elbont ts ige 4a3

1. ’〈építményt, szerkezetet részben v. teljesen〉 lebont, szétszed’ ❖ ſzaporán fuſſon a’ Király minden Táborával a’ Helleſpontuſra, mert a’ Görögök igyekeznek a’ hidját el-bontani (1785 Lethenyei János ford. 7209005, 247) | Bontsátok el a korlátokat, hogy egyik osztály a másik iparterére [= működési területére] szabadon átköltözhessen (1842 Gorove István 8158001, 5) | bontsák el a házaikat (1885 Palotás Fausztin C3410, 93) | A rommá vált és elbontott vendéglő és zenepavilon helyén virágágyak létesültek (1960 Boronkai Pál CD52).

1a. (rég, ritk) ’〈bevetett ágyat〉 az ágyneműt szétrakva lefekvésre előkészít’ ❖ feküdni készült, az ágyat elbontotta, megvetette (1863 Lidérc naptár C0242, 137) | Keljen fel, menjen az ágyba, majd elbontom (1883 Bodon József C1127, 10) | [Ferenc] bement a lakószobába és elbontotta az ágyat. Le is feküdt (1927 Móra Ferenc C3206, 139).

1b. (rég) ’〈szövéssel, varrással, fonással stb. alkotott dolgot〉(darabjaira) szétfejt v. szétesni enged’ ❖ [Pénelopé] a’ mit nappal szött éjjel el-bontotta (1788 Bécsi Magyar Múzsa C0350, 86) | ollyan ruhájoknak a’ derekát, és újját, mellyet szabó varrt és már viseltek, bontsák el, keményítsék ki, és ez légyen a’ forma, mellyhez szabják új ruhájokat (1846 Kiss Bálint 8244001, 27) | Nagy fényűzést fejtettek ki a ránczolt ingekkel; de mivel azt minden mosáskor elbontani s azután ismét ujból kellett ránczolni, 1700-ban bőujjú magyar ingekkel cserélték fel (1873 Orbán Balázs CD22) | [Eliziana] utoljára elbontotta azt a hosszu, térdig érő fekete haját (1898 Jókai Mór C2331, 179).

1c. (ritk) ’〈együtt levő személyek társaságát v. szervezetét〉 feloszlatja, szétszéleszti’ ❖ Mert jóllehet a’ mi Seregünknek ſzáma az Auſtriaiak ſzámoknak tsak felét éré-fel, még-is minket ſzárnyaival el-nem tuda-bontani; mivel az helység a’ két Armáda között egyenlőséget okoza (1775 Geidler József ford.–Frigyes, II. C1866, 113) | [az ispán] elbontotta az űlést (1810 Kazinczy Ferenc C2560, 237) | A civilizáció fellazítja, elbontja őket [ti. a kisközösségek régi formáit], s alig ad helyettük újakat (1981 Fekete Gyula 9141004, 73).

1d. (rég) ’〈emberi kapcsolatot〉 felbont, megszüntet’ ❖ Conſtantinus kétség kivl ſzerzett olly akadályokat, a’ mellyek az immár meg-kötött házaſságot el-bontják vala (1783 Elmélkedések a házasság állapotjában 7422002, 46) | Bontsd el tehát a frigyet, mellyet hideg számvetéssel kötöttél (1841 Vajda Péter C4664, 135) | még most is borsódzom a haragtól, ha arra gondolok, […] hogy ő bontotta el a viszonyunkat (1864 Abonyi Lajos C0488, 9).

2. (Kém) ’〈anyagot, vegyületet〉 alkotóelemeire bont’ ❖ a’ vízben lakó ſzabad ſzéksó az angliai sót elbontja ’s tsudasót [= glaubersót] ſzl (1800 Nyulas Ferenc C3341, 97) | [a cink] a vizet közönséges hőmérséknél észrevehetően nem bontja el, de erősebben felhevítve a reá vezetett vizgőzt elbontja és hidrogén gázt fejleszt (1893 PallasLex. CD02) | Káros anyagokat [a gyomor] hányással távolít el v. pedig elbontja őket, még veszedelmes baktériumokat (kolera, tifusz stb.) is bír ártalmatlanná tenni (1927 TolnaiÚjLex. C5723, 75) | A verejték- és faggyúmirigyeknek a bőr felszínére ürített váladékát a bőrön élő baktériumok, pl. a sztafilokokkuszok elbontják, savas kémhatású anyagok képződnek (1986 Az emberi test 1114005, 1276).

