egoizmus fn 4A (vál)

’egoista, önző magatartás, ill. a középpontba az ént, az egyéniséget állító, azt viszonyítási pontnak tekintő szemlélet’ ❖ Énnenség egoiſmus, mivel ez azt tselekſzi az emberben, hogy egyedül tsak magára legyen gondja (1783 Benyák Bernát 7039004, 125) | Talán egy kis egoismus szól belőlem (1848 Kossuth Lajos C2748, 96) | A romantikusok egoizmusa erősen társadalmi volt (1908 Lukács György² CD10) | Az altruizmust az egoizmus egy módosult formájának tekinthetjük, a kollektív önzés olyan fajtájának, amely segíti a közösséget azért, hogy hálát ébresszen (1976 Selye János 9594002, 58) | [futballmérkőzésen az argentinok] rengeteg támadása akadt el Ortega egoizmusán (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

egoizmus főnév 4A (vál)
egoista, önző magatartás, ill. a középpontba az ént, az egyéniséget állító, azt viszonyítási pontnak tekintő szemlélet
Énnenség egoiſmus, mivel ez azt tselekſzi az emberben, hogy egyedül tsak magára legyen gondja
(1783 Benyák Bernát)
Talán egy kis egoismus szól belőlem
(1848 Kossuth Lajos)
A romantikusok egoizmusa erősen társadalmi volt
(1908 Lukács György²)
Az altruizmust az egoizmus egy módosult formájának tekinthetjük, a kollektív önzés olyan fajtájának, amely segíti a közösséget azért, hogy hálát ébresszen
(1976 Selye János)
[futballmérkőzésen az argentinok] rengeteg támadása akadt el Ortega egoizmusán
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások