egoista mn és fn 

I. mn 16A

1. (vál, rendsz. pejor) ’a saját hasznát, javát, érdekét (mindennél) fontos(abb)nak tartó, (kizárólag) annak megfelelően cselekvő, önző 〈személy, es. közösség〉, ill. ilyen személyre jellemző, rá valló 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉’ ❖ ki tud több áldozatokat tenni, kitsoda kevésbb Egoista […] mint privatus individuum [= magánszemély] is? (1811 Dessewffy József C2561, 375) | az ember egoistának, önzőnek született (1898 Mezőfi Vilmos 8309001, 17) | [az orvos sokszor beleun] a hysteriás egoista hajlamából eredő túlságos pretensióba [= elbizakodottságba] (1912 Csáth Géza 9085008, 70) | [Hjalmar Ekdal egy típusa azoknak az] embereknek, akiknek idealista gesztusaik, de realisztikus, egoista tetteik vannak (1927 Alkalay Ödön CD10) | a magyar diplomácia vezetője hangsúlyozta: a szomszédok [Európai Unióba történő] bekapcsolását illetően Magyarország nem egoista (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk, Tud) ’a középpontba az ént, az egyéniséget állító, azt viszonyítási pontnak tekintő 〈szemlélet, mű stb.〉’ ❖ [a mély érzésű népek által alkotott] kulturáknak őrlő szúi és férgei a szofiszta, egoista irányzatok (1903 Prohászka Ottokár 1125021, 44) | [Tadeusz Kantor] legegoistább műve, a Ma van a születésnapom (1994 Magyar Hírlap CD09).

II. fn 6A (vál, rendsz. pejor)

’a saját hasznát, javát, érdekét (mindennél) fontos(abb)nak tartó, (kizárólag) annak megfelelően cselekvő, önző személy’ ❖ A’ gazdag Egoistáknak (magokért-élknek) könyhúllatásaik (1793 Magyar Hírmondó C5811, 763) | gróf Eszterházy Pál, bányavárosi főkapitány […] a legridegebb egoistáknak egyike. Magyar, míg kára nélkül lehetett, kész volt mindent feláldozni, ha érdeke kivánta (1869 Pauler Gyula CD57) | semmi sem teszi az embert annyira hiúvá, mint ha megmondják neki, hogy bűnös. A lelkiismeret egoistát csinál valamennyiünkből (1907 Schöpflin Aladár ford.–Wilde 9590008, 167) | az egzisztenciámat is muszáj ápolnom, és igazán nem harácsoló egoista módjára (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz. egoizmus; ÉKsz.; IdSz.

egoista melléknév és főnév
I. melléknév 16A
1. (vál, rendsz. pejor)
a saját hasznát, javát, érdekét (mindennél) fontos(abb)nak tartó, (kizárólag) annak megfelelően cselekvő, önző 〈személy, es. közösség〉, ill. ilyen személyre jellemző, rá valló 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉
ki tud több áldozatokat tenni, kitsoda kevésbb Egoista […] mint privatus individuum [= magánszemély] is?
(1811 Dessewffy József)
az ember egoistának, önzőnek született
(1898 Mezőfi Vilmos)
[az orvos sokszor beleun] a hysteriás egoista hajlamából eredő túlságos pretensióba [= elbizakodottságba]
(1912 Csáth Géza)
[Hjalmar Ekdal egy típusa azoknak az] embereknek, akiknek idealista gesztusaik, de realisztikus, egoista tetteik vannak
(1927 Alkalay Ödön)
a magyar diplomácia vezetője hangsúlyozta: a szomszédok [Európai Unióba történő] bekapcsolását illetően Magyarország nem egoista
(2000 Magyar Hírlap)
2. (ritk, Tud)
a középpontba az ént, az egyéniséget állító, azt viszonyítási pontnak tekintő 〈szemlélet, mű stb.〉
[a mély érzésű népek által alkotott] kulturáknak őrlő szúi és férgei a szofiszta, egoista irányzatok
(1903 Prohászka Ottokár)
[Tadeusz Kantor] legegoistább műve, a Ma van a születésnapom
(1994 Magyar Hírlap)
II. főnév 6A (vál, rendsz. pejor)
a saját hasznát, javát, érdekét (mindennél) fontos(abb)nak tartó, (kizárólag) annak megfelelően cselekvő, önző személy
A’ gazdag Egoistáknak (magokért-élknek) könyhúllatásaik
(1793 Magyar Hírmondó)
gróf Eszterházy Pál, bányavárosi főkapitány […] a legridegebb egoistáknak egyike. Magyar, míg kára nélkül lehetett, kész volt mindent feláldozni, ha érdeke kivánta
(1869 Pauler Gyula)
semmi sem teszi az embert annyira hiúvá, mint ha megmondják neki, hogy bűnös. A lelkiismeret egoistát csinál valamennyiünkből
(1907 Schöpflin Aladár ford.Wilde)
az egzisztenciámat is muszáj ápolnom, és igazán nem harácsoló egoista módjára
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. egoizmus; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások