eláll ige 3a9 

1. tn ’ellép, elmegy vhonnan’ ❖ ? Királyságom ellen látom rúgódóznak, Már a Spártaiak; ’s velem hadakoznak. Ámfares! te lehetsz itt ſegedelmemre, Ne állj-el melllem; vígyáz [!] életemre (1772 Bessenyei György¹ 7044019, 14) | minél többen állanak már az ugró métához, annál kijebb állanak el attól (1885 Porzsolt Lajos 8375003, 57) | Állj el onnan, a míg jól megy a dolgod – s elrántotta Mayert az állóhelyéből s megnyitotta a kaput (1905 Petelei István 8361004, 160) | ha a fa mögül elállnak, akkor majd látni fogják, hogy saját párttársaik messze túlmentek azon, mint amit egyébként ők bírálat tárgyává tettek (2000 Országgyűlési Napló CD62).

1a. (kissé rég) ’elfordul, elpártol vkitől, ill. 〈máshoz〉 átáll, átpártol’ ❖ Karja könnyű, csókja édes – Ah, ne higgy! bizony megejt; Máshoz áll el a’ negédes, Öszvecsúfol ’s elfelejt (1803 Csokonai Vitéz Mihály 7069058, 112) | beszéld le rólam valahogy kérőimet, mondj minden roszat felőlem, gondolj ki ezer hibákat, csak hogy elálljanak tőlem (1819 Kisfaludy Károly 8242028, 258) | felszólitá Bonaparte a magyarokat, hogy álljanak el a császár mellől, az ország minden szabadságát meghagyja, sőt egészen függetlenné teszi (1848 Arany János C6504, 200) | a szlavóniai urak, névszerint az Erdődyek, a fegyverszünet megszegésével Zápolyától elállottak (1861 Szalay László 8419010, 180) | álljunk el hát Kút Andrástól (1928 F. Kernách Ilona CD10).

1b. eláll vmitől ’eltekint vmitől, lemond, letesz róla’ ❖ Jósef nem akart elállani erőszakos lépésétől [ti. a háború megindításától a hollandok ellen] (1784 Kazinczy Ferenc C2554, 64) | A nádor erre Stoffer útján azt az utasítást adta Majláthnak, hogy álljon el a kézirat tervezett megvételétől (1834 Kossuth Lajos CD32) | Kornél eleinte nem akart elállani szándokától (1852 Szilágyi Virgil 8449002, 349) | Csak a keze irását ne adja valahogy arra, hogy eláll a vagyontól (1886 Abonyi Lajos C0502, 95) | tudta, hogy ki sem birhatná őt arra rá, hogy az önkényt elvállalt kötelezettségtől elálljon (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536001, 16) | elállanak a vádtól (1978 Láng János 1089008, 315).

1c. (rég) ’〈vmely feladata, kötelezettsége elől〉 kitér, nem teljesíti azt’ ❖ Idö elött el-állani a’ munkátúl tunyaság (1773 Faludi Ferenc C1665, 44) | Nem kívánhatják tehát [a hollandok], hogy az Ánglusok ket szövetségeseiknek avagy barátjaiknak tartsák; anynyival-is inkább, mivel magok 1674 benn tett fogadások melll el-állottak (1780 Magyar Hírmondó C0268, 307) | [a bűnös] az Istentől rendelt czéljától gyalázatosan elállott (1783 Ányos Pál 7012001, 12).

1d. (rég) ’〈szokásról〉 leszokik’ ❖ Ezen méltatlan régi szokásnak, Ámbár mély gyökeret vert, mondjunk ellene, s tőle Álljunk el (1799 Virág Benedek CD01) | Légyen bátorságunk elállani a’ hibás szokástól (1803 Kazinczy Ferenc C2556, 95) | csak lassan állhatni el a’ rosz szokástól (1832 Jelenkor C0223, 119).

1e. (msz-szerűen) (rég) ’〈a felszólalni kívánó visszalépését v. a felszólaló elhallgatását követelő bekiabálásként〉’ ❖ kik a rablók nyelvét értik, szokásaikat ismerik, sokkal hamarabb végeznének velök (Felkiáltások [a hallgatóság köréből]: Eláll!) (1870 Szegedi bűnkrónika C3907, 14) | Azután következnek a szónokok, a kiknek megszólalása előtt minden hangváltozatokon keresztűl hangzik az ominozus bíztatás: „eláll!”, míg le nem ül (1886 Jókai Mór C2334, 337) | Nem fizetünk! Eláll! – kiabálták közbe (1900 Móricz Pál² C3210, 56) | Vénusz asszonyság helyett a rendező bujt ki a szinpadról. Zajos „eláll” – és „abczúg” – kiáltások (1907 Ambrus Zoltán C0597, 288).