Sz: elbontás, elbonthatatlan.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elbontat, elbontathatik, elbontatik, elbonthat, elbontó, elbontott; ÚMTsz.

elbont tárgyas ige 4a3
1.
〈építményt, szerkezetet részben v. teljesen〉 lebont, szétszed
ſzaporán fuſſon a’ Király minden Táborával a’ Helleſpontuſra, mert a’ Görögök igyekeznek a’ hidját el-bontani
(1785 Lethenyei János ford.)
Bontsátok el a korlátokat, hogy egyik osztály a másik iparterére [= működési területére] szabadon átköltözhessen
(1842 Gorove István)
bontsák el a házaikat
(1885 Palotás Fausztin)
A rommá vált és elbontott vendéglő és zenepavilon helyén virágágyak létesültek
(1960 Boronkai Pál)
1a. (rég, ritk)
〈bevetett ágyat〉 az ágyneműt szétrakva lefekvésre előkészít
feküdni készült, az ágyat elbontotta, megvetette
(1863 Lidérc naptár)
Keljen fel, menjen az ágyba, majd elbontom
(1883 Bodon József)
[Ferenc] bement a lakószobába és elbontotta az ágyat. Le is feküdt
(1927 Móra Ferenc)
1b. (rég)
〈szövéssel, varrással, fonással stb. alkotott dolgot〉 (darabjaira) szétfejt v. szétesni enged
[Pénelopé] a’ mit nappal szött éjjel el-bontotta
(1788 Bécsi Magyar Múzsa)
ollyan ruhájoknak a’ derekát, és újját, mellyet szabó varrt és már viseltek, bontsák el, keményítsék ki, és ez légyen a’ forma, mellyhez szabják új ruhájokat
(1846 Kiss Bálint)
Nagy fényűzést fejtettek ki a ránczolt ingekkel; de mivel azt minden mosáskor elbontani s azután ismét ujból kellett ránczolni, 1700-ban bőujjú magyar ingekkel cserélték fel
(1873 Orbán Balázs)
[Eliziana] utoljára elbontotta azt a hosszu, térdig érő fekete haját
(1898 Jókai Mór)
1c. (ritk)
〈együtt levő személyek társaságát v. szervezetét〉 feloszlatja, szétszéleszti
Mert jóllehet a’ mi Seregünknek ſzáma az Auſtriaiak ſzámoknak tsak felét éré-fel, még-is minket ſzárnyaival el-nem tuda-bontani; mivel az helység a’ két Armáda között egyenlőséget okoza
(1775 Geidler József ford.Frigyes, II.)
[az ispán] elbontotta az űlést
(1810 Kazinczy Ferenc)
A civilizáció fellazítja, elbontja őket [ti. a kisközösségek régi formáit], s alig ad helyettük újakat
(1981 Fekete Gyula)
1d. (rég)
〈emberi kapcsolatot〉 felbont, megszüntet
Conſtantinus kétség kivl ſzerzett olly akadályokat, a’ mellyek az immár meg-kötött házaſságot el-bontják vala
(1783 Elmélkedések a házasság állapotjában)
Bontsd el tehát a frigyet, mellyet hideg számvetéssel kötöttél
(1841 Vajda Péter)
még most is borsódzom a haragtól, ha arra gondolok, […] hogy ő bontotta el a viszonyunkat
(1864 Abonyi Lajos)
2. (Kém)
〈anyagot, vegyületet〉 alkotóelemeire bont
a’ vízben lakó ſzabad ſzéksó az angliai sót elbontja ’s tsudasót [= glaubersót] ſzl
(1800 Nyulas Ferenc)
[a cink] a vizet közönséges hőmérséknél észrevehetően nem bontja el, de erősebben felhevítve a reá vezetett vizgőzt elbontja és hidrogén gázt fejleszt
(1893 PallasLex.)
Káros anyagokat [a gyomor] hányással távolít el v.vagy pedig elbontja őket, még veszedelmes baktériumokat (kolera, tifusz stb.s a többi) is bír ártalmatlanná tenni
(1927 TolnaiÚjLex.)
A verejték- és faggyúmirigyeknek a bőr felszínére ürített váladékát a bőrön élő baktériumok, pl.például a sztafilokokkuszok elbontják, savas kémhatású anyagok képződnek
(1986 Az emberi test)
Sz: elbontás, elbonthatatlan
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elbontat, elbontathatik, elbontatik, elbonthat, elbontó, elbontott; ÚMTsz.

Beállítások