egészhelyes mn és fn 2B (kissé rég v. Tört)

I. mn

’egy teljes jobbágytelekkel bíró, azt művelő 〈jobbágy〉, ill. 〈a jobbágyfelszabadítás után:〉 egy régi jobbágyteleknek megfelelő földterülettel bíró 〈gazda〉; egésztelkes’ ❖ mivel tsak némely Gazdáknak vannak Juhai, vegyék Közönségessen a’ földnek ki ki hasznát, ugy hogy egész heles Gazda 12. Juhot, három fertálos Kilenzet, fél heles hatot, es fertálos hármat tarthasson (1779 Száz magyar falu CD36) | egész helyes jobbágy (1830 Széchenyi István 8429003, 100) | [A jobbágyokon belül] a telkesgazdák ismét három osztályba soroztattak: egészhelyes, félhelyes és fertályos gazdákra (1913 Néprajzi Múzeum Értesítője C6561, 258) | A gazda földdel bíró paraszt, a telkes jobbágy utóda. A jobbágytelek nagyságától függően az I. világháborúig általánosan használt kategória volt a telkes, egész helyes, háromnegyedes, félhelyes, féltelkes, negyedes gazda, amely a vagyoni állapot szerinti megkülönböztetés folytán egyúttal rangsorolás, presztizsjelző is volt (1979 NéprajziLex. CD47).

II. fn

’ilyen földterülettel, jobbágytelekkel bíró jobbágy’ ❖ egy egészhelyes, és így a félhelyes, s a többi adózók már a törvény által meghatározott napszámokon felül nem tartoznak az utak csinálásához járulni (1832 Deák Antal József–Deák Ferenc CD51) | A gógánfai egészhelyesek […] hosszúfuvar fejében 10 gyalogrobotot végeztek (1972 Mikó Sándor CD52) | [Gyönkön] minden „fertájfődesnek”, minden „félhelesnek”, minden „egészhelesnek” minden határban volt birtoka (2000 Szilágyi Mihály CD36).

Vö. CzF.; ÚMTsz.

egészhelyes melléknév és főnév 2B (kissé rég v. Tört)
I. melléknév
egy teljes jobbágytelekkel bíró, azt művelő 〈jobbágy〉, ill. 〈a jobbágyfelszabadítás után:〉 egy régi jobbágyteleknek megfelelő földterülettel bíró 〈gazda〉; egésztelkes
mivel tsak némely Gazdáknak vannak Juhai, vegyék Közönségessen a’ földnek ki ki hasznát, ugy hogy egész heles Gazda 12. Juhot, három fertálos Kilenzet, fél heles hatot, es fertálos hármat tarthasson
(1779 Száz magyar falu)
egész helyes jobbágy
(1830 Széchenyi István)
[A jobbágyokon belül] a telkesgazdák ismét három osztályba soroztattak: egészhelyes, félhelyes és fertályos gazdákra
(1913 Néprajzi Múzeum Értesítője)
A gazda földdel bíró paraszt, a telkes jobbágy utóda. A jobbágytelek nagyságától függően az I. világháborúig általánosan használt kategória volt a telkes, egész helyes, háromnegyedes, félhelyes, féltelkes, negyedes gazda, amely a vagyoni állapot szerinti megkülönböztetés folytán egyúttal rangsorolás, presztizsjelző is volt
(1979 NéprajziLex.)
II. főnév
ilyen földterülettel, jobbágytelekkel bíró jobbágy
egy egészhelyes, és így a félhelyes, s a többi adózók már a törvény által meghatározott napszámokon felül nem tartoznak az utak csinálásához járulni
(1832 Deák Antal József–Deák Ferenc)
A gógánfai egészhelyesek […] hosszúfuvar fejében 10 gyalogrobotot végeztek
(1972 Mikó Sándor)
[Gyönkön] minden „fertájfődesnek”, minden „félhelesnek”, minden „egészhelesnek” minden határban volt birtoka
(2000 Szilágyi Mihály)
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások