egyelsőben hsz 0 (rég)

1. (ritk) ’a szövegkörnyezetben meghatározott (többi) eseményt, állapotot időben megelőzően, kezdetben, ill. eleinte’ ❖ A’ Scitháknak itélte az ember egy elsöben ſzérentſéjeket, de a’ hátráb lévö ſeregek öſzve tanálkozván, ’s kivált Hidáſpes Hadi ſzekereivel érkézvén a’ Scithák közzé, a’ Perſáknak tsak nem hanyatló gyözedelmekhez reménſéget kezdett nyujtani (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0806, 128).

1a. (ritk) ’első alkalommal’ ❖ Én is egy elsőbben hogy rá tekintettem, Egy kissé legottan tőle megijedtem (1834 Tiboldi István C4163, 5).

1b. (ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmely, a jelen v. a szövegkörnyezetben meghatározott időpontban igaz, érvényes dolgot (még) vmely nem meghatározott, de vmikor (valószínűleg) lezáruló ideig fennállónak gondol vki〉’ ❖ ha Férjhez menéndeſz, egy elsben Mese léſzſz az emberek ſzájokban, de tsak hamar tégedet nyelvekrl le-fognak tenni (1776 Esopus meséi ford. C1641, 203) | úgy láttzott egy elsben, hogy  Felségének Atyai engedelmeſsége a’ fel-háborodott Belgákat le nem tsendeſitheti (1789 Magyar Kurír C0315, 1440).

2. ’〈felsorolás bevezetésére is:〉 sorrendben a többit v. a másikat megelőzően’ ❖ Fel-teſzſzük, úgy mondod, egy-elsben azt, hogy a’ Fordítás az eredeti írásnak mássa és jól-eltaláltt képe (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 265) | [a költő] itt egyelsőben a’ közelítő szeleknek jeleit mutatja (1812 e. Rájnis József ford.–Vergilius C3580, 19).

Vö. CzF. egyelőbe; SzT.

egyelsőben ❖ határozószó ◦ 0 ◦ (rég)
permalink
1. (ritk)
a szövegkörnyezetben meghatározott (többi) eseményt, állapotot időben megelőzően, kezdetben, ill. eleinte
A’ Scitháknak itélte az ember egy elsöben ſzérentſéjeket, de a’ hátráb lévö ſeregek öſzve tanálkozván, ’s kivált Hidáſpes Hadi ſzekereivel érkézvén a’ Scithák közzé, a’ Perſáknak tsak nem hanyatló gyözedelmekhez reménſéget kezdett nyujtani
(1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède)
1a. (ritk)
első alkalommal
Én is egy elsőbben hogy rá tekintettem, Egy kissé legottan tőle megijedtem
(1834 Tiboldi István)
1b. (ritk)
〈annak kif-ére, hogy vmely, a jelen v. a szövegkörnyezetben meghatározott időpontban igaz, érvényes dolgot (még) vmely nem meghatározott, de vmikor (valószínűleg) lezáruló ideig fennállónak gondol vki〉
ha Férjhez menéndeſz, egy elsben Mese léſzſz az emberek ſzájokban, de tsak hamar tégedet nyelvekrl le-fognak tenni
(1776 Esopus meséi ford.)
úgy láttzott egy elsben, hogy  Felségének Atyai engedelmeſsége a’ fel-háborodott Belgákat le nem tsendeſitheti
(1789 Magyar Kurír)
2.
〈felsorolás bevezetésére is:〉 sorrendben a többit v. a másikat megelőzően
Fel-teſzſzük, úgy mondod, egy-elsben azt, hogy a’ Fordítás az eredeti írásnak mássa és jól-eltaláltt képe
(1788–1789 Magyar Múzeum)
[a költő] itt egyelsőben a’ közelítő szeleknek jeleit mutatja
(1812 e. Rájnis József ford.–Vergilius)
Vö. CzF. egyelőbe; SzT.
ÚESz: ↪egy- (egyelsőben)

Beállítások