egyensúly fn 4A8
1. (Tud is) ’az az állapot(a vmely testnek), amelyben az ellentétes irányból ható erők egyenlők, ezért a test megmarad nyugalmi állapotában v. egyenletes mozgásában’ ❖ viz, vagy egyéb megmozdult test […] mind addig ellenállhatatlanul dönt le maga előtt mindent, mig tökéletesb egyensulyba helyezkedik (1831 Széchenyi István C3903, 131) | [a barométerben a] higanyoszlopok a közlekedés törvényének következtében egymás által egyensúlyban tartatnak (1880 Antolik Károly 8012004, 82) | A közönséges mérleg állékony egyensulyban levő kétkaru emeltyű, melynek karjai teljesen egyenlők (1894 PallasLex. CD02) | az égitestek egyensúlya (1974 Galsai Pongrác 9171003, 120) | [a biciklizni tanuló] elveszti az egyensúlyát és megijed, hogy fel fog borulni (1989 Liska Tibor 2015038, 51).
1a. (Fiz, átv is) ’ellentétes irányból ható erőknek az az állapota, hogy egymást kiegyenlítik’ ❖ ezen egyensúly [Bölöni Farkas Sándor munkájában] a ható erők közt (1842 Toldy Ferenc 8481024, 64) | [a víz felforralásakor keletkező] gőz feszereje […] 28,8 hüvelyk magas higanyoszlop súlyával leend egyensúlyban (1861 Petzval Ottó 8368010, 602) | most egyensulyban vannak az erők [a háborúzó felek között] (1927 Markovits Rodion 9423002, 63) | A mintegy 1,5 naptömegnél kisebb csillagokban az energiatermelés megszűnése után a sugárzás nem tart tovább egyensúlyt a gravitáció hatásával (1987 Tények könyve CD37).
2. ’az az állapot, amelyben az ellentétes hatások, mozzanatok, körülmények stb. kiegyenlítik egymást’ ❖ bizom az időben, melly azokat [ti. eszméimet] minden kétségen kivül igazi egyensulyba hozandja (1831 Széchenyi István C3903, 212) | A második osztályt képezik azok, kikben szenvedély s erkölcs körülbelől egyensúlyban áll (1843 Szemere Bertalan 8437010, 197) | kudarcot vallott Jim Lascelles igyekezete, hogy visszanyerje lelke egyensulyát (1917 Budapesti Hírlap 2102002, 22) | a rendszer termikus és kémiai egyensúlyba jut (1987 Tények könyve CD37) | helyrebillenteni a demográfiai egyensúlyt (2000 Magyar Hírlap CD09).
Ö: erő~, hő~.
Fr: biológiai.
ÖU: ion~, szín~, világ~.
ÖE: ~érzékelő, ~érzés.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. egyen-; ÉKsz.