egyenmérték fn 3B8 (rég)

1. ’vmely tárgynak, épületnek stb. az a tulajdonsága, hogy egyes részei (egy képzeletbeli felezővonal mentén) arányosan, szimmetrikusan helyezkednek el’ ❖ [Mike termetén] Apoll’ egyenmértéke és Herkules’ izmossága voltak párosodva (1836 Bajza József ford. C0719, 115) | A’ termek és szobák alább meghatározott mekkoraságánál, ha az egyenmérték (symmetria) valami eltérést kivánna, csekély különbség nem elleneztetik (1844 Pesti Hírlap CD61) | [egy épületet] az öreg bányabirtokos tekintet nélkül összhangzásra és egyenmértékre több házakból összetoldatott (1852 Jósika Miklós C2393, 38).

2. ’mértékét, mennyiségét tekintve helyes, megfelelő viszony, arányosság (két dolog között)’ ❖ feláldozni tetszett a költőnek a külső valóságot, de megtartá azt a belső összhangot és egyenmértéket, mely a szertelennek is ví ki helyet a költészetben (1836 Toldy Ferenc C4181, 394) | Nincs egyenmérték a vállalataink közt, bárónő. Én csak olyan sebet kaphattam vala az esetleges összeütközésnél, mely begyógyul; de az ön női tiszta hírneve olyan sebet kaphat, ami nem gyógyul be soha (1877 Jókai Mór CD18).

3. ’Egyensúly.’

3a. ’az az állapot(a vmely testnek), amelyben az ellentétes irányból ható erők egyenlők, ezért a test megmarad nyugalmi állapotában v. egyenletes mozgásában’ ❖ az egyenmértéket meg nem tarthatván, a’ meredeknek allyán csak ugyan arczra esett (1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger C4424, 161) | ha [Néró] a’ földnek egyik vagy másik tengelye felé laknék, isteni méltóságának sulya miatt a’ föld elvesztené egyenmértékét (1838 Kis János¹ ford.–Blair C2659, 297).

3b. (ritk) ’az az állapot, amelyben a vmilyen szempontból ellentétes mozzanatok, folyamatok, hatások, körülmények, érdekek, ill. alkotóelemek kiegyenlítik v. kiegészítik egymást’ ❖ A’ pénz becse, melly tegnap e’ hamis hirre alább szállott, ma ismét egyenmértékét visszanyeré (1833 Jelenkor C0225, 29).

4. (ritk) ’egyenérték, ellenérték’ ❖ a’ jobbágy teljes egyenmértékét tartozik megadni urbéri adózásainak (1841 Nagy Károly¹ C3285, 111).

Sz: egyenmértékű.

Vö. CzF.

egyenmérték ❖ főnév ◦ 3B8 ◦ (rég)
permalink
1.
vmely tárgynak, épületnek stb. az a tulajdonsága, hogy egyes részei (egy képzeletbeli felezővonal mentén) arányosan, szimmetrikusan helyezkednek el
[Mike termetén] Apoll’ egyenmértéke és Herkules’ izmossága voltak párosodva
(1836 Bajza József ford.)
A’ termek és szobák alább meghatározott mekkoraságánál, ha az egyenmérték (symmetria) valami eltérést kivánna, csekély különbség nem elleneztetik
(1844 Pesti Hírlap)
[egy épületet] az öreg bányabirtokos tekintet nélkül összhangzásra és egyenmértékre több házakból összetoldatott
(1852 Jósika Miklós)
2.
mértékét, mennyiségét tekintve helyes, megfelelő viszony, arányosság (két dolog között)
feláldozni tetszett a költőnek a külső valóságot, de megtartá azt a belső összhangot és egyenmértéket, mely a szertelennek is ví ki helyet a költészetben
(1836 Toldy Ferenc)
Nincs egyenmérték a vállalataink közt, bárónő. Én csak olyan sebet kaphattam vala az esetleges összeütközésnél, mely begyógyul; de az ön női tiszta hírneve olyan sebet kaphat, ami nem gyógyul be soha
(1877 Jókai Mór)
3.
Egyensúly.
3a.
az az állapot(a vmely testnek), amelyben az ellentétes irányból ható erők egyenlők, ezért a test megmarad nyugalmi állapotában v. egyenletes mozgásában
az egyenmértéket meg nem tarthatván, a’ meredeknek allyán csak ugyan arczra esett
(1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger)
ha [Néró] a’ földnek egyik vagy másik tengelye felé laknék, isteni méltóságának sulya miatt a’ föld elvesztené egyenmértékét
(1838 Kis János¹ ford.–Blair)
3b. (ritk)
az az állapot, amelyben a vmilyen szempontból ellentétes mozzanatok, folyamatok, hatások, körülmények, érdekek, ill. alkotóelemek kiegyenlítik v. kiegészítik egymást
A’ pénz becse, melly tegnap e’ hamis hirre alább szállott, ma ismét egyenmértékét visszanyeré
(1833 Jelenkor)
4. (ritk)
egyenérték, ellenérték
a’ jobbágy teljes egyenmértékét tartozik megadni urbéri adózásainak
(1841 Nagy Károly¹)
Sz: egyenmértékű
Vö. CzF.

Beállítások