éh mn és fn
I. mn 19B1 (kissé rég v. irod)
1. ’evésre, táplálkozásra vágyó, éhes 〈ember, állat〉, ill. olyan 〈gyomor, has〉, amely üres, amelyben éhség v. éhezés következtében kialakuló testi érzet jelentkezik’ ❖ mint a’ Kaukaſus’ hegyében A’ melly farkaſoknak ſemmi ſints öblében (Barmokat nyugtató éjſzak sötétében) Szöknek éh kölkeik’ étele’ leſtében: Olly’ ſzív’ iſzonyító mérges ſietséggel Ellenség, Fegyver közt megyünk dühödséggel (1774 Dugonics András C1484, 111) | ama nyíri kesely seggű sereg Éh hassal egész nap nyúl után tekereg (1795 Nagy István³ CD01) | félig éh gyomornak (1834 Vörösmarty Mihály 8524421, 48) | éh leányka, Kór fiucska (1857 Vasárnapi Újság CD56) | éh kopók Vadonban sebzett síró őzet űznek (1961 Weöres Sándor ford.–Shelley 9788001, 37).
2. ’vmely dologra, ill. vminek a befogadására mohón sóvárgó, vágyakozó’ ❖ olly nagy új hírek’ búvárja, Azt ſzomjú ſzemekkel ’s éh fülekkel várja (1798 Mátyási József C3064, 83) | elkeseredik lelkem, midőn azt látom, hogy némelly éh és kevély emberek melly veszélyt készítenek mind a’ Királynak mind a’ Hazának (1826 Kazinczy Ferenc C4937, 111) | Soka tündöklött pedig gyémántokkal, rubinokkal, smaragddal és saphirokkal, – mindnyája pedig igen drága volt, a’ tatárok éh szemeit gyönyörködtető (1839 Vajda Péter 8504010, 11) | Az alkony véres szárnyain pirók kis felhők szállnak rózsaszínbe mártva: a dúlt égre oly derűt csalni jók, milyet az éh szív magának kivánna (1957 Keresztury Dezső 9326009, 23).
II. fn 9B7
1. ’az az állapot, hogy vki, vmi éhes v. éhezik, ill. ennek következtében fellépő testi érzet v. evési vágy; éhség’ ❖ Ki veſz-el-éhel a’ maga gazdag tsrei mellett (1773 Kónyi János ford.–Fénelon 7190034, 96) | Mikor aztán Miklós az éhét elverte, Bence a kulacsnak nyakát kitekerte (1846 Arany János 8014001, 113) | A lovag, hogy lovát megzabolázza, nem fogja éhhel ölni meg (1854 Vasárnapi Újság CD56) | [egy gyermek] olly éhvel küzdött, hogy a tulságos mennyiségben használt eledel, sem elégithette ki (1858 Vasárnapi Újság CD56) | két nap éhe látszik meg lován (1869 Rákosi Jenő C3593, 66) | Fázni kezdtem s zaklató éhet éreztem (1919 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Az utcákon kopasz kutyák ásítoztak éhükben (1967 Rónay György ford.–Collodi 9573161, 67).
2. ’mohó, sóvárgó vágy, kívánás’ ❖ A’ Pénz ehe tellyességgel megrontotta ket (1808 Sándor István C1533, 80) | a’ rosz akarat olly sovár éhhel merűl önkeblébe, hogy kárvágyó gonddal gyűjtögesse becsületenyésztő adatait (1842 Kazinczy Gábor C0113, 211) | Éhe kenyérnek, éhe a Szónak, Éhe a Szépnek hajt titeket (1907 Ady Endre 9003208, 87) | Éhséget érzett, kínzó nagy falánk állati éhséget… Asszonyra való éhet… (1914 Móricz Zsigmond CD10) | a vállalatok puha költségvetési korláton alapuló beruházási éhét (1989 Lengyel László 1093001, 36).
Vö. CzF. eh³, éh¹, éh², éhhel, éhhelholt; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, éhhelhaló, éhhelhalt; ÚMTsz. éh¹, éhhel, éhheldöglő, éhhelholt