éjfél fn 5B2éfél (nyj)

1. ’a 24 órás nap fordulópontja, éjjeli 12 óra, ill. az e körüli időszak, az éjszaka közepe’ ❖ mindenkor három órával éjfél elött már alunni ſzokot (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 276) | Éjfélkor értünk Liszkára, s a bírónál szállottunk meg (1830 Kazinczy Ferenc 7163008, 167) | A völgyfenékről farkashad vonít, S távol kakasszó éjfelet jelel (1833–1864 Madách Imre CD01) | a mongolok készülnek éjfélben átjőni a hidon (1861 Szalay László 8419004, 43) | Éjfél volt, mikor a társaság szétoszlott (1932 Krúdy Gyula CD54) | minden éccaka éfélig ott ültem a szövőszékben és dolgoztam (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 90) | [A tesztek megoldásait] hétfő éjfélig adhatják postára a felvételiző diákok (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (irod, átv is)(éjszakai) sötétség’ ❖ [az én szívemben] setét éjfél vólt (1789 Kazinczy Ferenc ford.–Kayser C2517, 224) | Kinek karjára dől kezem? Oh, éjfél fekszik e’ szemen, Éjfélnek árnya lelkemen (1826 Vörösmarty Mihály 8524397, 284) | odakünn holdvilágos éjfél van (1913 Krúdy Gyula CD54) | [A sárkány a királylányt] vasveretű markába kapja és máris száguld el vele. […] Éjfél borult akkor a földre, veszve a királylány örökre (1957 Pilinszky János 9531149, 12).

ÖE: ~haj, ~harang, ~idő, ~óra, ~sötét, ~szem, ~szín.

Vö. CzF. ~, éjfélkor; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, éjfélben

éjfél főnév 5B2
éfél 5B2 (nyj)
1.
a 24 órás nap fordulópontja, éjjeli 12 óra, ill. az e körüli időszak, az éjszaka közepe
mindenkor három órával éjfél elött már alunni ſzokot
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Éjfélkor értünk Liszkára, s a bírónál szállottunk meg
(1830 Kazinczy Ferenc)
A völgyfenékről farkashad vonít, S távol kakasszó éjfelet jelel
(1833–1864 Madách Imre)
a mongolok készülnek éjfélben átjőni a hidon
(1861 Szalay László)
Éjfél volt, mikor a társaság szétoszlott
(1932 Krúdy Gyula)
minden éccaka éfélig ott ültem a szövőszékben és dolgoztam
(1941 Móricz Zsigmond)
[A tesztek megoldásait] hétfő éjfélig adhatják postára a felvételiző diákok
(2000 Magyar Hírlap)
2. (irod, átv is)
(éjszakai) sötétség
[az én szívemben] setét éjfél vólt
(1789 Kazinczy Ferenc ford.Kayser)
Kinek karjára dől kezem? Oh, éjfél fekszik e’ szemen, Éjfélnek árnya lelkemen
(1826 Vörösmarty Mihály)
odakünn holdvilágos éjfél van
(1913 Krúdy Gyula)
[A sárkány a királylányt] vasveretű markába kapja és máris száguld el vele. […] Éjfél borult akkor a földre, veszve a királylány örökre
(1957 Pilinszky János)
ÖE: éjfélhaj, éjfélharang, éjfélidő, éjfélóra, éjfélsötét, éjfélszem, éjfélszín
Vö. CzF. ~, éjfélkor; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, éjfélben

Beállítások