égedelem fn és partikula 

I. fn 7B

1. (rég)(gyomorban, hasban v. a szervezetben egyéb helyen fellépő) ég(et)ő érzés, fájdalom, ill. gyulladás, lob’ ❖ Égedelem [=] gyúladalom, gyúladás (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 24) | [Plinius ajánlja a méhsört] új korában az erötlen betegek’ erejének meg-éleſztésére, az ö ſzájoknak és gyomroknak édesgetésére és belsö égedelmek’ meg-hivesítésére holmi könnyü étellel együtt (1791 Mátyus István C3071, 475).

2. (/irod)(szerelmi) lángolás, szenvedély, gerjedelem’ ❖ meg-sejdité az  gondolatját, mely szerént tudná az  szive égedelmét (1790 Andrád Sámuel ford. C0617, 358) | [a női nemi nedv] ſzerzi, midön a’ méhben és több ehez tartozó réſzekben felettébb meg-gyült, meg-tsipösült, és fel-hevült ezt az égedelmet, és ſzertelen venus kivánást, és rút bujálkodást (1793 Mátyus István C3072, 550) | felségesebb dolgokra kell lelkesedned, sőt legalább égedelemmel vágyakodnod (1864 Nogáll János ford.–Kempis C3336, 201) | a legboldogabban éltem mindaddiglan, míg az őrjöngő szerelem, soha még nem érzett égedelemmel be nem tört fiatal lelkembe (1964 Jékely Zoltán ford.–Boccaccio 9278105, 9).

3. (nyj) ’szenvedés, gyötrelem’ ❖ iſzonyu bels égedelme ’s ſzomjusága támadna (1787 Mátyus István C3069, 124) | Andris anyját úgy tekintették […], hogy az hétfejű sárkány, a ki égedelemmé teszi majd a menye életét (1898 Gyarmathy Zsigáné C1955, 48) | Leszakad a kezemszára, egész nap annyit kell munkálni. Ez a sok főd, ez a sok jószág, ez a sok puja. Égedelem az én életem csak (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 126).

II. partikula 0 (nyj)

’〈mn fokozására:〉igen¹, irtó²’ ❖ égödelöm rossz: nagyon rossz (1880 Magyar Nyelvőr C5947, 376) | Égödelöm sokan vótak a tejes úr (teins úr) temetésin (1915 Magyar Nyelvőr C5972, 286) | A mezőbiró maga elé tesz egy égedelem nagy könyvet (1927 Móra Ferenc C3206, 53).

Sz: égedelmes.

Vö. CzF.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

égedelem főnév és partikula
I. főnév 7B
1. (rég)
(gyomorban, hasban v. a szervezetben egyéb helyen fellépő) ég(et)ő érzés, fájdalom, ill. gyulladás, lob
Égedelem [=] gyúladalom, gyúladás
(1784 Baróti Szabó Dávid)
[Plinius ajánlja a méhsört] új korában az erötlen betegek’ erejének meg-éleſztésére, az ö ſzájoknak és gyomroknak édesgetésére és belsö égedelmek’ meg-hivesítésére holmi könnyü étellel együtt
(1791 Mátyus István)
2. (/irod)
(szerelmi) lángolás, szenvedély, gerjedelem
meg-sejdité az  gondolatját, mely szerént tudná az  szive égedelmét
(1790 Andrád Sámuel ford.)
[a női nemi nedv] ſzerzi, midön a’ méhben és több ehez tartozó réſzekben felettébb meg-gyült, meg-tsipösült, és fel-hevült ezt az égedelmet, és ſzertelen venus kivánást, és rút bujálkodást
(1793 Mátyus István)
felségesebb dolgokra kell lelkesedned, sőt legalább égedelemmel vágyakodnod
(1864 Nogáll János ford.Kempis)
a legboldogabban éltem mindaddiglan, míg az őrjöngő szerelem, soha még nem érzett égedelemmel be nem tört fiatal lelkembe
(1964 Jékely Zoltán ford.Boccaccio)
3. (nyj)
szenvedés, gyötrelem
iſzonyu bels égedelme ’s ſzomjusága támadna
(1787 Mátyus István)
Andris anyját úgy tekintették […], hogy az hétfejű sárkány, a ki égedelemmé teszi majd a menye életét
(1898 Gyarmathy Zsigáné)
Leszakad a kezemszára, egész nap annyit kell munkálni. Ez a sok főd, ez a sok jószág, ez a sok puja. Égedelem az én életem csak
(1935 Móricz Zsigmond)
II. partikula 0 (nyj)
〈mn fokozására:〉 igen¹, irtó²
égödelöm rossz: nagyon rossz
(1880 Magyar Nyelvőr)
Égödelöm sokan vótak a tejes úr (teins úr) temetésin
(1915 Magyar Nyelvőr)
A mezőbiró maga elé tesz egy égedelem nagy könyvet
(1927 Móra Ferenc)
Sz: égedelmes
Vö. CzF.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások