elcsap ige 2a6 

1. ts (rég) ’〈felesleges(sé vált) tárgyat, (megunt) dolgot〉(indulatosan) elhajít, eldob, ill. elhárít, eltávolít vki’ ❖ tsapjuk-el hát a’ káromláſokat rökre (1790 Mátyási József 7221021, 238) | a nagy ész hamar megérik, Elcsapta hát ő is a könyvet (1876 Szabó Endre C3771, 46) | ha ezek [ti. Kapocsyék] nem érdemelnek meg szobrot a holtuk után, akkor nincs elismerés a földön, s csapja el a vésőjét Huszár Adolf (1881 Mikszáth Kálmán CD04) | volt valami tipikus abban a Vörös nevű basszistánkban, ki egy szép nap elcsapta magától az Operát, Wagnert, a tanulást és a próbákat, s elment magyar nótát danolni (1910 Ignotus CD10) | noha az én tudásom se teljes, éppen elég borzasztó ahhoz, hogy minden vitatkozó kedvet elcsapjon és segítségért kiáltson (1933 Fülep Lajos 9159001, 282).

1a. (rég) ’〈pénz(összege)t〉 gyorsan és meggondolatlanul elkölt’ ❖ Jutalma – néhány elcsapott Fillér – ’s az úti por (1842 Kerényi Frigyes C2712, 257) | Mire megírhatnád Vas Gerebennek, hogy a világ minden kincseért se adjon egy fillért se, én már akkorára elcsapom az egész sommát, hahaha! (1848 Petőfi Sándor 8366474, 157) | mennyi utat [kell a szegény gazdának] tenni, míg vásárra viszi, amit Isten adott, s mennyit rimánkodni, esküdözni, amíg eladhatja, hogy az a szép summa összekerüljön! Amennyi egy családnak egész évig elég: – amennyit az ember Párizsban egy hónap alatt elcsap (1875 Jókai Mór CD18).

1b. (ritk) ’〈ételt, italt〉 sietve elfogyaszt; bekap’ ❖ Menjünk először hozzám, főurak, Ott csapjuk el a lakmát [= lakomát] (1870 Fejes István¹ ford.–Shakespeare C3732, 114) | Alig virradt, ki hogy elcsapta a reggelit, sültkrumplit, szacharinos teát, víziciberét, keménymagoslevest, piritóst vagy semmit, és siettünk fel a piacra (1940 Veres Péter C4411, 82).

2. ts (/nyj) ’〈(csoportban tartott,) őrzött haszonállatot〉(legelni) szabadjára enged, elenged’ ❖ a bojtár táncoltatja a lovát, előtte leugrik, elcsapja a kócos csikót (1857 Abonyi Lajos C0505, 232) | [Bakala Peti] fenyegetőzött, hogy elcsapja a marhát (1885 Jókai Mór CD18) | Jankó egyenest az ezüst-erdőbe hajtotta a disznókat, ott elcsapta, hadd menjenek, a merre tetszik (1897 Benedek Elek C0928, 80) | egyszerüen kivitték a lovat a havasra, s pásztorőrizet nélkül elcsapták (1956 Földes László C7166, 180).

2a. (rég, biz) ’(állásából v. munkahelyéről) elbocsát, kirúg, ill. hivatalától, tisztségétől megfoszt vkit’ ❖ Orczi Lászlot tsokold képemben – szeretném tudni ha őtet simpliciter [= egyszerűen] eltsaptáké vagy nem? (1785 Barcsay Ábrahám 7206001, 550) | [az öreg Lapussa] fenyegetőzik, hogy el fogja csapni a szakácsot (1860 Jókai Mór CD18) | [Görgey Artúr] ír Kossuthnak, s arra ösztökéli, csapja el a fővezérlettől a „tehetetlen” Dembinszkit (1898 Gracza György CD45) | nem csapnak-e el az állásomból (1970 Sütő András 9620012, 70).

2b. (rég, biz) ’〈házastársat, egyéb, vele szoros kapcsolatban álló személyt, csoportot〉 elküld, elkerget, kirúg vki’ ❖ Daniel István testvére Bánffi Györgyné anyjával jelen lévén, Wesselényi Farkas urat magukhoz hívatják, de elsőben felfogadtatják véle, hogy a feleségét el nem csapja, azután a felesége Bánffi Györgynek küldött leveleit kezében adják (1775 Rettegi György 7282003, 358) | a szülék valósággal inasságba csapták el gyermekeiket (1846 Hetilap CD61) | Csapjuk el örökre a habsburgi házat! Még tovább is tűrni bűn már és gyalázat! (1849 Sárosi Gyula 8404002, 139) | Csak nem csaptátok el egymást? Összevesztél vele? (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

