édesded mn 12B

1. (kissé rég) ’kissé édes 〈íz〉, ill. ilyen ízű 〈dolog〉’ ❖ Édesded füveket, ’s jó-féle virágokat adván (1794 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière 7021012, 319) | [a chilote nevű ital] hűsitő, édesded íze emlékeztet az [!] cider, almaborra (1861 Rosty Pál 8397006, 117) | [A csikó] mohón kapta be az egyik feszülő csecset s a nyelve alá zubogó édesded tejjel egyre kiteljesedőbb gyönyörűség gyanánt érezgette magába a létet (1917 Mariay Ödön CD10).

2. (/kissé vál) ’kellemes, jóleső 〈érzés〉, ill. ilyen érzéssel járó v. ilyen érzést kiváltó 〈dolog〉’ ❖ nem édesdeden meg-óltja-é [a víz] az ö ſzomjúságát? (1776 Sófalvi József ford.–Dodsley 7293007, 79) | [Bessenyei] az eléjetett egész sonkából édesdeden falatozott (1835 Széchenyi István CD1501) | a jelennek pillanati édesded örömbe ringaták a két gőzössel evezőket (1855 Vasárnapi Újság CD56) | a nemzeti lelkiismeretnek édesded volt a hírlelés, hogy a segesvári csata után itt is, ott is látták a bujdosó költőt [ti. Petőfit] (1922 Krúdy Gyula C2839, 102) | édesded nosztalgiázásra hangolva (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (/kissé vál) ’pihentető v. enyhítő volta miatt kellemes 〈alvás〉’ ❖ a’ bádjadáſtól meg-álmoſodott ſzemeit bé-húnván, édesdeden el-alutt (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 51) | [a földműves] édesded ſzenderedésbe merl (1773 Révai Miklós ford.–Horatius 7283002, 10) | hányszor vert föl bennünket riadó dobszó legédesdedebb álmunkból (1885 Vadnay Károly C3609, 45) | A rokonok összehajolnak a bölcső fölött, és babusgatják az édesdeden alvó újszülöttet (1998 Magyar Hírlap CD09).

2b. (/kissé vál) ’derűs, gondtalan, vidám 〈nevetés, mosoly〉’ ❖ mit látott [Aesopus], hogy olly édesdeden nevetett? (1776 Esopus meséi ford. C1641, 12) | – Az ördögbe is! – kacagott föl édesdeden Kaziray Gábor (1881 Mikszáth Kálmán 8312028, 162) | Belső, édesded mosollyal hallgatjuk-nézzük a mesét (1984 Bodor Pál 1019052, 48).

3. (/kissé vál) ’kedveskedő, szeretetteljes v. nyájaskodó, hízelgő 〈megnyilvánulás〉, ill. ilyen módon megnyilvánuló 〈személy〉’ ❖ édes Jeſus, ki mi reánk Oltárodról édesdeden tekénteſz […] adgy […] áldáſt mindnyájunkra (1777 Molnár János C3195, 349) | [Déryné] örökké édesded és mézeskedő (1837 Vörösmarty Mihály C4539, 94) | talán sirtál is? – kérdé a férfi édesdeden viszonozva a vett csókot (1877 Boross Mihály C1155, 38) | édesded szerelmeseket látva, engemet is nagy sóvárgás fogott el, hogy szintén párosodjam (1934 Tamási Áron 9701011, 21) | remélem, kedvet kaptatok a vásárláshoz?! – fenyegetőzik [a Stílusbetyár című tévéműsor vezetője] édesdeden (1997 Magyar Hírlap CD09).

4. (kissé rég) ’kedves, bájos, szeretetre méltó 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ Tartsd-meg örömére Nagyságos Atyának. Édesded magzatját ſzerelmes Annyának (1789 Magyar Kurír C0315, 426) | Gyermekhez illő, édesded fohász (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3730, 181) | Látnád a kis királyleányt: […] olyan édösdedön seppög avval a csöpp kis szájával (1907 Gárdonyi Géza C1842, 167).