2. tn ’olyan helyzetben van, úgy helyezkedik el vmihez képest vmi, hogy nem simul hozzá’ ❖ testre tapadó köntös helyett, attól el-álló sok redőjű ruházatok fedték-el az Asszonyi kecseket (1825 Fáy András¹ C1716, 115) | kezét hátra zsineggel, két egymástól elálló vaskarikához erősitettek (1863 Lauka Gusztáv 8343007, 69) | fülei elállanak (1937 Remenyik Zsigmond 2045045, 187) | [a matyó népviseletben] kemény spárgát húztak a szoknya szélébe, hogy jobban elálljon (1980 NéprajziLex. CD47).

3. tn (rég v. nyj) ’odaáll, odalép vhova, ill. (rejtett v. védett helyre) beáll vki’ ❖ mindnyájan a’ szabott helyre el-állnak (1804 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2779, 30) | a kemény képü ember feleségét az utólsó helyre leülteti, maga pedig eláll valami zugba, s onnét nézi az egész előadást (1858 Vas Gereben 8514003, 41) | Elálltak hát a helyeikre (1895 Tanos Pál C4089, 114) | Ollan esső vót, ē köllött ányi (1951–1955 Kiskanizsai szótár C5830, 66).

3a. (rég, Vad) ’(leshelyre) beáll vki’ ❖ a vadásztársaság a kürthang által figyelmeztetve, előre tudja, merről jő a vad s jókor elállhat, hogy azt biztos lövésre kapja (1870 Vadász- és Versenylap 8671001, 8) | Lesre este és hajnalban szoktak [a vaddisznóra] elállni (1880 Vajda János C4643, 210) | a mint Blásy bácsi eláll s én mindig feszülve a hajtás irányában figyelek: halk pisszenést hallok Blásy bácsi felől (1891 Hanvay Zoltán C2022, 43).

3b. (rég v. nyj) ’(munkára) beáll, elszegődik vhova v. vkihez, elszerződik vminek vki’ ❖ el állanál é én hozzám szolgának? (1790 Kömlei János ford.–Becker² C5062, 249) | a’melly fejér Személly el akar állani hozzá Feleségl (1792 Magyar Hírmondó C5809, 140) | én már ugy is elállottam a Werner ügyvédhez (1890 Tolnai Lajos C4203, 147) | elálltál-e már valahová? […] elálltam, de csak ujév után szerdán állok be a helyemre (1912 Magyar Nyelvőr C5969, 288) | Elhatároztam, hogy ha nagy leszek, én is elállok béresnek, akár a bátyám (1937 Darvas József CD10) | Akkor először esztergályosnak akartam menni, inasnak is elálltam, de az a bolt ott megszűnt néhány hónap múlva, elmentem hát öntőinasnak (1973 László-Bencsik Sándor 9383002, 200).

4. tn ’〈ember, állat (vmennyi ideig)〉 hosszasan, türelmesen áll(va), álldogál(va elidőzik) vhol’ ❖ [a juhok] sokszor egy óráig-is elállnak egy helyen, essőbe, hóba, és a’ földet nézik (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 518) | Eleinten félnapig is elálltak előtte [ti. a torony előtt] ’s nem győzték csudálni (1824 Aurora C0032, 110) | – Hová ültessem le? […] – Ó, kérem alássan. Elállok én szívesen. Nem vagyok elfáradva (1875 Jókai Mór CD18) | elállok órákig szívesen a gőzgép óriáskerekénél, az olajos dugattyúk mellett a fehér porban szitáló gépek, őrlőhengerek és garatok között (1925 Ádám Gábor CD10) | [a mindig jól vasalt angol fiatalember] nyálkás őszi estéken korrekten eláll a kandallópárkánynak támasztva, pohárka sherryvel a kezében (1996 Magyar Hírlap CD09).

4a. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy tartósan vmely helyen van vmi〉’ ❖ A’ Küls Várasban is találkoznak sok olly felházak, mellyek a’ Bels Várasnak akármelly píatzán is el állhatnának (1793 Sándor István C3665, 198) | Eggyszerre kész vala az Epigramma, 's olly jó, hogy az Anthologiában bízvást elállhat (1810 Kazinczy Ferenc C2560, 221).

