alkonyi mn 1A3 (irod)

1. ’az alkonyat, a lenyugvó nap fényében (meg)mutatkozó, ill. alkonyat idején jellemző, észlelhető’ ❖ repdes enyelgve az alkonyi ſzél (1806 Verseghy Ferenc 8518037, 189) | még akkor este, alkonyi homályban, Nagy sor fáklya indul útnak Budavárban (1854 Arany János C5325, 298) | Hűs alkonyi csönd (1923 Szabó Lőrinc ford.–Baudelaire 9629181, 73) | Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz (1938 Radnóti Miklós 9543108, 27) | Ülünk a nagyhíd mellett, az alkonyi fényben pirosló Hortobágy folyó partján (1955 Antalffy Gyula 1004011, 122) | Alkonyi párák inognak a meleg homályban, és hajnali ködöket lendít a hűvös szellő (1989 Nádas Péter 2001004, 14).

2. ’alkonyatkor való, levő, ill. az alkonyat idejére jellemző képét, látványát mutató’ ❖ a lyányka halad, s végbúcsút intve kezével Alkonyi csillagként messze homályba letűn (1831 Kölcsey Ferenc 8253032, 159) | Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok, hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj (1911 Babits Mihály 9014044, 65) | az alkonyi tó didergő tükrében (1934 Szentkuthy Miklós 9664002, 104) | Az alkonyi mező, amely oly békés és szelíd érzéseket kelt bennünk, az ott élő milliárdnyi élőlény élet-halál harcát rejti magában (1956 Füst Milán 9161047, 340).

3. ’alkonyat idején történő, bekövetkező, ekkor szokásos, ill. erre az időre eső’ ❖ alkonyi dologsznetkor (1813 Verseghy Ferenc C4416, 83) | Ez a gárda volt a mai ünnepélyre is felrendelve, hivatása szerint az alkonyi órákban fáklyás tisztelgést tartani a díszes úri eljegyzett párnak (1869 Jókai Mór CD18) | elér-e hozzád még a hangom, Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen, Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó (1922 Juhász Gyula¹ 9284531, 279) | alkonyi viharban (1937 Márai Sándor 2010002, 6) | A Via Giulián megindul az alkonyi élet. Gyaloghintókat visznek, padokat hoznak ki a paloták gyomrából, kiülnek az őrök, szolgák (1964 Passuth László 9518001, 131).

3a. (átv is) ’erre az időszakra jellemző, ezzel összefüggő 〈érzés, gondolat stb.〉’ ❖ alkonyi gondolatok teremnek Lélekmezőmön (1852 Thewrewk József C4158, 36) | mély, vigasztalhatatlan alkonyi szomorúság szállt meg (1911 Nagy Lajos CD10) | Imádlak Alkotóm az alkonyi áhítatban, amelynek papja Te magad vagy (1988 Németh Tibor György 2020020, 91).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

alkonyi melléknév 1A3 (irod)
1.
az alkonyat, a lenyugvó nap fényében (meg)mutatkozó, ill. alkonyat idején jellemző, észlelhető
repdes enyelgve az alkonyi ſzél
(1806 Verseghy Ferenc)
még akkor este, alkonyi homályban, Nagy sor fáklya indul útnak Budavárban
(1854 Arany János)
Hűs alkonyi csönd
(1923 Szabó Lőrinc ford.Baudelaire)
Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz
(1938 Radnóti Miklós)
Ülünk a nagyhíd mellett, az alkonyi fényben pirosló Hortobágy folyó partján
(1955 Antalffy Gyula)
Alkonyi párák inognak a meleg homályban, és hajnali ködöket lendít a hűvös szellő
(1989 Nádas Péter)
2.
alkonyatkor való, levő, ill. az alkonyat idejére jellemző képét, látványát mutató
a lyányka halad, s végbúcsút intve kezével Alkonyi csillagként messze homályba letűn
(1831 Kölcsey Ferenc)
Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok, hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj
(1911 Babits Mihály)
az alkonyi tó didergő tükrében
(1934 Szentkuthy Miklós)
Az alkonyi mező, amely oly békés és szelíd érzéseket kelt bennünk, az ott élő milliárdnyi élőlény élet-halál harcát rejti magában
(1956 Füst Milán)
3.
alkonyat idején történő, bekövetkező, ekkor szokásos, ill. erre az időre eső
alkonyi dologsznetkor
(1813 Verseghy Ferenc)
Ez a gárda volt a mai ünnepélyre is felrendelve, hivatása szerint az alkonyi órákban fáklyás tisztelgést tartani a díszes úri eljegyzett párnak
(1869 Jókai Mór)
elér-e hozzád még a hangom, Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen, Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó
(1922 Juhász Gyula¹)
alkonyi viharban
(1937 Márai Sándor)
A Via Giulián megindul az alkonyi élet. Gyaloghintókat visznek, padokat hoznak ki a paloták gyomrából, kiülnek az őrök, szolgák
(1964 Passuth László)
3a. (átv is)
erre az időszakra jellemző, ezzel összefüggő 〈érzés, gondolat stb.〉
alkonyi gondolatok teremnek Lélekmezőmön
(1852 Thewrewk József)
mély, vigasztalhatatlan alkonyi szomorúság szállt meg
(1911 Nagy Lajos)
Imádlak Alkotóm az alkonyi áhítatban, amelynek papja Te magad vagy
(1988 Németh Tibor György)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások