elboronál ts ige 1a

1. (tárgy n. is) ’〈felszántott földet〉 boronával megmunkál, elsimít, ill. 〈tömegesen elvetett magot〉 rá földet húzva, boronával elegyenget’ ❖ az illyen el-vetett Magot, könnyü-szerü Boronával el-lehet-boronálni (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 95) | [Gyula környékén] már az emberek el-vetettek, […] még pedig tiſzta magot, és el- is boronáltak, st arattak-is (1790 Magyar Kurír C0316, 1317) | [az ún. vetési varjú] kiszedi a magot a földből, hogy a megrontott vetést ki is kell szántani; meg aztán: szedi szedi, de csak azt, a mely nincs jól elboronálva (1901 Herman Ottó C2077, 154) | A vandálok hozták azokat a technikai eszközöket, amelyek a gabonafélék termesztésében előrelépést jelentettek. […] A X. századtól Európa földjeit már jól felszántották és elboronálták a hozott eszközökkel (2001 Természet Világa CD50).

2. (biz) ’〈ügyet, konfliktust stb.〉 elsimítva megold, elintéz’ ❖ Elboronálni a’ dolgat. Mentegetni (1799 Gyarmathi Sámuel C1945, 307) | minden hibámat homály takarja, és el fogja boronálni az idő (1847 Kemény Zsigmond C2597, 57) | Amit én látok, azt te el nem boronálod (1884 Mikszáth Kálmán C3159, 185) | el van boronálva az ügy (1962 Népszabadság okt. 6. C4814, 6) | Elboronált konfliktusok (1996 Figyelő CD2601).

Vö. CzF.; ÉKsz.; SzT. ~, elboronáltat; ÚMTsz.

elboronál tárgyas ige 1a
1. (tárgy n. is)
〈felszántott földet〉 boronával megmunkál, elsimít, ill. 〈tömegesen elvetett magot〉 rá földet húzva, boronával elegyenget
az illyen el-vetett Magot, könnyü-szerü Boronával el-lehet-boronálni
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
[Gyula környékén] már az emberek el-vetettek, […] még pedig tiſzta magot, és el- is boronáltak, st arattak-is
(1790 Magyar Kurír)
[az ún. vetési varjú] kiszedi a magot a földből, hogy a megrontott vetést ki is kell szántani; meg aztán: szedi szedi, de csak azt, a mely nincs jól elboronálva
(1901 Herman Ottó)
A vandálok hozták azokat a technikai eszközöket, amelyek a gabonafélék termesztésében előrelépést jelentettek. […] A X. századtól Európa földjeit már jól felszántották és elboronálták a hozott eszközökkel
(2001 Természet Világa)
2. (biz)
〈ügyet, konfliktust stb.〉 elsimítva megold, elintéz
Elboronálni a’ dolgat. Mentegetni
(1799 Gyarmathi Sámuel)
minden hibámat homály takarja, és el fogja boronálni az idő
(1847 Kemény Zsigmond)
Amit én látok, azt te el nem boronálod
(1884 Mikszáth Kálmán)
el van boronálva az ügy
(1962 Népszabadság okt. 6.)
Elboronált konfliktusok
(1996 Figyelő)
Vö. CzF.; ÉKsz.; SzT. ~, elboronáltat; ÚMTsz.

Beállítások