álkép fn 2B (rég)

1. ’az arc (teljes) elfedésére való, legtöbbször emberi arcot v. állatfejet utánzó tárgy; álarc’ ❖ Álképben, álalakban, álköntösben Jár ott [ti. az udvarnál] eltted minden ember (1814 Kisfaludy Sándor C2689, 156) | Károly ő! igen, most minden vonásai felelevenűlnek bennem – ő az! Bár ellenzi álképe, ő az! (1823 Toldy Ferenc ford.–Schiller C4182, 138).

2. ’vminek látható, de igazi valójával nem egyező megjelenése, hamis látszata; álszín’ ❖ könnyű lesz megkülömböztetnem az ál képet a’ valóságtól mind másban, mind ön-magamban (1808 Kazinczy Ferenc ford.–Marmontel C2550, 157) | de ennek [a bizodalomnak] … nem szabad a’ hűség álképévé alacsonyúlnia (1834 Kovács Pál² C2770, 91).

3. ’álom- v. képzeletbeli tünemény’ ❖ Phantasma … A’ ki aluszik, hamis látásokat lát álmában. Telegdi. Álképeket magyarabb (1822 e. Verseghy Ferenc C4429, 343) | mikor álképeit a kellemes Álom elosztá, Visszaröpűlt betekert szövetével az éjszaki tájra (1823–1824 Vörösmarty Mihály CD01) | még a magyarnak legtehetősbei sem ébredtek fel azon agoniából, melynek rém- és álképei fogva tartják a természetes látást, a józan értelmet (1835 Széchenyi István 8429016, 43).

Vö. CzF.

álkép főnév 2B (rég)
1.
az arc (teljes) elfedésére való, legtöbbször emberi arcot v. állatfejet utánzó tárgy; álarc
Álképben, álalakban, álköntösben Jár ott [ti. az udvarnál] eltted minden ember
(1814 Kisfaludy Sándor)
Károly ő! igen, most minden vonásai felelevenűlnek bennem – ő az! Bár ellenzi álképe, ő az!
(1823 Toldy Ferenc ford.Schiller)
2.
vminek látható, de igazi valójával nem egyező megjelenése, hamis látszata; álszín
könnyű lesz megkülömböztetnem az ál képet a’ valóságtól mind másban, mind ön-magamban
(1808 Kazinczy Ferenc ford.Marmontel)
de ennek [a bizodalomnak] … nem szabad a’ hűség álképévé alacsonyúlnia
(1834 Kovács Pál²)
3.
álom- v. képzeletbeli tünemény
Phantasma … A’ ki aluszik, hamis látásokat lát álmában. Telegdi. Álképeket magyarabb
(1822 e. Verseghy Ferenc)
mikor álképeit a kellemes Álom elosztá, Visszaröpűlt betekert szövetével az éjszaki tájra
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
még a magyarnak legtehetősbei sem ébredtek fel azon agoniából, melynek rém- és álképei fogva tartják a természetes látást, a józan értelmet
(1835 Széchenyi István)
Vö. CzF.

Beállítások