édesedik tn ige 12b
1. (átv is) ’lassan, fokozatosan édes(ebb) ízűvé válik’ ❖ édesedik a’ nemes szív sugta de a’ kormányzó ész irányozta cselekedetnek gyümölcse (1841 Széchenyi István CD1501) | csöpp szőlőszemnek születtem, mely a nagy naptól édesedve romlott (1914–1916 Babits Mihály CD01) | [A dinnyekertészek] őszig a földbe vájt kunyhókban élnek, őrzik az érő, édesedő mezei gyümölcsöket (1958 Magyar Nemzet máj. 15. C0354, 4).
1a. (Föld) ’〈tenger(víz)〉 sós jellegéből veszít, édesvízzé, ill. édesvizűvé válik’ ❖ A harmadidőszak derekától kezdve egyre jobban édesedik a középeurópai medencék tengere (1929 TolnaiÚjLex. C5731, 47) | [10–12 millió évvel ezelőtt] az Európa keleti részét borító tenger elzáródott az óceántól és a beömlő folyók által fokozatosan édesedett (1998 Természet Világa CD50) | a tóvá édesedett, majd folyamatosan feltöltődött Pannon-(bel)tenger (2000 Srágli Lajos–Vándor László CD36).
2. (irod) ’(enyhül, mérséklődik, és) fokozatosan kellemessé v. egyre kellemesebbé válik, ill. ezáltal vmilyenné v. vmivé alakul vmi’ ❖ Édeſedik minden gondtól üres andalodáſa (1789 Mindenes Gyűjtemény C0367, 197) | Erzi [!] édesedni vállain az igát (1806 Teleki László¹ 8472006, 174) | most már az ő haragja is mosolyba édesedett (1925 Móra Ferenc 9459026, 79) | édesedik gyötrelmed parazsa (1971 Orbán Ottó 9492001, 5).
3. (kül. szem. nm-i vonzat esetén) vkihez v. vmihez édesedik (/irod) ’〈közömbös v. ellenszenves személyhez, csoporthoz, ill. idegennek, szokatlannak érzett dologhoz〉 fokozatosan hozzászokik, alkalmazkodik, és ezáltal lassan megkedveli, megszereti’ ❖ ritka [az olyan rabszolga,] a’ ki azután-is [ti. miután kiváltotta magát] el-hadja az urát, ſzolgállya azután-is; annyira hozzájok édeſednek (1783 Molnár János C0292, 161) | [úgy bánjunk a horvátokkal, hogy] tökélletesen hozzánk édesedjenek (1806 Teleki László¹ 8472006, 174) | [a nemzet] csak Geiza alatt kezdett egy kissé szelídülni s a keresztyén valláshoz édesedni (1858 Arany János C6504, 448) | egy kicsit meghalsz: a halálhoz édesedel (1956 Nagy László² 9473055, 104) | Ha nem vagy egyedül, hozzád édesedik Rodostó (1979 Domahidy András 1036002, 131).
3a. vminek édesedik (rég) ’〈idegennek, szokatlannak v. kellemetlennek érzett dologhoz〉 fokozatosan hozzászokik, alkalmazkodik, és ezáltal lassan megkedveli, megszereti’ ❖ [a csalinak használt műmadár] tollaji alá nádmézzel egyelített tyuk-húst tömögetnek: hogy [a ragadozó madár] annak édesedvén, hasonló jó ízü falatot véllyen a’ valóságos madáron-is (1775 Molnár János C3198, 193) | a’ maga meghúzáſa ſzükséges az ez erkltsnek édeſedett emberben (1783 Benyák Bernát ford.–Brueys C0978, 117).
Ö: bele~, hozzá~, ki~, oda~, össze~.
ÖU: meg~, neki~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. édes; ÉKsz.; SzT.