ékít ts ige 4b4

1. ’〈(díszként) vmi, ill. azzal ellátva vki〉 feltűnően széppé, ékessé tesz vmit’ ❖ klömb féle virágok Kerteket ékítnek (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 28) | koronát ékithet gyémánt, de a’ koronás főhöz méltó ékszer csak egy van: a’ nemzet bizodalma (1843 Pesti Hírlap CD61) | [a gémfélék közül] számos fajt bóbita, meghosszabbodott begytollak s foszlott finom válltollak ékítenek (1899 Chernel István CD34) | [Salvador de Madariaga könyve] metszetekkel, térképekkel gazdagon ékített kötet volt, példája a szép angol könyveknek (1941 Ortutay Gyula CD10) | A nyugati és északi partot szép szőlőshegyek ékítik, innen valók a kitűnő soproni és ruszti borok (1990 Fried István CD52).

1a. ’〈vmilyen (stilisztikai) elem, eszköz, ill. azzal vki nyelvhasználatot, (írott) szöveget〉 színesebbé, változatosabbá tesz’ ❖ [Kölcsey Ferenc Mohács című szónoklatában] mindenütt költői és sok helyt festői nyelven beszél s azzal a klasszikus szabatossággal, a mi prózáját ékíti (1906 Vértesy Jenő CD55) | festői jelzők ékítik a szöveget (1939 Radnóti Miklós CD10) | Ostobaság azt kívánni a városlakótól, minden városlakótól, hogy archaikus, netán tájnyelvi fordulatokkal ékítse beszédét (1973 Hernádi Miklós 1066003, 312).

1b. (Zene) ’〈dallamot〉 díszítésekkel, ill. kísérő- v. ellenszólamokkal lát el v. ad elő’ ❖ [A tekerőlantosok előadásában] a balkéz meglehetősen sűrű cifrázással secund- és terz-trillákkal ékíti a dallamot (1939 Lajtha László–Dincsér Oszkár C6466, 108) | nehezen tudjuk elképzelni: hogyan ismerhette fel a korabeli templomi közösség az alapul vett koráldallamot, melyet fürgén futkározó díszítőszólamok ékítenek – és egyben elfednek (1974 Pernye András 9527001, 128).

2. (ritk) ’〈vmely címmel, ranggal, ill. annak jelvényével〉 elismerését kifejezve kitüntet, illet vkit’ ❖ babérral ékitett szinész (1912 Somlyó Zoltán 9609014, 24) | Semmilyen bók nem felszínesebb és veszedelmesebb, mint az, amely Ambrust a „legfranciásabb magyar” kétértelmű jelzőjével ékítené, mikor semmit sem érezhetett oly idegennek és felemásnak, semmit sem ostorozott több gúnnyal, mint távoli divatáramok üres és reménytelen hajszolását (1943 Gyergyai Albert 9202013, 37).

3. ’〈vmely pozitív dolog, kül. tulajdonság, cselekedet (által, ill. azzal felruházva vki)〉 értékesebbé, becsesebbé, rangosabbá tesz vkit v. vmit’ ❖ [a Dózsa című tragédiában] a megváltói erényekkel ékitett, s megint „vértanu”-nak (!) festett jó s nemes Dózsának azt az igazságot szolgáltatja a költő, hogy elevenen megsütik és megeszik ugyan, de legalább nem a szinpadon (1862 Vajda János 8503083, 30) | A magamegtartóztatás ékíti a komoly férfiakat (1905 Petelei István 8361002, 31) | [Majláth Gusztáv Károly] püspök volt a szó valódi, ősi, keresztényi értelmében, kinek nemcsak a külső dísz jelzi ezt a méltóságát, de jelzik egyben mindazon erények is, melyek olyan méltán ékítették ezt a legkeresztényibb és legigazabb lelkipásztort (1938 Korunk Szava 2131001, 398) | Az ember gondolkodott, képzelő ereje a társat, pl. a madarat is „csodás” tulajdonságokkal ékítette (1982 Zongor Ferenc C5922, 339).

J: díszít, ékesít.

Sz: ékítés, ékítvény.

