elbont ts ige 4a3
1. ’〈építményt, szerkezetet részben v. teljesen〉 lebont, szétszed’ ❖ ſzaporán fuſſon a’ Király minden Táborával a’ Helleſpontuſra, mert a’ Görögök igyekeznek a’ hidját el-bontani (1785 Lethenyei János ford. 7209005, 247) | Bontsátok el a korlátokat, hogy egyik osztály a másik iparterére [= működési területére] szabadon átköltözhessen (1842 Gorove István 8158001, 5) | bontsák el a házaikat (1885 Palotás Fausztin C3410, 93) | A rommá vált és elbontott vendéglő és zenepavilon helyén virágágyak létesültek (1960 Boronkai Pál CD52).
1a. (rég, ritk) ’〈bevetett ágyat〉 az ágyneműt szétrakva lefekvésre előkészít’ ❖ feküdni készült, az ágyat elbontotta, megvetette (1863 Lidérc naptár C0242, 137) | Keljen fel, menjen az ágyba, majd elbontom (1883 Bodon József C1127, 10) | [Ferenc] bement a lakószobába és elbontotta az ágyat. Le is feküdt (1927 Móra Ferenc C3206, 139).
1b. (rég) ’〈szövéssel, varrással, fonással stb. alkotott dolgot〉(darabjaira) szétfejt v. szétesni enged’ ❖ [Pénelopé] a’ mit nappal szött éjjel el-bontotta (1788 Bécsi Magyar Múzsa C0350, 86) | ollyan ruhájoknak a’ derekát, és újját, mellyet szabó varrt és már viseltek, bontsák el, keményítsék ki, és ez légyen a’ forma, mellyhez szabják új ruhájokat (1846 Kiss Bálint 8244001, 27) | Nagy fényűzést fejtettek ki a ránczolt ingekkel; de mivel azt minden mosáskor elbontani s azután ismét ujból kellett ránczolni, 1700-ban bőujjú magyar ingekkel cserélték fel (1873 Orbán Balázs CD22) | [Eliziana] utoljára elbontotta azt a hosszu, térdig érő fekete haját (1898 Jókai Mór C2331, 179).
1c. (ritk) ’〈együtt levő személyek társaságát v. szervezetét〉 feloszlatja, szétszéleszti’ ❖ Mert jóllehet a’ mi Seregünknek ſzáma az Auſtriaiak ſzámoknak tsak felét éré-fel, még-is minket ſzárnyaival el-nem tuda-bontani; mivel az helység a’ két Armáda között egyenlőséget okoza (1775 Geidler József ford.–Frigyes, II. C1866, 113) | [az ispán] elbontotta az űlést (1810 Kazinczy Ferenc C2560, 237) | A civilizáció fellazítja, elbontja őket [ti. a kisközösségek régi formáit], s alig ad helyettük újakat (1981 Fekete Gyula 9141004, 73).
1d. (rég) ’〈emberi kapcsolatot〉 felbont, megszüntet’ ❖ Conſtantinus kétség kivl ſzerzett olly akadályokat, a’ mellyek az immár meg-kötött házaſságot el-bontják vala (1783 Elmélkedések a házasság állapotjában 7422002, 46) | Bontsd el tehát a frigyet, mellyet hideg számvetéssel kötöttél (1841 Vajda Péter C4664, 135) | még most is borsódzom a haragtól, ha arra gondolok, […] hogy ő bontotta el a viszonyunkat (1864 Abonyi Lajos C0488, 9).
2. (Kém) ’〈anyagot, vegyületet〉 alkotóelemeire bont’ ❖ a’ vízben lakó ſzabad ſzéksó az angliai sót elbontja ’s tsudasót [= glaubersót] ſzl (1800 Nyulas Ferenc C3341, 97) | [a cink] a vizet közönséges hőmérséknél észrevehetően nem bontja el, de erősebben felhevítve a reá vezetett vizgőzt elbontja és hidrogén gázt fejleszt (1893 PallasLex. CD02) | Káros anyagokat [a gyomor] hányással távolít el v. pedig elbontja őket, még veszedelmes baktériumokat (kolera, tifusz stb.) is bír ártalmatlanná tenni (1927 TolnaiÚjLex. C5723, 75) | A verejték- és faggyúmirigyeknek a bőr felszínére ürített váladékát a bőrön élő baktériumok, pl. a sztafilokokkuszok elbontják, savas kémhatású anyagok képződnek (1986 Az emberi test 1114005, 1276).
Sz: elbontás, elbonthatatlan.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elbontat, elbontathatik, elbontatik, elbonthat, elbontó, elbontott; ÚMTsz.