4b. ’〈étel, ital v. más bomló anyag, ill. tárgy (bizonyos ideig)〉 épségben, eredeti állapotban megmarad, nem romlik meg, ill. nem megy tönkre’ ❖ Gyümöltsökre rakni ezt az füvet haſználatos, mert ſokáig el-állanak és a’ Férgek-is meg-nem máſzſzák (1775 Csapó József 7062001, 243) | A búza legjobban eláll a maga tokjában, és polyvájában (1826 Fáy András¹ 8139012, 104) | a jó füzfa gúzszsal tiszta finom rozsszalmábol készült kas […] századig is eláll (1861 Farkas Mihály 8137001, 10) | Sajnos ebben a melegben nem áll el semmi. Azért kell hamar megenni (1992 Magyar László András 2016013, 365).

5. tn (rég) ’〈ember, állat〉 nem megy tovább, megáll’ ❖ Mint a’ villámtól megütött, kábultan elállnak Besnyei’ czinkosai, ’s a’ lányt rémülve lerakják (1822 Vörösmarty Mihály 8524374, 38) | paripánk a folyó közepében elállott (1870 Fábián Gábor ford.–Lucretius C1657, 122) | Apjától nem messze Jolán is elálla (1888 Balog István² C0759, 137).

5a. (kissé rég) ’〈szerkezet v. élő szerv〉 működése leáll’ ❖ Gyakorta virtusnak a szív azt itéli, A mit az ész puszta szemvesztésnek talál, Az ész pedig gyakran helyesnek azt véli, A mitől hogy bűnnek tartja, szívünk eláll (1790–1796 Dayka Gábor ford.–Blumauer 7075005, 81) | A nagy fali óra elállt az éjjel megint (1878 Vértesi Arnold C4448, 44) | időközben meglassult a rokkája, mig végre egészen elállt (1892 Ágai Adolf C0545, 136) | Úgy megdöbbentem, hogy szinte a szívem is elállt (1938 Dallos Sándor 9098002, 146).

5b. ’〈(természeti v. élettani folyamatként) vminek a folyása, áramlása〉 nem tart tovább, abbamarad’ ❖ Szél-ütésröl: Kinek nyelvet a’ ſzél úgy meg-üti, hogy ſzava el-áll, rágja gyakran e’ gyökeret és ſzóllani fog (1775 Csapó József 7062001, 19) | Ha kezed vagy lábod’ meg-vágtad, mosd-ki etzettel, vagy kösd-bé etzetes ruhával, ’s el-áll a’ vére (1789 Mindenes Gyűjtemény 7457029, 109) | Egy kézzel megragadni az ellenfél nyakravalóját, s egyet csavarintani rajta, hogy a lélegzete elálljon (1853 Jókai Mór CD18) | a finom permeteg eső elállott (1889 Justh Zsigmond 8213008, 270) | Elállt a szívverésem (1917 Déry Tibor CD10) | a szél nem áll el reggelig (1956 Ottlik Géza ford.–Hemingway 9496005, 98) | Andris könnye elállott, és szépen elaludt (1978 Török Sándor 1157003, 132) | eláll a hóesés (1995 Magyar Hírlap CD09).

5c. (kissé rég) ’〈cselekvés, tevékenység〉 megszűnik, nem folytatódik’ ❖ Feledted-é már a tudás szavát, Ki felszámolta, hogy négyezredévre Világod megfagy, – a küzdés eláll (1863 Madách Imre C2953, 227) | Azután elállt a kacagás, és a parasztfiú mozdulatlan maradt a hátulsó padban (1897 Papp Dániel 8354006, 301) | Vissza! – kiáltotta a katona. A lövöldözés elállt. – Most menjenek, ha akarnak (1937 Déry Tibor 2045004, 18).

5d. (rég v. nyj) ’teljesen elfárad, kimerül’ ❖ az Ökör tovább gyözi [a szántást], és nem ollyan hamar áll el, mint a’ Ló (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 108) | reggeli 5 órától fogva, estveli 8-ig be lévén fogva, ugy el állottam, hogy csak nem alkalmatlan voltam minden jó dologra (1806 Vay József C2557, 224) | elállt minden tagom (1892 Magyar Nyelvőr C0359, 281) | Jaj be elállott a kezem, nem tudnék még körmöst se tartani vele (1900 Magyar Nyelvőr C5959, 429) | Kimegyek a házból, hogy felejtsek, s bár tudjam jól kisóhajtozni magam. Úgy elálltam lelkileg, hogy még a gyomrom is reszket bele (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

