égalj fn 2A
1. (irod v. vál) ’az égbolt alsó része, ill. a földfelszínnel érintkező vonala’ ❖ Freie, das: szabad égally (1823 Német–magyar–deák lexikon C3047, 740) | [A szántó ember a nyulat] elkiséri szemmel Ameddig belátja, csaknem az égaljig (1848 Arany János CD01) | Délután folyton erősödő ágyúdörgésektől visszhangzott az égalj (1916 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | A hajnal derengő fénye ágról-ágra száll lejjebb, […] és már pirulni kezd a távoli égalj (1987 Antalffy Gyula 1004002, 89).
1a. (irod v. vál) ’vmilyen jellegzetességgel bíró, a többitől elkülönülő hely, tájék, vidék’ ❖ nem azon tartomány égallja, mellyben születtetünk Hazája az embernek (1817 Ajtay Sámuel ford.–Lafontaine C0572, 11) | [Az ember tragédiájának] egész szerkezeti technikája Ádám jelmezváltozásaival hangosan hirdeti az emberi nem egységét minden égaljakon és történeti időszakokon keresztül (1900 Palágyi Menyhért 9509002, 337) | új történelmi égaljat Árpád apánk keresett Kündével (1996 Magyar Hírlap CD09).
2. (rendsz. jelzővel) (kissé rég) ’éghajlati öv(ezet), égöv’ ❖ [a franciák] minden ég-ajj alatt és minden időben, ugyan azok (1799 Magyar Kurír C0336, 215) | A téritők közti égalj kevesbbé kedvező a buzának (1855 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045007, 88) | A nyelvhalak népes nemzetsége megszállva tartja a mérsékelt égalj összes tengereit és sok képviselője van a melegégalj sósvizeiben is, a déli félgömb mérsékelt övének déli részéből ellenben hiányoznak (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [a Nílus áradása] roppant csapás a trópusi égalj alatt (1995 Jubileumi kommentár CD1206).
2a. (rendsz. jelzővel) (kissé rég) ’vmely (nagyobb) földrajzi egység jellemző időjárási viszonyainak összessége, éghajlata’ ❖ ein hitziges Klima: hév égallj (1803 Magyar–német és német–magyar lexikon C5801, 978. hasáb) | [a ciprusi] bort illyenné, a minő, nem annyira a szőlőfaj teszi, mint e szigetbeli égaly (1856 Vasárnapi Újság CD56) | a sarkköri lakók Európa égalját nem birják megszokni (1893 PallasLex. CD02) | [Taormina szicíliai város] enyhe égalja és nagyszerű délszaki növényzete sok idegent vonz oda (1925 RévaiNagyLex. C5713, 852).
Sz: égalji.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.