ékes² mn 15B (irod v. vál)
1. (-val/-vel v. -tól/-től ragos bővítménnyel is) ’(vmi által) feltűnően szép, mutatós 〈külső, kinézet〉, ill. ilyen külsejű, kinézetű 〈tárgy, dolog v. ember, állat〉’ ❖ az emlétett Iskátulya Indiái fekete fából vala, […] és környös-körül, alól ’s fellyül fa-levelek módjára igen ékeſen arany, és olvaſztott munkával ki-rakva (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 33) | [a nyomdászok] is vigyáznának valamennyire a nállok kijövő elme-szülemények ékes külső formájára, melyről még Trattner is igen gyakran megfeledkezik (1820 Teleki József² C2570, 171) | városink kőfallal békerítvék, Tornyokkal és márványnyal ékesek (1843 Jókai Mór 8209016, 21) | aranytól ékes asszonyok (1907 Gárdonyi Géza C1842, 48) | színpompás tollakkal ékes papagáj (1996 Új Könyvek CD29).
1a. (-val/-vel ragos bővítménnyel is) (kissé rég) ’(vmi által) tetszést keltő, gyönyörködtető 〈ének(lés), tánc stb.〉’ ❖ A’ beſzéd az elötte való napi múlatságról kezdödött köztök, kérdezkedvén tudni illik a’ Márk-Grófné a’ Hertzegtöl, ki léve az a’ rendes Poſta-Legény, a’ ki olly ékeſen, és meſterségeſen tántzolt vala? (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 153) | A mi költőnk [ti. Zrínyi Miklós] Ariannája a szerelemnek álmából a szerelem dalosának, a fülemilének ékes szólására ébred (1898 Széchy Károly CD55) | Minthogy [a lassú, búsongó magyarnóták] mindig hangszeres zenére – zongorára, hegedüre – íródtak, dallamvezetésük jóval szabadabb, cifrázatokkal ékesebb, mint a hasonló hangulatú, lassú menetű magyar népdaloké (1915 RévaiNagyLex. C5708, 512) | Hiába szólok akár ékes hangon, Cimbalomhangon, Mozdíthatom a hegyeket, Nem ér semmit, ha szeretet nincs bennem, semmi vagyunk (1972 Hegyet hágék C6874, 664).
2. (kissé rég, gúny is) ’választékos, kifinomult, ill. (hibátlanul) szép 〈nyelv(használat), szó stb.〉’ ❖ Nem ſzóllok ennek [ti. a históriának] ékes Magyarságáról; valamint ſzintén hogy a’ Forditónak-is […] tetemes érdemeirl halgatok (1774 Trattner Mátyás 7031006, III) | Franczia országban sehol sem beszélnek olly tisztán, helyesen és ékesen, mint írni szükséges (1827 Bitnitz Lajos 8058001, 145) | Bercsényi a Nemzeti Színház tagjai nevében ékes szavakkal köszönté fel a szeretett igazgatót (1881 Mikszáth Kálmán 8312109, 109) | az Ellenzék lapjain Bartha Miklós, az ékes tollú nacionalista publicista korbácsolta a kedélyeket (1965 Diószegi András CD53) | Amikor esti sétámon egy fiatalember szegődik mellém és mondja a magáét, energikus „kopj le”-vel próbálkozom, ékes magyar nyelven (1997 Magyar Hírlap CD09).
2a. ’meggyőző(, művészi) erejű 〈(szónoki) beszéd〉’ ❖ az, a’ ki a’ Tartományban, és a’ Rendek között elsö hivatalt viſelt, mindnyájoknak a’ nevében élöſzör igen ékes beſzéddel köſzöntötte Kriſtinát (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 398) | Turcsányi János, hajdanában több nemes vármegyék táblabírája, és ékes deák dikcióban válaszolt az alispánnak (1904 Krúdy Gyula CD54) | ékes szónoklattal az öregebb atya megköszönte, hogy az Isten az elmúlt évben is kegyelmében részesítette a közösséget (1997 Pozsony Ferenc C7130, 246) • ékesen szólás a) (rég) ’(a) választékos, művészi, meggyőző erejű beszéd (képessége), ill. ilyen megnyilvánulási mód, beszédstílus; ékesszólás’ ❖ a Görögök és Rómaiak mesterei voltak az ékesen-szóllásnak (1781 Magyar Hírmondó C0269, 171) | [a] megjelent nemességnek nagyobb része ugy nyilatkozott volna, hogy őket akármi csekély részbeni adózásra semmiféle argumentumokkal a’ világon senki, habár aranyszájú sz. Jánosnak ékesenszólásával birna is, reá venni nem fogja (1843 Pesti Hírlap CD61) | [Cavaignac tábornok temetésén] beszédet nem tartott senki – de azt irják, e némaság volt épen a legszebb ékesen szólás (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Hogy mily maradandó hatása volt Kossuth e beszédeinek, misem igazolja ékesebben, mint az, hogy még most is úgy emlegetik azokat, mint az angol ékesenszólás tanulmányozásra méltó remekeit (1898 Gracza György CD45) b) (rég) ’a retorikának a szónoki beszéd hatásos, meggyőző erejű, művészi nyelvi kidolgozását tárgyaló ága, elokvencia, ill. általában a szónoklattan, retorika(mint iskolai tantárgy), ékesszólás’ ❖ a’ poézist és az Ékesenszóllást nevezzük szép tudományoknak, a’ többit pedig szép mesterségeknek (1793 Láczai Szabó József ford.–Luntz C2874, 51) | [Sinai Miklós] egyetemi históriát tanított és – ékesen szólást (1817 Kazinczy Ferenc 7163004, 83) | Egyszer aztán csak vége lett a dicsőítő szónoklatnak, s következett volna az ezredes válasza, ami szinte remeke volt az ékesenszólásnak (1903 Jókai Mór CD18).
