi virágot kapott! Pedig be kurta volt a földi éden. Pár hétig tartott a paradicsom
(1927 Reményik Sándor)
Sz: édeni
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz. éden · édenkert

Beállítások