Vö. CzF. ékít · ékit; ÉrtSz.; TESz. ékes; ÉKsz.

ékít tárgyas ige 4b4
1.
(díszként) vmi, ill. azzal ellátva vki〉 feltűnően széppé, ékessé tesz vmit
klömb féle virágok Kerteket ékítnek
(1777 Baróti Szabó Dávid)
koronát ékithet gyémánt, de a’ koronás főhöz méltó ékszer csak egy van: a’ nemzet bizodalma
(1843 Pesti Hírlap)
[a gémfélék közül] számos fajt bóbita, meghosszabbodott begytollak s foszlott finom válltollak ékítenek
(1899 Chernel István)
[Salvador de Madariaga könyve] metszetekkel, térképekkel gazdagon ékített kötet volt, példája a szép angol könyveknek
(1941 Ortutay Gyula)
A nyugati és északi partot szép szőlőshegyek ékítik, innen valók a kitűnő soproni és ruszti borok
(1990 Fried István)
1a.
〈vmilyen (stilisztikai) elem, eszköz, ill. azzal vki nyelvhasználatot, (írott) szöveget〉 színesebbé, változatosabbá tesz
[Kölcsey Ferenc Mohács című szónoklatában] mindenütt költői és sok helyt festői nyelven beszél s azzal a klasszikus szabatossággal, a mi prózáját ékíti
(1906 Vértesy Jenő)
festői jelzők ékítik a szöveget
(1939 Radnóti Miklós)
Ostobaság azt kívánni a városlakótól, minden városlakótól, hogy archaikus, netán tájnyelvi fordulatokkal ékítse beszédét
(1973 Hernádi Miklós)
1b. (Zene)
〈dallamot〉 díszítésekkel, ill. kísérő- v. ellenszólamokkal lát el v. ad elő
[A tekerőlantosok előadásában] a balkéz meglehetősen sűrű cifrázással secund- és terz-trillákkal ékíti a dallamot
(1939 Lajtha László–Dincsér Oszkár)
nehezen tudjuk elképzelni: hogyan ismerhette fel a korabeli templomi közösség az alapul vett koráldallamot, melyet fürgén futkározó díszítőszólamok ékítenek – és egyben elfednek
(1974 Pernye András)
2. (ritk)
〈vmely címmel, ranggal, ill. annak jelvényével〉 elismerését kifejezve kitüntet, illet vkit
babérral ékitett szinész
(1912 Somlyó Zoltán)
Semmilyen bók nem felszínesebb és veszedelmesebb, mint az, amely Ambrust a „legfranciásabb magyar” kétértelmű jelzőjével ékítené, mikor semmit sem érezhetett oly idegennek és felemásnak, semmit sem ostorozott több gúnnyal, mint távoli divatáramok üres és reménytelen hajszolását
(1943 Gyergyai Albert)
3.
〈vmely pozitív dolog, kül. tulajdonság, cselekedet (által, ill. azzal felruházva vki) értékesebbé, becsesebbé, rangosabbá tesz vkit v. vmit
[a Dózsa című tragédiában] a megváltói erényekkel ékitett, s megint „vértanu”-nak (!) festett jó s nemes Dózsának azt az igazságot szolgáltatja a költő, hogy elevenen megsütik és megeszik ugyan, de legalább nem a szinpadon
(1862 Vajda János)
A magamegtartóztatás ékíti a komoly férfiakat
(1905 Petelei István)
[Majláth Gusztáv Károly] püspök volt a szó valódi, ősi, keresztényi értelmében, kinek nemcsak a külső dísz jelzi ezt a méltóságát, de jelzik egyben mindazon erények is, melyek olyan méltán ékítették ezt a legkeresztényibb és legigazabb lelkipásztort
(1938 Korunk Szava)
Az ember gondolkodott, képzelő ereje a társat, pl.például a madarat is „csodás” tulajdonságokkal ékítette
(1982 Zongor Ferenc)
Sz: ékítés, ékítvény
Vö. CzF. ékít · ékit; ÉrtSz.; TESz. ékes; ÉKsz.

Beállítások