6. ts ’〈vminek a haladását〉 akadályként meggátolja vki v. vmi’ ❖ Az animalis Élet, melly a’ mezei Élettel öſzvepárasodott, elállja a’ Tudományok’ Súgárinak Behatását (1794 Kármán József² 7165023, 280) | A magas sziklás parton nemsokára azon kiálló sziklákhoz értünk, melyek elállják a víz folyását (1872 Salamon Ferenc ford.–Feuillet 8402021, 91) | itt fák állták el a tekintetet (1927 Gyergyai Albert ford.–Gide CD10) | nem szabad a piacon szekérrel soká állni. Keskeny az út, elállja az ember a forgalmat (1954 Sarkadi Imre 9586003, 32).

6a. ’〈ajtót, utat, útvonalat stb.〉 az azon való közlekedést lehetetlenné téve akadályként v. vmely akadállyal elzár, ill. ottlétével megközelíthetetlenné tesz vmit vki v. vmi’ ❖ magad meg sem mozdultál uttyát el állani (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 42) | Ti ketten, amint megérkezünk, a cselédház két ajtaját elálljátok! (1865 Jókai Mór CD18) | [A tűzvészkor] verték a harangot, a falú feltámadt, Őrjöngő vad tömeg állta el a házat (1886 Jakab Ödön C2194, 249) | A bejáratokat elálló szemét (1887 Tóvölgyi Titusz 8492007, 16) | [az útonállók] szappanos szekereikkel keresztben állják el a városok országútjait (1929 Krúdy Gyula CD54) | A detektívek rohammal foglalták el a házat, ijesztő vágtatással dobogtak fel a rosszul világított falépcsőn, és elállták a kijáratokat (1952 e. Molnár Ferenc² 9453038, 76).

6b. ’úgy áll vhol, olyan helyen van, hogy vki v. vmi elől teljesen eltakar vmit’ ❖ a’ fényt elállja Szárnyainak setét vitorlája (1831 Vörösmarty Mihály 8524219, 99) | hegygerincek állták el a láthatárt (1877 Jókai Mór CD18) | El is állja annak [ti. a kocsmának] minden ablakát a néző sereg (1886 Timon Sándor C4164, 7) | Felnéz az égre, de nem lát semmit, felhőfüggönyök állják el a kilátást (1932 Sebesi Ernő CD10) | [Diogenész] Nagy Sándortól pedig (amikor az felszólította, hogy bármit is kérhet tőle), csak azt kívánja, hogy ne állja el előle a nap világosságát (1971 Merényi Oszkár CD52).

7. ts (rég v. nyj) ’elvisel, ill. el tud viselni, kibír vmit’ ❖ az első nyirésbéli júhok […] a’ hideg ſzeleket és eſſöket el-nem-állhatnák (1774 Tapasztalásból merített oktatás ford. C4090, 89) | El-álhatod Decemberbe a’ bundát (1794 Magyar nyelvmester C1947, 174) | [a] vizből, megmelegít egy nagy fazékkal, annyira, hogy a’ keze elállhatja (1846 Kiss Bálint 8244001, 35) | Egyszer még a megsárgult Vodál is keményen a szemébe nézett, mintha arra lett volna kíváncsi, hogy elállja-e a tekintetét (1937 Németh László² 9485039, 192) | [a kemencéből] kivöszëk ëty kënyeret, odatàrtom az óromho. Az órom elája, hogy nëm éget, akkor mëksüt a kënyér (1957 Magyar Nyelvjárások C5806, 168).

8. ts (rég v. nyj) ’〈vmely érzés, fájdalom stb. vkit, ill. vkinek a test(rész)ét〉(hirtelen) elfog(ja), eltölt(i), ill. átjár(ja)’ ❖ A’ halál’ mérge bajnokját el-állya (1786 Péczeli József ford.–Voltaire C3445, 152) | egy sejt érezet állja el t (1829 Uránia C0422, 239) | hirtelen görcs állta-el lábait (1832 Fáy András¹ C1703, 85) | a zsibbadás állta el testemet (1858 Jókai Mór C2250, 128) | a herczeget elállta a csodálkozás (1876 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra C1978, 281) | Mindën tagomat eláto a fároccság (1906 Horváth Endre C6345, 92) | Csontigható tompa, buta fájás állja el minden tagját (1930 Kodolányi János CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elállat, elállhat, elállott; ÚMTsz.