3. ts (/ritk, biz) ’hirtelen ütéssel, egy csapással levág, lecsap vmit’ ❖ [a pulykának] el-tsapván a fejét, […] sütni vagy páſtétomba főzni félretéſzik (1787 Mátyus István C3069, 184) | egyszerre elcsapják baltával a feszült kötelet, mire aztán sebesen átvág a hajó a túlsó partra (1855 Jókai Mór CD18) | Kurta kis félcipő volt rajta [ti. a padon ülő lányon], az ember azt hinné, tényleg, hogy egy nagy késsel elcsapnak a lábfejből egy darabot, hogy az ilyen rövid cipőt fel lehessen venni (1920 Szép Ernő 9665042, 5) | favágóként csapta el a hüvelykujját (1996 Magyar Hírlap CD09).

3a. (rég) ’〈mondott v. írott szöveget〉 hirtelen befejez’ ❖ [Wolf úr] mindeneknek meglepetésére befejezte, úgyszólván elcsapta beszédét (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Olyan röviden elcsapta ön a története végét (1913 Gárdonyi Géza C1850, 102) | [az elbeszélés] végét – írói műkifejezés szerint – el kellett csapni (1922 Schöpflin Aladár CD10).

4. ts (rég) ’(hirtelen mozdulattal) helyéről eltávolít, ill. irányától eltérít vmit’ ❖ [Teágenesnek a kardján] kotorázó kezét [Knémon] hírtelen el-csapta (1798 Dugonics András C1460, 111) | Vissza ütött tüstént fattyú Csornára boszúsan A’ nemes Antipater, ’s kardját elcsapva magáról, Mellben, ’s hóna alatt hosszú vágást teve rajta (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 108) | a háznak az üstöke olyan, mint mikor az ember esernyő alá áll. […] Az üstök elcsapja az esőt (1912 Malonyay Dezső 8292043, 234) | a kertek alatt megleste Hörömpőt, a jámbor harangozót, lábát lőccsel elcsapta, altestét lábával illette s fejét oly réti tüneményekben hengergette, amelyeket megnevezni ildomosságunk tiltja (1942 Rónay György 9573162, 81).

4a. (biz) ’ellop, eltulajdonít (vhonnan) vmit’ ❖ Két csikót csaptak el a bojtár keze alól (1862 Vas Gereben C4383, 230) | [a fogadó nagyterméből] lopott el a cseléd egy negyvennyolcas tollbokrétát, hogy megmutassa nekem. Ez hagyján! de elcsapott vagy tíz függetlenségi vörös plakátot is (1937 Tersánszky Józsi Jenő 9706005, 87).

5. ts ’〈nagy sebességgel közeledő tárgy〉 megütve fellök, leterít, ill. 〈betegség, egyéb hatás〉(lábáról) ledönt vkit’ ❖ A’ nagy ágyú durranása Lábaimrúl el-tsapott (1793 Verseghy Ferenc ford.–Kotzebue C2991, 127) | Mintha a forró láz csapta volna el, olyan hőség támadt az agyában (1879 Jókai Mór CD18) | egy autó hirtelen kanyarodott, egy fehér Zsiguli elcsapta, leesett, de utána még fölállt, és újra elesett (1995 Magyar Hírlap CD09).

6. ts (›emésztőszerv‹ jelentésű tárggyal) (biz) ’〈étel(ként elfogyasztott anyag), ital, ill. azzal vki〉 elrontja a gyomrát vkinek, ill. hasmenést kap vki’ ❖ Bven igy éve a’ haſat el-tsapja [az egres]; a’ ſzáraz terméſzetüeket nedvesíti: de ſok puſogó ſzelet ſzaporít (1787 Mátyus István 7222018, 356) | az ott acquirált [= szerzett] nagy falatok elcsapták a hasát (1857 Széchenyi István C3885, 246) | Vigyázzatok, hogy a töpörtyü el ne csapja a haskótokat (1931 Kassák Lajos CD10) | Meg ne rontsd a gyomrod fokhagymás kolbásszal meg disznózsíros lángossal, amibűl minden idegen igen be szokott mingyárt eleintén zabálni és elcsapja vele a gyomrát (1934 Laczkó Géza CD10) | A mezei pockok akár 25-30 százalékos terméskiesést is okozhatnak, mert a gazdáknak nincs pénzük vegyszerre, pedig az irtószer elcsapná a pockok pociját (1995 Magyar Hírlap CD09).

7. tn (rég, átv is) ’hirtelen irányt változtatva vhonnan letér, ill. vhova máshova elmegy’ ❖ az Isten’ itélőszéke előtt állok, és ő azt a’ kérdést teszi nekem, hogy miért csaptam-el arról az útról, mellyet nekem az ő nevében mutattak (1803 Kazinczy Ferenc C2556, 35) | Melyitek ne akarná azt megtudni, hogy mit kell csinálni, hogy a legény úgy meg legyen babonázva, hogy ha minden porcikája tele volna is hamissággal, mégse csaphasson el másfelé? (1865 Jókai Mór CD18) | a temetőt elérve elcsapunk jobbra tőle s egy hegyoldali út bizonytalan sárga kígyóján kanyargunk előre (1918 Laczkó Géza CD10) | [anyám] soha nem szól rá [a férjére], akármit is tesz, csinál vele, ha veri, ha kettőbe hasítja is, mert nagyon fél, hogy az ember egyszer csak megúnja ezt a hürcöt-harcot, elcsap egy másik asszony mellé (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 41).

7a. elcsap vmitől (rég) ’más irányban folytatódva, ill. különbözve eltér vmitől’ ❖ a’ származékoknak értelme a’ [szó] törzsökétől igen gyakran meszsze eltsap (1816 Teleki József² C4107, 233) | Hasonlít ez [az episztola] a Horátz Epistolájához, melly így kezdődik: Juli Flore etc. – s kivált a vége Horátzi, mert, mint ódájiban elcsap attól a min kezdette, s gond nélkül végzi, nem olly abgezirkelt [= cirkalmas], mint a Wesselényihez, Csereyhez szóló Epistoláim (1817 Kazinczy Ferenc C2568, 46) | Már csak a’ hullámzó szótenger is aligha nem csapand el czélunktól (1843 Athenaeum C0026, 413).

8. tn (ritk) ’〈végtagjával v. vmely eszközzel vmi előtt v. mellett〉 a levegőbe vág, suhint egyet’ ❖ [a pópa] hirtelen elcsapott kezével szája előtt, s keresztet vetett magára (1860 Jókai Mór CD18) | Kocsmába ha táncolt az ember megforgatta a jány feje felett a fokost, meg mellette is el-el csapott, aztán beleütötte a gerendába és tovább táncolt (1960 Magyar néprajz CD47).

9. tn (/ritk) ’〈élőlény v. tárgy〉 gyorsan (és váratlanul) elhalad, elhúz vhol v. vhova’ ❖ A’ pokol’ dhſség tsapott-el felettnk; Mellytl én, ’s a’ Király tsak nem majd elvesztnk (1772 Bessenyei György¹ C1075, 79) | egy Denevér igen közel csapván el mellette, meg ijjedve, hogy hajába ne keverődjön (főkötő nélkül lévén), hirtelen vissza akart ugrani ’s az ajtó sarkába meg csapván lába szárát, az bé nem akart gyógyúlni (1812 Sárközy István C2562, 217) | zúgva, sisteregve csapnak el körülöttünk a ferryboatok [= komphajók] (1912 Pásztor Árpád CD10) | kicsapódás csupán a lélek is, kicsap a halott száján, huss! előbb a szobában csapong, kicsiny szárnyaival az ismerős bútorokat söpri, aztán fölfelé csap, s az ablakon át csillogó szilánksugárban elcsap a menny felé (1981 Szilágyi Ákos 9670010, 19).

9a. (rég) ’〈folyó, áramló stb. dolog〉 vki, vmi mellett, felett (sebesen, hanghatás kíséretében) elhalad’ ❖ [a Vág folyó] Trencsén mellett eltsap, és nagy zúgva keresztl vág egész Trencsén Vármegyén (1796 Szaller György C3812, 25) | alig csapott el a tájon egy-egy könnyű lanyha szellő (1851 Jókai Mór C2248, 295) | A hó úgy csapott el mellettük, mint kísértetek üvöltése (1919 Krúdy Gyula CD54).

10. tn (rég, átv is) ’〈áradó, áramló víz (vki, vmi felett)〉 összecsap, ill. terjedve vmeddig elér’ ❖ nem állott e a hatalmas virágzó Anglia oly örvénynek szélén, mellynek habjai feje felett elcsapván, polgári létét szinte elboriták (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Egy pillanat múlva elcsap felettünk a viz, és vége mindennek (1857 Vasárnapi Újság CD56) | hamar elsülyedt a hajó, a hullámok házmagasságnyira csaptak el fölőtte (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Osmán népe alig jelenik meg a Balkán-félszigeten, terjeszkedő hódításának árja már elcsap Bosznia felett, s hullámai azonnal, még a XIV. század végén, a Zrínyiek birtokait csapdossák (1896 Széchy Károly CD55) | Körülöttem világ változott, őrjöngött a pénz, szelídebb hullámai hazáig elcsaptak és mindebből nem vett észre az öntudatom semmit (1938 Dallos Sándor CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elcsapat, elcsapattatik, elcsaphat; ÚMTsz.