elbolondul tn ige 1a1 (rég)

’〈ember〉 önuralmát v. ítélőképességét vesztve megbolondul, ill. 〈állat〉 tanult viselkedésében megzavarodik’ ❖ [a kendermag] a’ fejet roſz gzökkel meg-tlti; és ha ki sokat éſzik belle, elbolondúl tle (1787 Mátyus István C3068, 194) | mint szilajodott ménnek ha járatlan kezek egymással cserélkezve kisértik tanitását, elvadul az és elbolondul (1859 Dózsa Dániel C1436, 58) | Az a maga fiatal embere sem kerülhette el sorsát. Lépre ment, elbolondult (1885 Paál Árpád C3379, 14) | Te elbolondult paripa, könyörgöm és szólítlak, hogy kelj fel és fussál! (1928 Tamási Áron 9701002, 38).

a. ’a bolondulásig beleszeret vkibe’ ❖ – Hány leányt bolondítottál el? – Minek bolondultak el? (1853 Jókai Mór CD18) | az én feleségem ön után bolondul. Valósággal el van öntül bolondulva (1860 Jókai Mór C2253, 110) | Most már egészen el vagyok bolondulva maga után (1873 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. CzF. bolondúl; ÚMTsz.

elbolondul tárgyatlan ige 1a1 (rég)
〈ember〉 önuralmát v. ítélőképességét vesztve megbolondul, ill. 〈állat〉 tanult viselkedésében megzavarodik
[a kendermag] a’ fejet roſz gzökkel meg-tlti; és ha ki sokat éſzik belle, elbolondúl tle
(1787 Mátyus István)
mint szilajodott ménnek ha járatlan kezek egymással cserélkezve kisértik tanitását, elvadul az és elbolondul
(1859 Dózsa Dániel)
Az a maga fiatal embere sem kerülhette el sorsát. Lépre ment, elbolondult
(1885 Paál Árpád)
Te elbolondult paripa, könyörgöm és szólítlak, hogy kelj fel és fussál!
(1928 Tamási Áron)
a.
a bolondulásig beleszeret vkibe
– Hány leányt bolondítottál el? – Minek bolondultak el?
(1853 Jókai Mór)
az én feleségem ön után bolondul. Valósággal el van öntül bolondulva
(1860 Jókai Mór)
Most már egészen el vagyok bolondulva maga után
(1873 Mikszáth Kálmán)
Vö. CzF. bolondúl; ÚMTsz.

Beállítások