Vö. CzF. édėsd, édėsded, édėsdedėn, édėsden; ÉrtSz.; TESz. édes; ÉKsz.; SzT. édesdeden

édesded melléknév 12B
1. (kissé rég)
kissé édes 〈íz〉, ill. ilyen ízű 〈dolog〉
Édesded füveket, ’s jó-féle virágokat adván
(1794 Baróti Szabó Dávid ford.Vanière)
[a chilote nevű ital] hűsitő, édesded íze emlékeztet az [!] cider, almaborra
(1861 Rosty Pál)
[A csikó] mohón kapta be az egyik feszülő csecset s a nyelve alá zubogó édesded tejjel egyre kiteljesedőbb gyönyörűség gyanánt érezgette magába a létet
(1917 Mariay Ödön)
2. (/kissé vál)
kellemes, jóleső 〈érzés〉, ill. ilyen érzéssel járó v. ilyen érzést kiváltó 〈dolog〉
nem édesdeden meg-óltja-é [a víz] az ö ſzomjúságát?
(1776 Sófalvi József ford.Dodsley)
[Bessenyei] az eléjetett egész sonkából édesdeden falatozott
(1835 Széchenyi István)
a jelennek pillanati édesded örömbe ringaták a két gőzössel evezőket
(1855 Vasárnapi Újság)
a nemzeti lelkiismeretnek édesded volt a hírlelés, hogy a segesvári csata után itt is, ott is látták a bujdosó költőt [ti. Petőfit]
(1922 Krúdy Gyula)
édesded nosztalgiázásra hangolva
(1997 Magyar Hírlap)
2a. (/kissé vál)
pihentető v. enyhítő volta miatt kellemes 〈alvás〉
a’ bádjadáſtól meg-álmoſodott ſzemeit bé-húnván, édesdeden el-alutt
(1772 Mészáros Ignác ford.)
[a földműves] édesded ſzenderedésbe merl
(1773 Révai Miklós ford.Horatius)
hányszor vert föl bennünket riadó dobszó legédesdedebb álmunkból
(1885 Vadnay Károly)
A rokonok összehajolnak a bölcső fölött, és babusgatják az édesdeden alvó újszülöttet
(1998 Magyar Hírlap)
2b. (/kissé vál)
derűs, gondtalan, vidám 〈nevetés, mosoly〉
mit látott [Aesopus], hogy olly édesdeden nevetett?
(1776 Esopus meséi ford.)
– Az ördögbe is! – kacagott föl édesdeden Kaziray Gábor
(1881 Mikszáth Kálmán)
Belső, édesded mosollyal hallgatjuk-nézzük a mesét
(1984 Bodor Pál)
3. (/kissé vál)
kedveskedő, szeretetteljes v. nyájaskodó, hízelgő 〈megnyilvánulás〉, ill. ilyen módon megnyilvánuló 〈személy〉
édes Jeſus, ki mi reánk Oltárodról édesdeden tekénteſz […] adgy […] áldáſt mindnyájunkra
(1777 Molnár János)
[Déryné] örökké édesded és mézeskedő
(1837 Vörösmarty Mihály)
talán sirtál is? – kérdé a férfi édesdeden viszonozva a vett csókot
(1877 Boross Mihály)
édesded szerelmeseket látva, engemet is nagy sóvárgás fogott el, hogy szintén párosodjam
(1934 Tamási Áron)
remélem, kedvet kaptatok a vásárláshoz?! – fenyegetőzik [a Stílusbetyár című tévéműsor vezetője] édesdeden
(1997 Magyar Hírlap)
4. (kissé rég)
kedves, bájos, szeretetre méltó 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉
Tartsd-meg örömére Nagyságos Atyának. Édesded magzatját ſzerelmes Annyának
(1789 Magyar Kurír)
Gyermekhez illő, édesded fohász
(1867 Rákosi Jenő ford.Shakespeare)
Látnád a kis királyleányt: […] olyan édösdedön seppög avval a csöpp kis szájával
(1907 Gárdonyi Géza)
Vö. CzF. édėsd, édėsded, édėsdedėn, édėsden; ÉrtSz.; TESz. édes; ÉKsz.; SzT. édesdeden

Beállítások