alkonyi mn 1A3 (irod)
1. ’az alkonyat, a lenyugvó nap fényében (meg)mutatkozó, ill. alkonyat idején jellemző, észlelhető’ ❖ repdes enyelgve az alkonyi ſzél (1806 Verseghy Ferenc 8518037, 189) | még akkor este, alkonyi homályban, Nagy sor fáklya indul útnak Budavárban (1854 Arany János C5325, 298) | Hűs alkonyi csönd (1923 Szabó Lőrinc ford.–Baudelaire 9629181, 73) | Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz (1938 Radnóti Miklós 9543108, 27) | Ülünk a nagyhíd mellett, az alkonyi fényben pirosló Hortobágy folyó partján (1955 Antalffy Gyula 1004011, 122) | Alkonyi párák inognak a meleg homályban, és hajnali ködöket lendít a hűvös szellő (1989 Nádas Péter 2001004, 14).
2. ’alkonyatkor való, levő, ill. az alkonyat idejére jellemző képét, látványát mutató’ ❖ a lyányka halad, s végbúcsút intve kezével Alkonyi csillagként messze homályba letűn (1831 Kölcsey Ferenc 8253032, 159) | Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok, hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj (1911 Babits Mihály 9014044, 65) | az alkonyi tó didergő tükrében (1934 Szentkuthy Miklós 9664002, 104) | Az alkonyi mező, amely oly békés és szelíd érzéseket kelt bennünk, az ott élő milliárdnyi élőlény élet-halál harcát rejti magában (1956 Füst Milán 9161047, 340).
3. ’alkonyat idején történő, bekövetkező, ekkor szokásos, ill. erre az időre eső’ ❖ alkonyi dologsznetkor (1813 Verseghy Ferenc ford. C4416, 83) | Ez a gárda volt a mai ünnepélyre is felrendelve, hivatása szerint az alkonyi órákban fáklyás tisztelgést tartani a díszes úri eljegyzett párnak (1869 Jókai Mór CD18) | elér-e hozzád még a hangom, Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen, Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó (1922 Juhász Gyula¹ 9284531, 279) | alkonyi viharban (1937 Márai Sándor 2010002, 6) | A Via Giulián megindul az alkonyi élet. Gyaloghintókat visznek, padokat hoznak ki a paloták gyomrából, kiülnek az őrök, szolgák (1964 Passuth László 9518001, 131).
3a. (átv is) ’erre az időszakra jellemző, ezzel összefüggő 〈érzés, gondolat stb.〉’ ❖ alkonyi gondolatok teremnek Lélekmezőmön (1852 Thewrewk József C4158, 36) | mély, vigasztalhatatlan alkonyi szomorúság szállt meg (1911 Nagy Lajos CD10) | Imádlak Alkotóm az alkonyi áhítatban, amelynek papja Te magad vagy (1988 Németh Tibor György 2020020, 91).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.