együl tn ige 1c (rég)ögyül (ritk)

1. (átv is) ’〈két v. több anyag, ill. egy(ik) a másikkal〉 összekeveredik, elegyedik v. vegyül’ ❖ Két ſzeme végire gylt keser vize vérivel eggylt (1792 Vályi Nagy Ferenc C4342, 176) | a’ vízzel eggyltt ’s azeltt idomatlan agyagbúl emberi formánknak szép új példázati váltak (1818 Verseghy Ferenc ford.–Ovidius C4442, 19) | közepes hévmérséklet kedvezései alatt beléköt ő [ti. az oxigén] minden anyagba, – az egyszerükkel egyenesen együl (1846 Hetilap CD61) | A porszemek, mik alkoták Elizát, Együlnek újra, és Eliza lesznek (1855 Császár Ferenc ford.–Pindemonte C1668, 63).

1a. (ritk) ’〈keverék, elegy〉 vmely anyagok keveredésével, összevegyülésével létrejön’ ❖ csak addig tekintjük őket [ti. az elemeket] egyszerüeknek, míg be nem bizonyíttatott, hogy más testekből vannak együlve (1844 Nendtvich Károly 8330001, 2).

1b. ’〈két v. több sugár, ér stb.〉 vhol, vmely pontban találkozik, összefut, és onnan új egységként halad tovább(, és ezáltal vmivé alakul)’ ❖ Már egymást a’ két szem egyült sugarakban ölelvén (1826 Vörösmarty Mihály 8524382, 75) | az ágak, a’ mint a’ herékből kiérnek, öszfolyva kevesednek, ezeken kül pedig még inkább, annyira, hogy a’ herekeszi [= mellékhere] végén már egy edénynyé együltek (1848 Pólya József 8371002, 25).

2. ’〈két v. több tulajdonság, jelenség stb., ill. egy(ik) a másikkal〉 egymás mellé kerülve, együtt előfordulva (hatásában) összeadódik v. egyszerre érvényesül’ ❖ [az északi népek] az si regékbl, jóval egyltt balságok iránt bámúlva tanúltak (1805 Verseghy Ferenc C4436, 427) | szabad nagy példákkal kitsinyeknek ögylni (1811 Döme Károly ford.–Ovidius C1452, 427) | Énekem együlve lassú csörgéseddel [ti. a patakéval] Mond túl haladja-e e’ szikla halmokat? (1831 Császár Ferenc C1264, [4]).

3. ’〈két v. több személy v. csoport, ill. egy(ik) a másikkal〉 ugyanarra a helyre, egymás közelébe megy, és ezáltal egy (nagyobb) csoporttá válik, ill. (vmely közös cél érdekében) összefog, társul, szövetkezik’ ❖ Dl Hektor mentje a’ hazának, ’S Elysionban eggyülünk viszont (1823 Toldy Ferenc ford.–Schiller C4182, 69) | a’ két együlve Jágyzó [!] kezében vólt mind a’ négy [kártyalap] (1824 A whist C2038, 10) | az égi lakók lelkedből összezavartan A’ fölvert álmok’ halovány seregeihez egyűlnek (1829 Vörösmarty Mihály C4533, 41) | Egy körül áll Phíneus, ’s ezeren Phíneussal egyűlve (1851 Egyed Antal ford.–Ovidius C1552, 131).

J: egyesül.

Sz: együlés, egyület.

Vö. CzF. egyűl · együl

együl ❖ tárgyatlan ige ◦ 1c ◦ (rég)
permalink
ögyül 1c (ritk)
1. (átv is)
〈két v. több anyag, ill. egy(ik) a másikkal〉 összekeveredik, elegyedik v. vegyül
Két ſzeme végire gylt keser vize vérivel eggylt
(1792 Vályi Nagy Ferenc)
a’ vízzel eggyltt ’s azeltt idomatlan agyagbúl emberi formánknak szép új példázati váltak
(1818 Verseghy Ferenc ford.–Ovidius)
közepes hévmérséklet kedvezései alatt beléköt ő [ti. az oxigén] minden anyagba, – az egyszerükkel egyenesen együl
(1846 Hetilap)
A porszemek, mik alkoták Elizát, Együlnek újra, és Eliza lesznek
(1855 Császár Ferenc ford.–Pindemonte)
1a. (ritk)
〈keverék, elegy〉 vmely anyagok keveredésével, összevegyülésével létrejön
csak addig tekintjük őket [ti. az elemeket] egyszerüeknek, míg be nem bizonyíttatott, hogy más testekből vannak együlve
(1844 Nendtvich Károly)
1b.
〈két v. több sugár, ér stb.〉 vhol, vmely pontban találkozik, összefut, és onnan új egységként halad tovább(, és ezáltal vmivé alakul)
Már egymást a’ két szem egyült sugarakban ölelvén
(1826 Vörösmarty Mihály)
az ágak, a’ mint a’ herékből kiérnek, öszfolyva kevesednek, ezeken kül pedig még inkább, annyira, hogy a’ herekeszi [= mellékhere] végén már egy edénynyé együltek
(1848 Pólya József)
2.
〈két v. több tulajdonság, jelenség stb., ill. egy(ik) a másikkal〉 egymás mellé kerülve, együtt előfordulva (hatásában) összeadódik v. egyszerre érvényesül
[az északi népek] az si regékbl, jóval egyltt balságok iránt bámúlva tanúltak
(1805 Verseghy Ferenc)
szabad nagy példákkal kitsinyeknek ögylni
(1811 Döme Károly ford.–Ovidius)
Énekem együlve lassú csörgéseddel [ti. a patakéval] Mond túl haladja-e e’ szikla halmokat?
(1831 Császár Ferenc)
3.
〈két v. több személy v. csoport, ill. egy(ik) a másikkal〉 ugyanarra a helyre, egymás közelébe megy, és ezáltal egy (nagyobb) csoporttá válik, ill. (vmely közös cél érdekében) összefog, társul, szövetkezik
Dl Hektor mentje a’ hazának, ’S Elysionban eggyülünk viszont
(1823 Toldy Ferenc ford.–Schiller)
a’ két együlve Jágyzó [!] kezében vólt mind a’ négy [kártyalap]
(1824 A whist)
az égi lakók lelkedből összezavartan A’ fölvert álmok’ halovány seregeihez egyűlnek
(1829 Vörösmarty Mihály)
Egy körül áll Phíneus, ’s ezeren Phíneussal egyűlve
(1851 Egyed Antal ford.–Ovidius)
J: egyesül
Sz: együlés, egyület
Vö. CzF. egyűl · együl

Beállítások