égő mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → ég¹.
II. mn 11C1
1. ’perzselő, égetően forró’ ❖ [a barátság] ugy futkoz tengernek küszködő habjain, Mint szarvas Diktének égő homokjain (1778 Ányos Pál CD01) | a szamum égő lehelete (1889 Tábori Róbert 8459002, 59) | Égő sirokkó. Mérhetetlen por (1942 Ferdinandy Mihály ford.–Széchenyi CD1502) | [Nagy Károly légiós regényében van] mérhetetlenül sok verekedés, harcászat a Szuezi-csatorna környékén, égő homoksivatag, és persze humor (1994 Új Könyvek CD29).
2. ’(lángra emlékeztetően) élénk(piros) 〈szín〉, ill. ilyen színű 〈dolog〉’ ❖ E’ bársony ajkak’ szalagja még égőbb piros; virága még szamócza-illatúbb lesz (1846 Tóth Lőrinc C4297, 8) | egy nő égő rózsával a hajában (1908 Juhász Gyula¹ 9284129, 185) | egy napsütéses, szinte égően sárga színekkel pompás kép előtt megállott (1914 Móricz Zsigmond CD10) | [Vincent van Gogh] olyan égő szineket És fényeket látott, hogy Tizián Elbújhatott volna mellette (1932 Juhász Gyula¹ 9284719, 100) | Tulipánsor égőn virít (1943–1944 Lukács László 9407035, 194) | bár Krúdy szövege költői, de nem halvány színekkel, hanem égőekkel: vörössel, feketével, sárgával fest (1999 Magyar Hírlap CD09).
3. ’heves, erős 〈érzelem, indulat〉’ ❖ meg sem csalhat égő reménségünk, Mert [József] jelenlététől gyullad vitézségünk (1778 Ányos Pál CD01) | ki az igaz, törvényes és istentől adott fejedelme iránt minél égőbb szeretettel és hűséggel viseltetik, annál készebb minden vagyonát, birtokát koczkára vetni (1858 Nagy Iván CD31) | iróasztalomhoz ültem s egy levélben öntöttem ki égő haragomat (1896 Gyulafehérvári Hírlap 8628001, 1) | égő kíváncsisággal néz körül (1924 Dienes Valéria CD10) | [az olvasó] a kellő helyen érezzen égő izgalmat vagy megdöbbenést (1988 Lányi András 1090002, 129).
4. (állítm-ként v. állítm részeként) (biz) ’szégyelleni való, megszégyenítő 〈dolog〉’ ❖ égő […] kellemetlen, kínos (1998 Magyar szlengszótár C6262, 72) | Nem teccenék, égő a frizkóm (2000 Magyar Hírlap CD09) | Képzeljük el, mennyire égő, ha tizenhat évesen nem tudunk megvajazni egy zsemlét (2001 Magyar Hírlap CD09).
III. fn 1C
1. ’világító v. melegítő készüléknek az a része, ahol az éghető anyag kilép, és a láng meggyújtható, ill. maga a készülék’ ❖ Világító láng hevítővé tehető, ha kellő mennyiségü levegő (oxigén) hozzájárulásával teljes égés eszközöltetik. Ez történik a forrasztócsőnél, a Bunsen-féle égőknél, melyek a lángtól elvonják világító képességét, de hőfokát emelik (1895 PallasLex. CD02) | megtanították a gyárosokat arra, hogy igenis lehet nagyobb fényhatásu égőt szerkeszteni (1896 PallasLex. CD02) | a félhomály részint onnan van, hogy a középső csillár égői nem gyújtatnak meg: az csak magas létráról eszközölhető akrobatai légtornászat útján (1900 Jókai Mór CD18) | kisebb méretűre kellett kicserélni az égőkben a kiáramló gáz mennyiségét megszabó fúvókákat, a tűzhelyek és főzők égőire pedig sűrűn elhelyezett, keskeny hasadékokkal ellátott sapkát kellett helyezni (1981 Baumann József CD52).
2. ’villanykörte, izzó, ill. az azt magában foglaló lámpa’ ❖ Lassan lépkedett a hall ajtaja felé, ott már oltogatták az égőket (1916 Gaál Mózes² CD10) | Egy 30 égőjű gyönyörű bronz csillár valódi kristály üvegekkel olcsón eladó (1941 Nemzeti Figyelő 2135001, 6) | Jób előrement, és egy benyíló járatban lámpát gyújtott. Az égő nem lehetett több hatvan wattosnál (1990 Lovass Zoltán 1097002, 197) | energiatakarékos égőt vásárol (1999 Országgyűlési Napló CD62).
Ö: borszesz~, gáz~, gyertya~, karácsonyfa~, kör~, spiritusz~, villany~.
Sz: égős.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.