2b. ’önmagában bizonyító erejű, meggyőző 〈érv, bizonyíték stb.〉’ ❖ hogy nemzeti történetünk és festészetünk mennyire összeforrt, annak legékesebb jele a szepesi székesegyház falképe 1317-ből, mely Róbert Károly megkoronázását ábrázolja (1915 RévaiNagyLex. C5709, 178) | A [Pázmány által használt] katolikus és protestáns idézeteknek ez az egyenlő száma mindennél ékesebben jellemzi tudományos felkészültségének harmadik döntő mozzanatát is: a protestáns irodalomban való félelmes jártasságát (1939 Sík Sándor 9598002, 152) | Szent György középkori kultuszát a róla elnevezett helységek és templomok nagy száma is ékesen bizonyítja (1998 Magyar Zoltán CD58).
3. (ritk) ’〈elismerésre méltó, dicséretet érdemlő dologra vonatkoztatva fokozó jelleggel is〉’ ❖ [a herceg] közelebb lépvén, valamint elöbb a’ Márk-Grófnénak, ugy azon ſzép Török Személynek-is bizonyos igen illö köſzöntés között kellemetes Udvarisággal meg-hajtotta magát. A’ ki viſzontag olly ékes alázatoſſágú le-ereſzkedéſſel viſzálta [= viszonozta] vala meg-tetézett üdvözléſét (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 83) | Ott van a boldogság, a hol a hit lakik, S e házban ékesen virágozik a hit (1858 Vasárnapi Újság CD56) | a szép tudós elmék ékesen szolgálták a hazát (1931 Pintér Jenő CD44) | Nem mintha Pesten minden ékes rendben lenne. Mégis fáj látniuk a vidékieknek, hogy ők mennyivel elhagyottabbak (1956 Irodalmi Újság szept. 15. C5231, 2).
4. (-val/-vel ragos bővítménnyel is) (rég) ’előkelő, magas rangú, ill. (vmi által) kiváló, jeles 〈személy v. csoport〉’ ❖ az útban nem láttak-é egy Méltóságot egy ékes ſzeméllyel, és egynéhány sárga, és veres ruházatú inaſokkal négy lovas hintóban menni? (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 241) | a’ sétálásnál az öltözetek mindég jobban elrontsolódnak mint valami ékes társaságban (1830 Némethy József ford. 8333003, 56) | Én oktatálak. És az elhagyott Gyermekből mívelt, ékes ifju lőn (1844 Vörösmarty Mihály 8524413, 182) | a puritán római erényekkel ékes nagyúr (1891 Mikszáth Kálmán CD04) | Telegdy Miklós, az ékes egyházi szónok és iró (1896 PallasLex. CD02).
5. (-val/-vel ragos bővítménnyel is) ’(vmi által) különösen értékes, becses 〈dolog〉’ ❖ Ditsekſzik Nemzeted ékes Törvényében, Melyly Haza’ Rendeit teſszi fényességbenn (1772 Orczy Lőrinc C0794, 52) | Az embernek legékesb tulajdona a’ szép lélek, ’s csak az, ’s nem egyéb határozza el valódi becsét (1831 Széchenyi István 8429008, 244) | Csupa nagyszerű csodákkal, eredményekkel ékes ez a kor (1903 Ady Endre CD0801) | Szeretnék veletek úgy bánni, mint fiaimmal, és nektek adni a kívánatos földet, mint legékesebb örökséget a népek között (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).
6. (ritk) ’méretét v. mértékét tekintve igen nagy, tetemes, jókora 〈dolog〉’ ❖ A nőegyleti bál bevétele 594 frt 31 kr, kiadása 184 frt 31 kr levén, tiszta jövedelmül 410 frt ékes összeg marad (1880 Bácska 8605001, 35) | a hold ékes magasságban jár (1959–1961 Jankovich Ferenc 9275025, 23).
J: díszes.
ÖE: ~beszéd.
Sz: ékesedik, ékesget, ékeske, ékesül.
Vö. CzF. ~, ékesen; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, ékesen; ÚMTsz.