elbólint tn ige 4a3 (tárgyragos határozóval is) (biz)

(ültében) rendsz. rövid(ebb) időre elalszik, elbóbiskol’ ❖ Ejnye! mi a’ patvar, beh elbólintottam (1827 Tudományos Gyűjtemény C5613, 20) | Nem alszom, igazán nem alszom, csak egy kicsit elbólintottam (1860 Jókai Mór CD18) | ez a kis fiatalasszony már hét órakor elbólint, tőle ott fekhet a beteg gyerek, valakinek csak kellett [helyette] virrasztania (1930 Németh László² 9485003, 133) | a hónapokig tartó versailles-i tanácskozásokon el-el bólintottam 5–10 percre, és emiatt Clémenceau nagyon dühös volt rám, nem egyszer meg is rótt (1997 Makkay János ford. CD58).

Sz: elbólintgat.

Vö. ÉKsz.

elbólint tárgyatlan ige 4a3 (tárgyragos határozóval is) (biz)
(ültében) rendsz. rövid(ebb) időre elalszik, elbóbiskol
Ejnye! mi a’ patvar, beh elbólintottam
(1827 Tudományos Gyűjtemény)
Nem alszom, igazán nem alszom, csak egy kicsit elbólintottam
(1860 Jókai Mór)
ez a kis fiatalasszony már hét órakor elbólint, tőle ott fekhet a beteg gyerek, valakinek csak kellett [helyette] virrasztania
(1930 Németh László²)
a hónapokig tartó versailles-i tanácskozásokon el-el bólintottam 5–10 percre, és emiatt Clémenceau nagyon dühös volt rám, nem egyszer meg is rótt
(1997 Makkay János ford.)
Sz: elbólintgat
Vö. ÉKsz.

Beállítások