éjnye (0) l. ejnye
ejnye msz 0 éjnye (rég v. nyj) , ennye (rég v. nyj) , ijnye (rég v. nyj)
1. ’〈Indulat, (érzelmi) reakció kif-ére v. nyomatékosítására.〉’
1a. ’〈meglepődés, ill. vmely tény hirtelen felismerésének kif-ére〉’ ❖ Ejnye, én tsak most látom, hogy el van a’ Bátyám Uram dupéja nyírva (1782 Kazinczy Ferenc C2554, 21) | ország-világ tudja, hogy tizenhat éve vettem el Kacika Judithot. – Ejnye! hát kegyelmed a Kacika Judith férje? (1862 Szokoly Viktor 8452003, 76) | Betoppanok és – ejnye! Itt ki járt? Az ajtó, mely az ebédlőbe nyílik és tárva máskor, most kilincsre zárt (1938 e. Dsida Jenő 9114060, 143) | Mondanék még mást is, de valahogy furcsán kaparni kezd a torkom. Ejnye, hát belőlem is pityogós vénember lett? (1996 Magyar Hírlap CD09).
1b. ’〈(csodálkozással vegyes) elismerés, elégedettség v. öröm kif-ére〉’ ❖ ſzeme moſt ide, moſt oda ſzéjjel Jár, s’ ujjabb ujjabb tsillám tsalogattya; hajához Kapdos, örül, tsóvállya fejét, s’ illy ſzókra fakadki: Ennye! be ſzép, be magas, be ragyog, vallyon mi teremtés Fundálhatta? (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 58) | – Ni, hogy nevet! Ejnye, milyen helyes poronty! (1875 Jókai Mór CD18) | Ejnye, de jó, hogy találkozunk (1906–1907 Mikszáth Kálmán C7034, 64) | Iuliano valóban vizsgálta Kluivert mezét, mint aki azt mondja, ejnye, de jó anyag, haver, hol vetted (2000 Magyar Hírlap CD09).
1c. ’〈bosszankodás v. sajnálkozás kif-ére〉’ ❖ Ennye s’ eb ugatta gonoſz nemzettſége, hogy tſinálják a’ kárt (1777 Bessenyei György¹ 7044002, 89) | Ejnye no! hogy még ellopták ruháitokat! (1852 Arany János 8014017, 97) | Éjnye azt a bütykit neki (1916 Móricz Zsigmond C3226, 9) | Ejnye, megbántottam derék öreg rokonunkat. Megöl a lelkifurdalás (1987 Márton László 1107003, 136).
1d. ’〈szemrehányás, számonkérés, dorgálás kif-ére〉’ ❖ Angyélika.: De hát a’ ſzeretöje küldi, nem az udvar biró. Pontyi.: Ennye te nagy nyelvü; látod, hogy keverné ſzóba az embert (1777 Bessenyei György¹ 7044002, 89) | Ijnye! illyen adta Marczija, hát te hogy kerültél ide Pákéfalvára, hiszen te Mákosfalva baktere volnál? (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Ejnye, ejnye, hát nem volt elég neked a sok s nagy szenvedésből? – csóválgatta fejét a Nagy Bűbájos. – Még mindig nem tudsz lemondani arról a lányról, aki véresre sujtotta az arcodat? (1927 Benedek Elek 1015001, 72) | Ejnye arcátlan, pimasz, engedetlen kölyke! (1938 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Ejnye, Matyó bácsi! Azt mondta négy órára hazaér. Nézzön az órára, hét óra (2000 Füzes Miklós CD36).
2. (kissé rég) ’〈óhaj, kívánság nyomatékosítására〉’ ❖ Ejnye, ha most egy ujságirót foghatnék, hogy elpanaszolnám neki e borzasztó themát (1847 Jókai Mór 8209021, 138) | Ejnye Zsuzsika! én még enném most egy kis vizaikrát (kaviárt) (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102006, 72) | úgy tetszett, mintha még hajladozna is felém a rézcső: – Enyje, de szeretnék a tied lenni, te ködmönös gyerek (1918 Móra Ferenc 9459007, 139) | Ejnye, de jó volna egy kis szilvát enni fájáról (1932 Móricz Zsigmond CD10).
Sz: ejnyéz.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.