eh msz 0

1. ’〈tagadás, ellenkezés, ill. elutasítás, hárítás kif-ére〉’ ❖ Ah, Laurette! ha téged Párisban ezen Aſzſzonyságoknak közepette […] a’ terméſzetbéli kegyeſségnek édesget gerjeſztésével meg-jelenni az emberek látnának […]! – Eh, nagyságos Uram! Parisban-e’! Iſten mentſen, mit tſinálnék ott? (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 13) | Peti: Nem kell nekem bor; hanem hagyjanak békét. Kétség: Eh! de hogy nem kell. Igyál, most senki sem bánt (1824 Vörösmarty Mihály 8524393, 266) | – Eh, lárifári! – vágott a szavamba (1893 Justh Zsigmond 8213001, 58) | – Van valami? … – Nincs semmi. – Hát akkor mi baj? […] Az uraddal? – kérdezte gyáván, ijedten az öreg asszony. – Eh. – Hát akkor … (1916 Móricz Zsigmond 9462019, 22) | Ili: Megfogom a lepkét a dokter [!] bácsinak! Stifter: Eh, nem kell. Élni kell és élni hagyni (1987 Márton László 1107003, 161).

1a. ’〈vmely helyzet, dolog (bosszús) lezárásának, ill. az azon való túllépésnek a kif-ére〉’ ❖ Eh! kérdjél tőlök valamit, már én meguntam (1796 k. Nagy István³ 7467002, 274) | Ha valami nyugtalanítá Borcsát, az a Teléry viselete volt, ki feltűnő mogorva, levert kedélyű. De a szerető leány tudott annak találni ezer okot. Valami kellemetlenség érte, pénzzavarban van, vagy tán… Eh! hiszen nem lehet mindig jókedvű (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | – Hová menjek – még nem volt célom, csak ép eljöttem, hogy otthon ne legyek. Az uccán nem lehet csavarogni, fiúkkal, lyányokkal diskurálni, mert hideg van… Eh, gyerünk a legmesszebbre!… Gábor bátyámék a falu tulsó szélén laknak, oda fogok menni… (1940 Veres Péter 9771006, 18) | Különös. Most már magam is kezdem hinni, hogy. Eh, mit, szamárság! (1987 Márton László 1107003, 155).

2. (kissé rég) ’〈csodálkozás(sal vegyes elismerés), bámulat, ill. öröm, elégedettség kif-ére〉’ ❖ Szolga: Add ide! (A’ kulacsot elveszi, és iszik), Beczkó (félre): Oh földi nektár! most mutasd erődet! Üsd le lábáról ezt a’ tisztelődet. Szolga: Eh! felséges bor! (1819 Kisfaludy Károly 8242027, 153) | csakhamar megvigasztalta azon körülmény, hogy ha vőlegénye nem is szép, nem is ifju, de legalább – tekintetes ur. S ujra felhangzott a dal: Eh, huj, szolgabiró vesz el engem! (1858 Vasárnapi Újság CD56) | – Eh, ha! Ezt nevezem aztán füstnek! (1882 Jókai Mór CD18) | Lopva nézegette a fiú szépmetszésű, finom ajakát: eh, be jó volna egyszer beleharapni! Nem szerelemből, csak úgy bosszúból (1914 Oláh Gábor 9487063, 180).

Vö. CzF. , eh¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

eh mondatszó 0
1.
〈tagadás, ellenkezés, ill. elutasítás, hárítás kif-ére〉
Ah, Laurette! ha téged Párisban ezen Aſzſzonyságoknak közepette […] a’ terméſzetbéli kegyeſségnek édesget gerjeſztésével meg-jelenni az emberek látnának […]! – Eh, nagyságos Uram! Parisban-e’! Iſten mentſen, mit tſinálnék ott?
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
Peti: Nem kell nekem bor; hanem hagyjanak békét. Kétség: Eh! de hogy nem kell. Igyál, most senki sem bánt
(1824 Vörösmarty Mihály)
Eh, lárifári! – vágott a szavamba
(1893 Justh Zsigmond)
– Van valami? … – Nincs semmi. – Hát akkor mi baj? […] Az uraddal? – kérdezte gyáván, ijedten az öreg asszony. – Eh. – Hát akkor …
(1916 Móricz Zsigmond)
Ili: Megfogom a lepkét a dokter [!] bácsinak! Stifter: Eh, nem kell. Élni kell és élni hagyni
(1987 Márton László)
1a.
〈vmely helyzet, dolog (bosszús) lezárásának, ill. az azon való túllépésnek a kif-ére〉
Eh! kérdjél tőlök valamit, már én meguntam
(1796 k. Nagy István³)
Ha valami nyugtalanítá Borcsát, az a Teléry viselete volt, ki feltűnő mogorva, levert kedélyű. De a szerető leány tudott annak találni ezer okot. Valami kellemetlenség érte, pénzzavarban van, vagy tán… Eh! hiszen nem lehet mindig jókedvű
(1878 Mikszáth Kálmán)
– Hová menjek – még nem volt célom, csak ép eljöttem, hogy otthon ne legyek. Az uccán nem lehet csavarogni, fiúkkal, lyányokkal diskurálni, mert hideg van… Eh, gyerünk a legmesszebbre!… Gábor bátyámék a falu tulsó szélén laknak, oda fogok menni…
(1940 Veres Péter)
Különös. Most már magam is kezdem hinni, hogy. Eh, mit, szamárság!
(1987 Márton László)
2. (kissé rég)
〈csodálkozás(sal vegyes elismerés), bámulat, ill. öröm, elégedettség kif-ére〉
Szolga: Add ide! (A’ kulacsot elveszi, és iszik), Beczkó (félre): Oh földi nektár! most mutasd erődet! Üsd le lábáról ezt a’ tisztelődet. Szolga: Eh! felséges bor!
(1819 Kisfaludy Károly)
csakhamar megvigasztalta azon körülmény, hogy ha vőlegénye nem is szép, nem is ifju, de legalább – tekintetes ur. S ujra felhangzott a dal: Eh, huj, szolgabiró vesz el engem!
(1858 Vasárnapi Újság)
Eh, ha! Ezt nevezem aztán füstnek!
(1882 Jókai Mór)
Lopva nézegette a fiú szépmetszésű, finom ajakát: eh, be jó volna egyszer beleharapni! Nem szerelemből, csak úgy bosszúból
(1914 Oláh Gábor)
Vö. CzF. e³, eh¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások