elcsenget ige 5b
1. ts (rendsz. htl alanyt kifejező tbsz 3. sz-ben) (kissé rég) ’〈vminek a kezdetét v. a végét, ill. annak időpontját〉 csengőt megszólaltatva jelzi’ ❖ Nekünk csak annyiban árthatott vagy használhatott a jámbor [ti. a pedellus], ha hamarább vagy később csengette el az órát (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | Rég elcsengették már a tanyában az uzsonnát, mire a férfiak előkerültek (1916 Pesti Hírlap jan. 4. C5664, 16) | [Bódis Pali bácsit] a munkáján kívül aztán semmi sem érdekelte. Ha elcsengették a fél négyet, vette a szerszámját, sapkáját s indult a kijárat felé (1953 Népszava jan. 20. C4843, 4).
1a. ts (htl alanyt kifejező tbsz 3. sz-ben) (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy a vminek a közeledtét, ill. kezdetét jelző csengetést elvégzi〉’ ❖ épen jókor jövünk vissza a hajóhoz, hol már a másodikat jó régen elcsengették (1866 Bulyovszkyné Szilágyi Lilla C1215, 108) | Már elcsöngették az elsőt a Gazdag lány előadására (1921 Pesti Hírlap nov. 19. C5669, 7) | Takarodjatok be az osztályokba. Már a harmadikat is elcsöngették (1925 Kosztolányi Dezső C2750, 20).
1b. tn (htl alanyt kifejező tbsz 3. sz-ben) (kissé rég, ritk) ’vminek a kezdetét csengőt megszólaltatva jelzi’ ❖ Megálljon csak, – kiáltott rá Koós, – mit beszél maga hasból. Hiszen csengetés előtt ment el az osztály. Még nem is csengettek el az órára, mikor maguk már megszöktek (1931 Móricz Zsigmond CD10).
1c. ts (htl alanyt kifejező tbsz 3. sz-ben is, tárgy n. is) (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy vmely járművön a kalauz a le-, ill. felszállás befejeztével csengetéssel jelt ad az indulásra〉’ ❖ a kalauzok néha lelökik az utast, néha az orra előtt elcsengetik a kocsit (1912 Pesti Hírlap márc. 29. C5660, 12) | Minden kalauznak és vezetőnek […] az az ambiciója, hogy megelőzze a másik kocsit. Csitt-csatt egy pillanat alatt elcsöngetnek, ilyenkor tekintet nélkül a föl- vagy leszállóra (1916 Pesti Hírlap jan. 14. C5664, 10) | a Steinmetz kapitány utcai és Gárdonyi utcai kereszteződésnél lévő autóbuszmegállónál a 17-es kocsit elcsengették, még mielőtt Barca József 72 éves budapesti lakos leszállt volna (1958 Magyar Nemzet márc. 4. C0354, 8).
1d. ts (htl alanyt kifejező tbsz 3. sz-ben is) (kissé rég, ritk) ’〈annak kif-ére, hogy csengőt megszólaltatva jelt ad vkinek vki, hogy menjen vhonnan v. vhova〉’ ❖ És ha el nem csöngetnék [a pincért] a másik asztalhoz, hát hajlandó lenne egész terjedelmében felolvasni [az újságból] ezt a beszédet (1894 Fővárosi Lapok C0162, 449) | A teherkocsik legtöbb esetben csakis akkor térnek ki a villamosok utjából, ha a vezetők félig-meddig belefáradnak a csöngetésbe, s emberek is akadnak, akiket ugy kell elcsöngetni a sinek mellől (1911 Pesti Hírlap márc. 4. C5659, 20).
2. tn (ritk) ’hosszasan csenget vki’ ❖ elcsengetek fél óráig [az ajtón] (1884 Bartalus István C0846, 67) | nekünk itt künn [ti. a VI. kerület külső részén] külön telefonközpontunk van, a hol az állomásfőnök kisasszony, ha neki ugy tetszik, félóráig is el hagyja csengetni az embert, mig összeköttetést kegyeskedik létesiteni a belső központtal (1890 Pesti Hírlap jún. 29. C5638, 11).
3. tn (ritk) ’〈villamos〉 csengetve elhalad vhol’ ❖ az utolsó villanyos is elcsöngetett mellette (1927 Pesti Hírlap nov. 22. C5675, 1) | Ha villamos csengetett el mellette, [a kutya] ijedtében egyetlen ideges ugrással a házfalhoz lapult s utána merészen megugatta a már elhaladt járművet (1955 Déry Tibor 2051030, 8).
Vö. ÉKsz.